Elengedés?

"Itt az ideje annak, hogy továbblépj. Feltűnt már neked, hogy a múlt árnyai folyamatosan kísértenek? Mintha nem mernéd, vagy nem tudnád elengedni őket. Pedig, ha el mernéd fogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a múlt már nem fog visszajönni, akkor sokkal könnyebb dolgod lenne. Nem, ez nem azt jelenti, hogy okod van boldogtalannak lenni. Ez azt jelenti, hogy okod van megkeresni a boldogságot."  NLCafé

Kedd óta gondolkodom rajta mi a véleményem, és oda jutottam, hogy bármilyen fura is, de büszke vagyok rá. Teljes mértékben igaza van, és én büszke vagyok arra, hogy ő nem olyan szemellenzős, mint én.
Ezzel kapcsolatban szombat hajnalban világosodtam meg, mármint ha tök sötétben gyalogolsz 2 órát, attól félve mikor támad meg egy elkóborolt óriási ijesztő kutya, és nincs kit hívnod, senki se fog keresni, és csak annyit látsz amennyit a felhős majdnem teliholdas éjszaka megvilágít, nos igen, akkor remek lehetőséged van önvizsgálatot tartani.
Nem volt szükségszerű gyalogolnom, mondhatni elbaszott egy ötlet volt, de én csak eleget tettem pár hasznos javaslatnak, miszerint kell egy kis friss levegő, és remek nap volt a sétára, másrészt bár szereztem alibit éjszakára egy borzalmas akcentusú belfasti személyében, nem állt szándékomban valóban meg is valósítani ezt az alibit, csak hát adni kell a látszatra...
Ma fabrikáltam egy lyukat a falba, hogy felakaszthassam a félkész festményem, és kitaláltam egy megfelelő rajzötletet, mert ahogy Christina is mondta, éreznem kell a lezárást, hogy lezártam itt a dolgokat, szóval úgy néz ki van egy küldetésem a maradék 10 napra.
Fura érzés ez a bizonytalanság, 1 héttel ezelőtt még simán megmertem volna rendelni az Anita Blake könyvet ide írországba, most pedig őszintén szólva ebben a 10 napban sem vagyok 90%-ig biztos. Talán mert magamból indulok ki, és ha én az ő helyében lennék, akkor eltávolítattnám magam addigra amikorra visszaérkezem. Tipikus filmbeli mondat, mire visszajövök, már nem akarlak itt találni :).
Gondolkoztam ezen a milyen lesz megint otthon érzésen is, na igen, ha lenne egyáltalán otthonom, mert nincs, főképp mert hajlamos vagyok nem egy helyhez vagy címhez, hanem egy emberhez társítani az otthon érzését, és ugyebár én nem rendelkezem ilyen személlyel. Szóval az első 1 hétben biztos sűrűn fogok arra gondolni, ideje lenne már lesétálnom a Tiszához úszni egyet xD. Pénz nélkül, terv nélkül, az eddig halogatott problémákkal szembesülve, mit ne mondjak nem egy hívogató elképzelés.
Úgy tűnik nem nagyon megy számomra, hogy két életterületen is konkrétan ismerjem a helyzetem, ha stabil az egyik és stabilizálni akarnám a másikat is, instabillá válik az addigi stabil, és stabillá az addigi instabil, de a kettő egyszerre stabillá tétele túl nagy falat számomra, persze mindkettőt instabillá tenni, nos azt hiszem ez lesz a következő megálló az általam járt úton, és nem nagyon látom, hogyan hagyhatnám ki ezt a vizitet...
De addig is, be kéne fejeznem szegény festményt, neki kezdeni a rajznak, további könyveket keresni a húgomnak, párat nekem is el kéne olvasnom belőlük, talán egy kicsit kevesebbet aludni, elvégre a 13-14 óra nem éppen egészséges mennyiség, újra elcipelni a seggem a könyvtárba, hiszen nem voltam majd egy hónapja khmm, bizonyos okok, vagy okok hiánya miatt és persze rendszereznem a dublini képeimet, mivel némelyiken ember vagy emberek is szerepelnek.
És hihetetlen, de ma megsütöttem az első írországi pizzám, mármint saját készítésű tészta és saját készítésű szósz pizzám, valamint átültettem a legújabb szerencsétlen sorsú növényem (most mit tehetnék, ha lelki rokonságot érzek a leárazott tesco-s növényekkel) amiről még életemben nem hallottam, Mini Kiwi, persze csak mikorra hazaértem olvastam el, hogy a normál magassága 700 cm - 7 m (IGEN, TUDOM), tehát jobb lett volna a bordó piszkét választani. Majd készítek róla képet, mint ahogy a citromokról is tervezem :).
Kellemes hetet mindenkinek, bár remélhetőleg eseménydúsabbat, mint amilyen az enyém lesz...xD.

Valaki

Ismét szerencsét próbálok, rábízom magam egy idegenre, mert épp így hozta a véletlen, és mert jót tenne egy kis friss levegő, némi szórakozással. Meglátjuk mennyire vagyok képes ehhez egy alkalmas partnert is találni, nem mintha nem lenne bennem némi kétség, de utána csak bánnám, hogy nem mertem megpróbálni. Ahogy a húgom mintha mit veszíthetek? Kölcsönkértem kicsit a fiatalos, gondtalan hozzáállását, nem mintha lenne neki olyanja. xD
Kiszellőztetni a fejem, nos az most nagyon rám férne, vihetne az a szellő magával néhány rossz emléket is, vagy legalább segítse elhalványítani más újabb emlékekkel.
Azt tervezem, hogy ha átmegy az első két akadályon, megpróbálkozhat a harmadikkal is, ez a szinten valóban aligha ronthat már a dolgokon, sőt igazán törvényszerű lenne, ha végre javítani tudna rajtuk.
Csak nem igazán vagyok képes elhinni, hogy ilyesmit teszek, már megint, és még egy másik saját nehézségen is át kell jutnom, amihez ma túl gyáva voltam.

Más. Terjengős művészlelkes stílus, nekem továbbra is tetszik, csak sajnos nem harmonizál a fizikai valójával, vagy legalábbis nem az én szememben. Na jó, ha alaposan átgondolom van egy kis lerágott csont utóíze, talán az ismétlődő, állandó, várható, kiszámítható oldala miatt. Mintha állandóan ugyanazt az ízű fagyit vennéd, egy idő után megcsömörlesz és unalmassá is válsz, hiszen a változatosság gyönyörködtet.
Már csak a kimozdulással kapcsolatos félelmeimmel kell leszámolnom, az elmúlt 2 hétben 1x voltam úgy 50 percet sétálni, semmi más lakáson kívüli tevékenység, ez kicsit már beteges.

