...

Letörtek. Teljesen és maximálisan letört vagyok. Asszem az elkövetkező időben a szokottnál is antiszocabb leszek. Olyan senki se keressen, üzenjen, hívjon fel, zavarjon, szóljon hozzám meg egyebek, és én is ezeket az elveket fogom betartani. Valahogy megint minden a visszájára fordult, mint amikor csinálsz valamit mert el akarsz érni valamit, de csak az ellenkezőjét sikerül összehoznod, és minél jobban akarod, az a cél annál távolabb van, vagy annál inkább a visszájára fordul. Most pont ott tartok, hogy nem akarok semmit, és azt akarom, hogy senki más se akarjon tőlem semmit, és ezzel szemben pont ezt nem fogom megkapni. Valahogy megint csak elvesztem, valami belőlem megint csak eltűnt, és azt hiszem már soha többet nem fogom visszakapni, és hiába keresem majd siratom meg már örökre elvesztettem, mert amíg meg volt nem értékeltem kellőképpen, és pont ezért nem törődtem vele annyit amit kellett volna. Az én hibám. Nem mint ha ezt eddig nem tudtam volna, de nyomasztó a tudat, és elbizonytalanodtam abból a szempontból, hogy akarom e ezt a nyomasztó tudást továbbra is birtokolni, talán hagyni kéne a picsába. És akkor csak az a tudat maradna, hogy nem voltam elég erős és feladtam, nem pedig az, hogy újból és újból próbálkoztam, de mindannyiszor elbuktam. Ha lezárnám azt a részt ami ennyire nyomaszt, talán meglelném a békém egy részét, mert már biztosan tudnám azt, amit jelenleg csak sejtek, mert sejtem, hogy a végén úgyis csak vesztek.