Mi is az igen ellentéte? Azt hiszem kiment a fejemből....Ejnye-bejnye

"A levél lényege, hogy kifejti, végre belátja, hogy a velem kapcsolatos dolgai, érzései a továbbiakban mennek a kukába, mert egy alaptalan valótlan pontocska vagyok, aki veszélyezteti a jelenét és jövőjét, és még csak meg sem éri miattam ezt tennie."

Biztosan említettem már, hogy mennyire szeretek másokkal levelezni, mert az írásban történő kommunikációt meg lehet őrizni, évekkel később újra olvasni, mintha valóságos emlékeid lennének, amikkel valóban lehet is mit kezdeni. Talán tanulnom kellett volna a Lóránttal történtekből, és nem megismételni, hogy intellektuálisan ennyire felkeltse valaki a kíváncsiságom, mert várhatóan rossz vége lesz.
Nevetséges de egyszerre vagyok ijesztően immúnis és fizikálisan leharcolt. Mint egy frontális karambol ahol te tervezted, hogy eljátszod a vétkes részeg sofőr szerepét, de megelőztek és pont a másik okozta az ütközést. Azt terveztem, hogy hajvágás közben hozom fel a dolgot, miután már két napja azon agyaltam mi a megfelelő alkalom, amikor kellő ideig birtoklom a figyelme egy részét, de még az elutazása előtt van. De szörnyen sikertelen vagyok, mint amikor leírtam a naplóban, hogy vége, tanuljak meg nemet mondani, és erre félbeszakított írás közben, hogy aznap este masszírozzam már meg a lábát, holnap vagy holnap után pedig vágjam már le a haját. Nem telt el egy perc, hogy leírtam nemet kell mondanom, de valahogy a beszélőkém beleegyezett a kérésekbe, nem pedig elutasította azokat.
Hát így lettem gazdagabb két olyan e-maillel amiket tervezem, hogy kinyomtatok, hogy soha ne felejtsem el minek tart, és mennyire tart, és mennyire igazam van, hogy értéktelen szemétnek tartom magam, köszönöm a megerősítést, látod, végre neked is világossá vált. xD

Elgondolkodtam, hogy mi volt a legtöbb idő amit egy helyen töltöttem, és a 14 hónapos Anitás - Lacis időszakot találtam, az pedig már önmagában is rekord, hogy ennyi idő alatt egyszer sem voltam otthon, szóval jelenleg tartok 10 hónapnál = 306 napnál. Persze szóltam, hogy lehet sikerült ellehetetlenítenem a maradásom, én ilyesmikre is képes vagyok :D.

Tartok kicsit a mai napi beszélgetéstől, valahogy magamévá kéne tennem a gondolatot, hogy van egy papír alapú vőlegényszerűségem akivel épp katasztrofális állapotban van a személyes kapcsolatom. De hát majd használom a képzelőerőm, önámításban otthon vagyok, szerintem annyira csak nem okozhat nehézséget a papíralapút az elképzelttel helyettesíteni, főleg mivel az elmúlt hetekben ez okozta a legtöbb problémámat, hogy az igazit olyan tulajdonságokkal és gondolatokkal ruháztam fel, amikkel nem rendelkezik, és velem kapcsolatban nem is lenne rá képes. Most mit mondjak, aki hülye haljon meg!

Megbaszni, szép kis szó, de használjuk akkor velem kapcsolatban, most tényleg egy spanyol pasit próbálok rávenni, hogy megbasszon, miért ne? Meghívott biciklizni, tud táncolni, és legalább nincs gyűrű az ujján.

A tervem a következő két hétre, hogy rajzolgatok, festegetek, megpróbálok találkozni más emberekkel, és próbálok gondolkodni azon, mit kezdjek magammal. A végén lehet csak aludni fogok. Neem, a festésbe már belekezdtem, és úgy néz ki péntekre sikerült némi programot szerveznem, már csak pénzt kellene rá kérnem.
Mindegy, most megyek és alszok, a hangulatom hála H.-nak mérföldekkel jobb, mint pár órája volt. Leginkább az e-mailes incidens hozta rám a frászt. Írtam Gábornak, és megijedtem mert egy pillanatra úgy tűnt vagy nem Gábornak küldtem el, vagy nem csak neki, amit írtam, és ha az a levél egy nem megfelelő személy kezébe kerülne, nos irtó nagy bajban lennék. De visszanéztem, és nem láttam, hogy másnak is elküldtem volna, szóval csak magamra ijesztettem. A második adag ijedtséget a horoszkópom okozta, amiben pont arról írtak, hogy ma véletlenül küldhetek másnak e-mailt, vagy én is kaphatok olyat, amit eredetileg nem nekem szántak. Gondoltam anyád, ez nem vicces, ne most szórakozz velem.

Áhhhh, el sem hiszem, hogy ezt tettem, légyszi légyszi valósuljon meg, és sikerüljön jól....légyszi :).Ahogy nem rég valaki említette, szükségem van egy kis vidámságra és friss levegőre, és láthatóan nem tudok nemet mondani :D xD.

Üres

Hitetlen és bizonytalan vagyok, ezért jutok vissza mindig ugyanoda.
De tegyük félre az önostorozást, valami hasznos javítási útmutatóra kellene törekednem, hogy ha akár napjában többször is elérek idáig, tudjam mi a teendő, vagy valami csoda folytán egy gyakran működő irányváltoztató leírás is jól jönne.  Tudom, hogy ha írok róla az már segít, mivel beszélni nincs kivel, még sem tudok továbblépni általa, mert a problémák is állandóak és helyhez kötöttek. Mi a gond? A távolság, a zavartalanság hiánya, a meg nem értés, a biztonság csalóka hiánya, a maradék, a túl sok egész, de leginkább a hiánya mindannak ami hiányolható.
Mit kellene másképp csinálni? Nem tudom van e rá mód egyáltalán.

-----------------------

Először is, Kedves Viki, borzalmasan szükségem lenne rád, és némi borozós beszélgetésre, vagy nekem vodka narancsos bulizásra, te maradhatsz a sörnél ha szeretnél. Legszívesebben elrabolnálak pár napra, de az elég önző és kivitelezhetetlen tett lenne most tőlem. Egy kicsit már belefáradtam az állandó zsákutcákba, mert bármilyen irányba is indulok, csak azokat találok. Szóval mondhatni sikeres vagyok, úgy érzem elértem a tűréshatárom, és mégis tovább megyek, mert miért ne, és mégis miért álljak le? Nincs értelme, nincs vége, nincs semmi és senki. Tudom, hogy ha hazamegyek vagy visznek egyszer még több büntetés vár rám, de én tudom ezt önhatalmúlag is csinálni, én már 9 hónapja büntetem magam. Sokat tanultam arról hogyan tudom magam annál is kevesebbnek érezni magam,mint bármikor előtte, hogyan degradálom magam vissza gyerekké, hogyan veszítem el a döntési jogomat, az önállóságomat, az értelmét a reggeli felkelésnek, hogyan szegem meg szándékosan a magamnak tett ígéreteimet, hogyan távolodhatok el mindenkitől, a valóságtól, hogyan tudok végig csinálni egy napot anélkül, hogy abban bármi valódi vagy igaz legyen, hogyan veszik át a hatalmat a hazugságok az "emberi kapcsolataimban", hogy ne keverjem össze kinek miről, miért kell hazudnom, vagy miért könnyebb hazudni, és hogyan tudok olyan döntéseket hozni, amikről előre tudom, hogy borzalmasan fájni fog, de valójában pont azért teszem, mert már csak erre van szükségem, hogy fájjon, amíg még bírom.
Megbánás. Sok mindent bánok, sok mindenért kellene bocsánatot kérnem, de nem látom értelmét, miért segítene, ha csak úgy közölném, hogy igaz, 10 éve volt, vagy 1 éve, nagyon sajnálom, kérlek bocsáss meg. Egyrészt nem akarnám, hogy megbocsásson, csak a magam megnyugtatására szeretném velük közölni, elég sokáig tartott de beláttam, hogy igazságtalan voltam, hogy az én hibám volt, és természetesen többet nem fog előfordulni, ami már akkor is hazugság lenne. De azt gondolom jobb nekik így, jobb a jelenlétem nélkül, jobb, hogy ismét emlékeztetnem kellene őket az akkor történtekre.
Szóval, ígéret megszegés. 10 éve nagyjából 3 fontosabb ígéretet tettem magamnak, amiből most már "büszkén" kijelenthetem mindet sikerült megszegnem. Az utolsó kettőt nagyjából egyszerre, hónapokig voltam úgy vele, hogy nem tehetem, nem akarom elveszíteni azt az alapot amire később fontosabb dolgokat építettem, de tudod mit, túl sok volt, egyszerűen csak elindultam a lejtőn, mikor már, és most, hogy elhagytam az utolsó pontot is amikor még volt esélyem visszafordulni, már nem számított. Azért mert előre el volt tervezve, azért mert tudtam és átgondoltam mit teszek, nem volt könnyebb, talán mert így nincs kifogás, nincs kire hárítani a dolgot, csak én vagyok, és csak az én hibám, de egyben csak az én fájdalmam is, és csakis magamnak köszönhetem, függetlenül attól, hogy segítségre azért szükségem volt, de az jött magától, nem volt nagy megerőltetés beszervezni egy szerencsétlent hozzá, mondhatni rohadt könnyű volt kihasználni, hogy ki akart használni. Csak amíg én megkaptam amit akartam, addig szegényke nem, de az a végkifejlet nem illett a terveimbe. Az utána következő pár óra, nap volt a jutalmam érte, csak most már múlik, így újabb erőfeszítéseket kell tennem, hogy visszakerüljek abba az állapotba. Sajnos egyenlőre gyáva vagyok megtenni, de erre nem várhatok hónapokat, mint az előzőre, csak meg kell találnom a kellő motivációt....

Gátlások

Nekem rengeteg van, csak erről alkalomadtán hajlamos vagyok elfelejtkezni, és utána annál rosszabb, amikor ismét tudatában vagyok, miért is vagyok gátlásos. Nem akarok az lenni, nem akarom a feszélyezettséget, a bizonytalanságot, hogy most tényleg emberek közé szándékozok menni így? Idióta vagy, kövér, minden szörnyen áll rajtad, borzasztó ahogy mész, ahogy a hajad áll, hogy létezel. Ilyenkor kerülök el mindenkit, csukom magamra az ajtót, mert teljes mértékben kimerít, hogy még magammal is meg kell küzdenem, hogy bár senki nem lát, a kérdések, a kétségek, az önostorozás attól még velem maradnak, előlük nincs menekvés, esetleg csak az alvás. Már ha tudnék aludni.
Utálom, hogy elbizonytalanodom mikor már a kilincs a kezemben van, hogy most tényleg? Majd eltelik egy perc, elengedem a kilincset, levetkőzöm, visszabújok a takarók alá, és igyekszem elfelejteni, hogy létezem.
Időnként fordítva is előfordul, amikor vissza kéne zárnom magam a négy fal közé, hogy újra emberek között legyek, a legtöbbször szívesebben maradnék kint.
De talán a holnap este kicsit segít, középsuli óta nem voltam hasonló helyzetben, színházban se azóta, pedig imádok színházba menni, főleg egy jó darabot látni.
Szóval, fiatal vagyok, mert mindenki ezzel jön, már egy ideje jó lenne ha az ilyenkor szokásos hülyeségek listáján jó pár pontot ki tudnék pipálni, de nekem még egy sincs, és még most is azon gondolkodom, miért nem kéne ezt vagy azt tennem, ahelyett, hogy tényleg megtenném. Hülye biztonsági játékot játszok, pedig annak épp nem most van itt az ideje, idő, amiből nekem egyre kevesebb van, és csak telik, rohan.
Ez a 270. napom, eddig nem tudtam, csak most gyorsan kiszámoltam, azon gondolkodtam, még pár nap és 9 hónapja leszek itt. Május 9. lenne a 300. elég távolinak és elérhetetlennek tűnik, egyébként is azzal kell megelégedned amid van, nem pedig amid lehetne.De azért vágyakozni mindig szabad, sőt azt hiszem egyenesen kötelező.

Számok

Muszáj volt megtudnom, tessék az eredmény, hogy később is visszanézhessem.
Tehát központban a 6-os, mi más, valahogy el kell kezdenem.
Múlt: 5, 18, 8, 1, 13.
Jelen: 10, 14, 11, 3.
Jövő: 4, 20, 12, 17, 19.
Kérdés: 14 - 9, 19 - 16, 17 - 2.
Bármi hozzáfűznivaló, azt hiszem nincs, csak végig kell  járni a kijelölt utat.

Idővonal

Ha őszinte akarok lenni, azért nem vagyok képes másokkal törődni, mert minden időmet, erőmet, csakis magamnak akarom. Önmagamnak nálam senki se fontosabb, de olyan szinten, hogy még az úgy csinálni, mintha is felőröl, mert miért?, én nem így működöm. Persze van egy titkos rész, ami elrejtve, időnként önmagam elől is, azért mégis csak létezik, várakozik, valakire, aki kiérdemli, aki magának követeli.
Gyakran elfelejtem, hogy mások megfigyelése, megértése helyett, a magam boldogságára kellene koncentrálnom, mi a hiba?, nem hiszem, hogy meglelem, főleg nem egy másik személy által. Látom, és értem, hogy mi lehetne ha hagynám, de megéri?, megéri ha tudod, hogy az egészet álcának, a magányod elfedésének használod?, beéred valami kevesebbel, mert megakarsz felelni valami idióta elvárásnak, elakarod hitetni magaddal, hogy jó lesz, erre van szükséged. Persze nem örökre, csak egy időre, egy időre amíg elhiszed, hogy így is lehet.
Azért a jó hír az, hogy csak a saját szabályaim szerint vagyok képes működni, létezni, ez pedig a legtöbbször nélkülözi a kompromisszumot. Tudod, vissza az elejére, megérdemlem, hogy a teljes fullos szolgáltatást kapjam, hiánytalanul. Szóval úgy döntöttem nem hagyom magam eltéríteni, és ha ehhez nekem kell lépéseket tennem, akkor megteszem, lehet nem rögtön, mert egy kibaszott gyáva idióta vagyok, de végig akarom csinálni, le akarom tesztelni, eltüntetni a zaklató kérdéseket, és megtalálni a választ, még ha az nem is az lesz amit remélek. Minek a feltételes mód, nem az lesz. Kivételt teszek a szabály alól, leszámolok az önámítással, de csak ebben a kis esetben, a többi kell, különben minden szürke lesz, és elfelejtem milyenek a színek, a színek, amelyek éltetnek.

Pármásodpernyi fény

Azt a rohadt kurva életbe, mint ha legalábbis hasba szúrtak volna, és én élvezem. Ha eddig voltak kétségeim a mentális egészségemmel kapcsolatban, azt hiszem most véglegesen eloszlana a köd. És ezt vedd mind pozitív értelemben. Semmi negativitás, csupán pár másodpercre megértettem valamit, amit még soha életemben nem sikerült. Most pedig előveszem a gyakorlatiasabb oldalam, és elfogadom, ami ellen soha nem kellett volna védekeznem, csak átélni. Na, gyerünk, legyen egy kellemes késő délutánom, úgy is csak rajtam múlik.

Nyugis szombat..

5,5 óra a semmiért, sikerült elcsúsznom az élesztőn. És az esőben való gyaloglás, plusz a fázás itthon is meghozta az eredményét, meg vagyok fázva. És még pakolásznom is kell, hogy plusz cuccok férjenek be a szobámba, ahol ilyesmire nincs is hely. Az biztos, hogy az ágyat nem vagyok hajlandó elmozdítani, csak hogy hozzá lehessen férni a szekrényhez, okés??! Áhh, úgy érzem kesztyű kellene a gépeléshez, lefagy a kezem.
Tegnap miután tudomásul vettem, a kis kudarcomat, befejeztem egy tündéres mesefilmet, így, hogy angol volt annyira nem volt szörnyű, de csak így. Utána pedig volt egy írós film, micsoda véletlen dokumentumfilmet forgattak egy írócsoportról, elég vicces volt, főleg, hogy 3 szereplőt máshonnan is ismertem, vicces volt őket így látni. És végül a Thor első része, azt hittem nagyon rossz lesz, de azt is angol felirattal néztem, így meghozta a kedvem, hogy megint megpróbálkozzak a második résszel is. Mára tervezem, csak néznék utána valami sportot is végre, így még keresnem kell egy kis jégkorongot. Mert más nem nagyon van, így marad a Boston és a Chicago meccsei közül valami.
A Forma-1-el is így fogom csinálni, amint fent lesz, letöltöm és megnézem, így majdnem olyan, mintha élőben látnám, csak itt ha szomjas vagyok, vagy pisilnem kell, bármikor megállíthatom. Azt persze nehéz lesz megszokni, hogy ne kelljek fel időben, a verseny ideje alatt, és nézzek bele a szöveges közvetítésbe, hogy csaljak, és előre tudjam a végeredményt, ne kelljen végig izgulnom az egészet. Pedig, ez lenne a lényeg, hogy végig akarom izgulni.
Kerestem, hogy mi jellemző a Hajnalka nevűekre, és láss csodát, ezt találtam:
Feladata lehet a stabilitás és az állandóság kialakítása az életében. Nagyon erős a lelkisége, amely kettősséget mutat. Egyrészt érzékeny művészlélek, aki tele van szeretettel és kedvességgel, másrészt egy erős és szenvedélyes személyiség, aki környezetét uralja, hidegen és racionálisan dönt. Olyan társra vágyik, aki mellett megtalálhatja a változatosságot, és egyben a biztonságot. Párjának határozottan kell vele viselkednie, mert ha ezt nem érzi, nem fogadja el az irányítást. Csak önmaga választhatja meg céljait, mástól nem fogadja el. Gyengéje, hogy mindig többet és jobbat akar, ezért hajszolja a változásokat. Ezek többnyire illúziók, melyek csalódásokat hoznak.
Most mit mondhatnék, nem nagyon van olyan része, amibe bele tudnék kötni. Ez mind igaz.

Másik dolog, rájöttem, hogy dolgoznom kell a kommunikáció egy olyan területén, amit nem nagyon szeretek, de időnként van benne részem, és jól jönne, ha akkora lenne elég tartalékom, ez pedig nem más, mint a csöndet kitöltő semmit mondó beszélgetési témák, amik kitartanak amíg szükség van rájuk, és nem kell azon pánikolnom, hogy ajaj, mit mondjak most? Mert épp nem jut eszembe semmi, olyan, ami teljes mértékben veszélytelen lehetne, az adott szituációra nézve. Igen, ez mindenképpen gyakorlást igényel.
Kellene még némi önkontroll, mivel valószínűleg filmszakadás függő vagyok. Nem mintha ezt nem tudtam volna, már az első eset után, évekkel ezelőtt, de a változás az, hogy mostanra alig van valamim amibe belekapaszkodhatnék, hogy miért is ne akarnám?!

Hidegség

Oda van a múlthét eleji melegség, ami inkább volt számomra tavaszias idő, mint a jelenlegi.
És a szobámban is meg lehet fagyni, de mindent a virágaimért, szóval ha már egészen idáig nem sikerült megfáznom, most szükségszerűen összeszedek egyet.
Átrendeztem a szobát, mivel bizakodó vagyok, hogy tényleg meg is fog érkezni az asztalom, nagyon hamarosan, és épségben, és kell neki a hely. Elég makacs voltam, hogy az ágyat és minden mást is egymagam mozdítsak el, és kifejezetten tetszik az eredmény. Persze megeshet, hogy az asztallal együtt érkezik pár nyugtalanító hír is, így nem örömködöm túl a dolgot, csak aggódok, meg reménykedek, hogy valamennyire rendben lesznek a dolgok.
Most a telóról netezek, gondolhatod miért, de legalább kitartott addig, amíg apával megbeszéltem az asztalos dolgot, és megnézhettem a hétvégi futamot. Szóval F-1. Annyira nem indult jól, mint reméltem, úgy tűnik mindig van egy másik csapat ami előrébb jár, mint a Ferrari. Ez annyira bosszantó és lesújtó, viszont újra sportot és Alonso-t nézni a neten? Elmondhatatlanul jól esett. Köcsög Vettelke jól megkapta a magáét a hétvégén, és még jobban megkedveltem az ausztrálokat, mert kifütyülték amikor kellett :D.
Szombaton nem volt könyvtár, hülye St. Patrik nap, még az angolom is elmaradt miatta. A hétfőm egyébiránt pont olyan volt amilyennek a horoszkóp leírta, semmitmondó, csak el kellett telnie, hogy aztán egyszerűen csak feledésbe merüljön, mint a többi érdektelen nap. De az átrendezésnek azért tényleg nagyon örülök.
Hidegség, mit írhatnék még róla? Körülvesz, bennem van, áthatja a napjaimat. De úgy veszem, hogy meg van a mindennapi kihívás adagom, ami jót tesz a küzdőszellememnek. Időnként sokkal nehezebb, mint szeretném, de csak mert annyira emocionálisan állok a dolgokhoz, és ezen még a csökkentett, mondhatni energiatakarékos üzemmód sem segít. Itt jön az általános bölcsesség, ezen csak az idő segít, türelmesnek kell lenni, ki kell várni amíg elmúlik. Bárcsak az ezzel kapcsolatos gondolataimat is el tudnám küldeni egy melegebb éghajlatra, talán az egésznek ez a másik legnehezebb része, nem gondolkodni rajta, és nem lelombozódni a végkövetkeztetés miatt. Ha már egyszer majdnem napra pontosan tudom 2 hónapja, nem kellene könnyebbnek lennie, hogy elfogadjam?! Hülye, hülye, hülye én....
De a friss levegő igazán jó hatással van rám, az órák, a könyvtár, mind mind egy-egy indok a kimozdulásra, amiből szerintem minél többre van szükségem, megadva ezzel magamnak és másoknak is a kellő szabad teret, amikor senki nem képes megzavarni az önmagam fontosságába vetett hitemet.
Áhh, jut eszembe, már a hülye résznél jeleznem kellett volna, hogy a hétvégén, mindezt többen meg is erősítették, hülye vagyok, csak mert szeretem összefirkálni magam. Most mit csináljak ez van, ez befolyásol a legkevésbé, maximum hízelgő számomra, és csak még inkább bátorít :D, mellékelek is pár képet, az utóbbi időkből. Némelyiket nem én alkottam, mivel a színeket bőr alatt keverték...
A hajamat is befestettem, még szombaton, most már igazán sötétbarna vagyok (a fejemben is -barna van), de nekem tetszik, jobban illik a szememhez xD.

"He's just not that into you"

Könyvtár

Tegnap végre sikerült beiratkoznom a könyvtárba, szerintem ezért mindig hálás leszek, mert azt hiszem ezek az órák lesznek a heteim legjobb részei. Miért? Most komolyan?!
Első és legfontosabb, net. Itt biztosan soha, senki nem fogja megkérdezni tőlem, töltök e éppen valamit, mintha állandóan ekkora seggfej lennék, hogy napközben töltögessek, amikor már attól is elvette a bátorságom, hogy a nyamvadt facebookomat vagy éppen e-mailjeimet meg merjem nézni. Persze, épp töltök valamit, mikor a legtöbbször nem is tudom a jelszót, mert imád kizárni belőle. Szóval, itt nincsenek hülye kérdések, nincsenek jelszó változtatgatások amik után nekem okoz lelki törést újra meg újra kedvesen megkérdezni, légyszi áruld már el nekem, hogy 2-3 nap után, újra könyörögnöm kelljen. De nincs mit tenni, majd megteszem, mert F-1, mert apa, és nekem is szükségem van netre, csak simán kapcsolattartásra, nem is játékra....
Második, kényelmes a szék, van asztal, az új helyen még a kezem se fagy le, végre arra használhatom a netbookom amire való, netezésre, blogolásra.
Harmadik, kölcsönözhetek ki könyveket, mondjuk matekot, de kertészkedésről szólót, vagy épp valami romantikusat is, amit éppen kedvem lenne kölcsönözni. És az otthoni könyvek közül és bármit letölthetek a gépemre, a megszokott fórumaimról, így nem leszek elmaradva a legfrissebb megjelenésekkel kapcsolatban se.
Többet nem írok, a lényeg már meg van, sok hasznos érv szól a könyvtárban tartózkodás mellett. Egyébként is, a hülye kérdés miatt, szerintem mire hazamegyek, már megint új jelszó lesz, amit megint csak el kell kérnem, mert hajnalban F-1.
Amiről még nem is írtam.
2014, Ausztrália. Sajnos voltam olyan szerencsétlen, hogy tőlem független körülmények miatt nem láthattam az évad zárót, így semmi esetre sem hagyom ki az évad nyitót. Semmi esetre sem, majd valahogy bátor leszek, és rendíthetetlen, ha meg nem, akkor csak egyszerűen idióta, de nézni fogom. A motorok miatt remélem különösen izgis lesz a vasárnapi verseny, és már előtte a holnapi időmérő is, vajon ki alatt áll meg a technika és mikor? Alonso ért fogok szurkolni továbbra is, szeretném ha nagyon jól alakulna számára ez a versenyév, és Vettelről végre kiderülne mekkora seggfej, ha nincs egy csoda tervező a tarsolyukba, illetve megszenvedik Webber hiányát is. Rohadt Red Bull.
Talán 1,5-2 hónapja nem láttam egyetlen sport eseményt se, gondolhatod mennyire tesz ez engem boldoggá, mióta az eszemet tudom még soha nem hagytam ki téli olimpiát, idén ezt is sikerült összehozni. Szegény, szegény én.., tudom, az önsajnálattal nem megyek sokra. Holnap ilyenkorra már többet fogok tudni, majd akkor folytatom :D.
Szerdán, mivel nem voltam képes tovább várni arra, hogy eltűnjenek a kerekek (elvileg vasárnap eltűntek, csak én képzelem, hogy még mindig ott vannak), kiraktam a biciklit az ablakon keresztül. Végre nem kell kerülgetnem tovább, és nem emlékeztet, valami szomorú dologra, amire inkább nem akarok gondolni. Viszont így ott van az a "nagy" hely a sarokban, amit az asztalomnak készítettem elő, ki gondolta volna, hogy talán májusig kell várni, amíg ténylegesen meg is érkezik, ha megérkezik, ezzel kapcsolatban még eléggé kételkedő vagyok, az otthoniaknak is van hozzá köze, így a lehető legképlékenyebb az egész. Addig szerintem marad a könyvtári asztal, én meg mellékesen megerősödöm kicsit a sok gyaloglás és cipekedés hatására, és egyéb téren is javulás várható.

3 év

Nem akarom hosszasan kifejteni, mit jelent ez, csak meg akartam róla emlékezni, mert mégis fontos nekem.
Jó lesz rá később emlékezni, meg az okokra, amik elvezettek eddig a napig. Őrült vagyok, és bolond, de most istenem, mit tehetnék, így születtem. Gábor, neked pedig utólag is köszönöm, hogy kellően előrelátó voltál, és megmentettél engem önmagamtól, néha nem is tudom mit csinálnék nélküled, köszönöm az utóbbi 1 évet, időnként te vagy az egyedüli személy aki segít nekem egyik napot a másik után végig csinálni. <3 p="">

Hétvégi horoszkóp, rák:

Ha csak keresed a szerelmet: Itt az ideje, hogy meghozz egy fontos döntést. Ez a hétvége alkalmas arra, hogy eldöntsd: most már csak hozzád méltó és működő kapcsolatokba mész majd bele. Azt, hogy ez az elhatározásod mennyire szilárd, mindjárt meg is mutathatod a hétvégén. Könnyen lehet, hogy most olyasvalaki kezd el udvarolni neked, aki valójában alkalmatlan egy kapcsolatra. Az okok: Talán nős. Talán hazudozó. Talán mindkettő.

Köszi univerzum :).

Csak egy szombat este..

Nem tudom miért nem a megfelelő szemszögből néztem már megint a dolgokat. Leragadtam a sokkolós jelenetnél, és, mint egy idióta amnéziás, kimaradt minden azt megelőző dolog. De most visszaállt a világ rendje, megint képes vagyok a sokkoló részen kívüli dolgokat is látni, persze a visszaállás ahogy nálam lenni szokott fájdalmas volt. Szükségem van a fájdalomra, ez az ami egyben tart.

Ünneplésként, hogy ismét megvonták az adagomat, rajzolással fogom tölteni az időt, csak most még kihasználom a kábel adta lehetőséget és keresek valami rajzolós képet.
Valahova írnom kellene egy listát is, ami csak olyan dolgokról szólna, amikre vágyom, de valószínűleg sose fognak teljesülni, mert már nem marad rá időm. Lóránt szerint csodálatos életem lesz, a horoszkóp szerint, pedig a 2014-es évem lesz csodálatos, de az eltelt 3 napban nem volt semmi csodálatos, és most épp nehéz elképzelnem, hogy valaha is lesz. Hétfőn vagyis inkább kedden szerintem megint nem fog történni semmi, mert ez az ami várható, én pedig már belenyugodtam és bele is fáradtam, tudod ha nem hát nem. Én lusta vagyok nem egy harcos "amazon".
Már tegnap is említeni akartam, hogy azt tervezem erre az évre, hogy igenis összehozok egy komolyabb kapcsolatot. Ha szerelmes leszek az csodás, ha nem, akkor is legalább megpróbáltam, jelenleg a szeretet hiányom odáig süllyedt, hogy szükségem van egy stabil pontra, valakihez tartozni akarok, szóval valamit tennem kéne és megismerkedni egy alkalmas személlyel, mert jelenleg egyet se ismerek. Bár ha minden igaz, ez majd csak a nyáron fog megtörténni, tehát addigra kell felkészülnöm lelkileg a dologra, vagy akkorra fog a menthetetlen tartományig süllyedni a szeretetéhségem és akkor bárki szóba jöhet, csak legyen valaki. Egyenlőre remélem nem a második fog megvalósulni.
Ahogy a "Masters of sex"-ben is említik, csak a fiatalok képesek azt hinni, hogy a sodródás is egy választás, hogy így is élhetik az életüket. Pedig nem, a sodródás a lehető legrosszabb dolog, mert azt jelenti még a választási lehetőségeket sem becsülöm.

Barátság

A tavalyi év nagy elhatározása valamikor március körül alakult ki, véghez akartam vinni a remeteséget, amit már évek óta terveztem. A nyár elejéig úgy fogalmaznék részben sikerült, részben nem, megvalósítani. Túlságosan elkezdett érdekelni a táj, a környezetem, és kirándulgattam, napoztam, rengeteget fényképeztem, egyszóval élveztem kiváltságos Balaton parti életemet. Mivel szándékomban állt elköltözni, az ország egy igencsak más jellegű részére. Természetesen az én terveim a legbénábbak, mert sose mennek terv szerint, valahol mindig kiderül, hogy elszámítottam magam, mert elfelejtettem levenni az álmodozó szemüvegem, és kicserélni a valóság fakó, megszürkült, de reálisabb lencséjére. Mondhatni elköltöztem, ha ez leírja, hogy 6 hónapja egy 15 kg táska tartalmából ruházkodom és élek nap, mint nap. Nem mintha nem lenne tető vagy fedél a fejem felett, egyszerűen csak állandósult vendég státuszban ragadtam, megfogalmazhatatlan munkaköri leírásokkal, és lakhatási szabályokkal. Szeretem ismerni a határaimat, de most csak a nagy semmi közepén vagyok bekötött szemmel, és próbálom kitalálni egyáltalán merre van a fal, nem hogy a villanykapcsoló. A legbosszantóbb pedig az, hogy a falak mozognak, és, hogy ki mozgatja őket? Jaaa, kérem szépen azt hiszem én magam. Izgisebb amikor te magad vagy egyszerre a báb és a bábjátékos is.
Szóval remeteség, mostanra nagyon jól  belejöttem, ezt csak onnan tudom, hogy most, amikor szükségem lenne egy jó barátnőre, akiben megbízhatok, és segítene átbeszélni a fejemben kavargó dolgokat, rájöttem, hogy egy sincs, már mindet sikerült elüldöznöm. Persze a sok olvasásnak is meg van a maga előnye, most eljátszhatom a "Legyél önmagad legjobb barátja" közhelyet, kár, hogy önmagammal időnként még csak köszönő viszonyban sem vagyok, jó kis meló lesz ezt a kapcsolatot a legjobb barátság szintjére fejleszteni.
Egy kapcsolat alappillére pedig nem más, mint a kommunikáció.
Más szempont...
Az isten mentsen meg az okos férfiaktól és nőktől, mellettük állandóan szembesülnöm kell mennyire buta vagyok. Ki vágyik ilyesmire? arról nem is szólva, hogy így csak állandóan összezavarodom, nem tudom mikor ki manipulál kedve szerint, és hol vannak a csapdák amikbe gyanútlanul belesétálok, nem kell félreérteni verbális dolgokról beszélek, semmi fizikai, csak egyszerű lelki finomságok, amiktől magányosan elszokik az ember. Ha átlátnám biztos vagyok benne, hogy tetszene, így hogy csak utólag értem meg a poénokat szimplán hülyének érzem magam, akinek még sokat kellene tanulnia és fejlődnie ha nem lenne ennyire lusta és menthetetlenül fejlődésképtelen.

Csincsilla

Jerry

Már csak 2 hét maradt az évből..

Ez a hónap, igazán felejthetetlen eseményeket sorozatát hordozta magában eddig, és még csak a fele telt el.
a könnyedebb téma a sport. Végre láttam őrült havas amerikai focit, tiszta idióták, hogy képesek -10 fokban játszani, úgy, hogy jobban hasonlítanak egy hóemberre, vagy egy tackle esetén egy hóangyalra, mint igazi játékosokra. A kényes helyeken történő fagykárokról nem is beszélve. De imádtam, és szívesen ültem volna a nézőtéren, mert imádom a havat, és imádom a játékot is. Itt persze nem szeretnék havat, a folyó vízre nagyobb szükségem van, köszönöm szépen.
Nos, most jön az érdekesebb rész. Egy hétig csajos napokat tartunk, és ha bárki kérdezi soha nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez az egy hét. Az első két nap amolyan szokványos stílusban telt, bár már így is nagyobb részt töltöttünk közösen, mint előtte. Mert most kevésbé érzem magam feszélyezve. Meg igyekeznem is kell, illetve kihasználni ezt a fura alkalmat, mert nem hiszem, hogy lesz még egy hasonló.
A harmadik nap már merőben szokatlan volt, elővettem a bátrabbik énemet, és azt is amelyik nem tartja olyan rossz ötletnek némi alkohol elfogyasztását. Ez az egész sodródtam az árral dolog, egy közös pubos estébe torkollott, ahol megtapasztalhattam a francia kreativitást, és merészséget. Őszintén szólva rengeteget nevettem, és tényleg jól éreztem magam, nem voltak olyan attitűdök, mint lehettek volna, ha dolgok másképp állnak. Szombaton a negyedik napon, eljátszottam a konyhatündért, kérve némi célzatos és szándékos segítséget, annyira nem sült el jól, mint reméltem, de nem is volt akkora kudarc. Gondolom attól függ honnan nézzük. Vasárnap, hmmm, hát igen, az már húzós volt. És egyetlen meccset se néztem meg. Ami szomorú.
A hétfő a visszafejlődés napja volt, gondolom mivel közel van a vége, ideje visszaszokni a hagyományos rendszerhez, nem lehet mindig ünnepnap. Ma pedig a cérnaszálon függő nem létező szerencsémet kísértem, újra meg újra egyébként ez idő alatt. De miért ne, a kudarc elkerülhetetlen velejárója az életnek, és azt mondják sokat lehet belőle tanulni, és amúgy is szükségszerű. De már unom, az alárendeltnek is meg van az a döntési szabadsága, hogy hajlandó e követni az adott kapitányt, vagy sem. Néha fel kell lázadni.
Egy hét múlva karácsony, jó lenne már túl lenni rajta.
Az otthoni dolgokkal igazából megbékéltem. Ez a helyzet sokat segített, ilyen vagyok, ilyen a személyiségem, ha nem tudják elfogadni, én már meguntam, hogy mindig én változzak, én engedjek az ő elvárásaiknak.
Megesz a fene egy kis savanyú káposztáért, meg müzliért. A kívánság listám élén szerepelnek.
Több új sorozatot is elkezdtem nézni, és követni, csak ez a fránya ünnepi rész, idén már a legtöbbnek nem jelenik meg új része :(. A Masters of sex, elég különleges, az 50-es évek végén 60-as évek elején játszódik, és a kutatás témája az emberi szexualitás. A Twilight saga Aro-ját alakító színész a férfi főszereplő, mikor először megláttam, az istennek se jutott eszembe, honnan ennyire ismerős. Szívesen elújságoltam volna valakinek ezt a rendkívüli felfedezésemet, de sajnos már senkim sincs, akivel megtudnám úgy osztani, hogy megfelelően is reagáljon. Vikire vagy Dórira gondolnék, mindketten belevesztek a szürkeségbe, és távol tartják magukat az én szánalmas kis életemtől. Mondhatni okosak, okos döntésekkel, csak így magam ellen beszélek.
Az utóbbi időkben ezt a két mondatot hallom a legtöbbször: Tanuld a nyelvet, Találd ki mi az életcélod, mit akarsz kezdeni az életeddel. Szép, ugye? Uncsi xD.
Vissza rendeztem a szobám, az előző állapotra, így könnyebb közlekedni, és kevesebb színes folt lesz a lábamon. Takarítási szempontból is rendkívül előnyös.Nos igen, minek életcélt keresni, ha már megállapítást nyert, hogy az életem értelmetlen és felesleges?? És most már a negyedműszakos vezetékem is odavan. Azt hiszem sikeresen megvontam magamtól még valamit. Bár ha belegondolok nem is csodálkozom, tényleg semmi ilyen érzelem nincs bennem, mert már hozzászoktam, hogy mindig ezt teszem :D.

12.07. Húgom szalagavatójának napja

Normális, hogy állandóan bajba sodrom magam? Hogy állandóan van félni valóm, nap nap után állandóan aggódnom kell valami miatt? Hogy ugyan ez volt a helyzet 6-4-1 éve is? A körülményektől, az engem körülvevő emberektől teljesen függetlenül, mindig ugyanolyan komplikált, sekélyes, értéktelen és haszontalan az egész.
És mégis üres vagyok. Teljesen, mindenféle értelemben xD. Ez annyira bosszant.
Miért látom azt, hogy mások megtudják ezt oldani, bárki, csak olyan, mint ha én nem.
Önkínzás könyvet olvasnom, mert ha rátalálok egy értékesre, egy elgondolkodtatóra, egy olyanra ami felnyitja a szememet valami fontossal kapcsolatban, megőrülök a tehetetlenségtől, hogy nincsenek lehetőségeim a változtatásra, hogy megint egy soha meg nem valósuló pont kerül a listámra, a vágyak listájára, amikhez soha nem lesznek megfelelő körülmények, hogy teljesülhessenek.
Bia szerint, a magányom, túlérzékennyé tesz, teljes mértékig igaza van, bár szerintem az is ront a dolgokon, hogy eleve érzékenykedős típus vagyok. Már próbáltam ezen változtatni, de tudod mit, mindig hasonló sablon alapján alakultak a dolgok, és a vége kudarc, fájdalom, bizalmatlanság lett. Az ilyesmit szívesen kihagyom.
Hogyan lehetne más nyelvű emberekkel barátkozni, mikor nem értem őket, és ők se engem. A mondandóm hiánya, pluszban rásegít ezekre a nehézségekre. Annyira szeretnék csak egy típusú kapcsolatot, de sajnos nagyon nem mindegy kikkel. Egy kis gondolatolvasás képesség nagyot lendítene a dolgokon.
Az emberek túl bonyolultak, és én is mindent túlbonyolítok.
A húgom szalagavatóján felül az azt követi partyt is hiányolom, annyira szeretnék most sokat inni, idegenekkel táncolni, szórakozni, és egy hosszú pillanatra mindent elfelejteni. Még egy olyan rémes szórakozó helyen is el tudom magam képzelni, ahol a múltkor voltunk, csak egyedül, nem kellenek szemtanúk, és utólagos emlékeztetők, hogyan is viselkedtem.
Tetszik ami itt van, hogy inni akarsz, tessék mit és mennyit, de az, hogy ilyen zártkörű a dolog újra és újra, nos az már nem annyira jó. Ezen a téren örülnék egy kis változatosságnak. És közben ott motoszkál a fejemben, hogy ha én tettem volna absztinenciára vonatkozó fogadalmat, simán betartom, mert ilyen szörnyen unalmas, kiszámítható, üres, szótlan, sótlan, középkorú idióta vagyok.
Sötét felhőként lebeg a fejem felett ez az egész karácsonyos dolog, ajaj, de szeretném kihagyni a naptárból. Az lenne a legjobb ha igényelnének nekem egy idegszanatóriumban pár napra helyet, ott vészelném át a legjobban. Az ilyesmit legjobb egyedül intézni, így tényleg elképzelni sem tudom mi fog kisülni belőle, a katasztrófán kívül. Én tökéletes hangulatromboló vagyok.
Állandóan eszembe jut, nem kellett volna rájuk kényszerítenem a jelenlétem, most sokkal jobban éreznék magukat a maguk társaságában....
Nos, jajj, miután megszabadultam pár bajos gondolatomtól, mert ha leírom, legalább nem futnak vég nélküli köröket a fejemben, valami pozitív témát kellene találnom.
Annyira harmóniában érzem magam ebben a pillanatban, segít a zene, a rajzolás, a virágok. Hogy azon elmélkedem, sütni kéne valami sütit, miközben pontosan tudom, hogy katasztrofálisan sütök. A muffin sütőt neki adtam Biának, már pedig a muffin az egyetlen tűrhető területem.
De kísérletező kedvemben vagyok.
Az elkövetkező 10 nap valamelyikén valami hülyeséget szeretnék csinálni, remélem adódik valami lehetőség, és én is leszek elég bátor hozzá xD.
NFL: 13. hét, olyan szomorú, már nagyon közel van a vége, pedig még csak most kezdődött.

Boldog Mikulást! :)

Mindenkinek aki szereti, és annak is aki nem, Boldog Mikulást!
Az év vége  most nagyon közel van, alig 25 nap van az évből. Őszintén szólva félek 2014-től. Nem gondolom, hogy tartogatni fog nekem bármi jót vagy szerencséset. Azt hiszem egy igen sötét, zavaros év lesz számomra, ami sokféleképpen befolyásolja és dönti el végül az életem, hogy hogyan tovább, ha érdemes. :)
Én a holnapi napra eredetileg azt terveztem, hogy átalszom, kihagyom, amennyire csak lehet. Persze, hogy másképp alakult.
Ez olyan, hogy eredetileg ott akartam lenni a húgom szalagavatóján, aztán, kiderült, hogy nem leszek, akkor legalább skypon szeretném látni a ruhát, 3 napi halogatás, ígérgetés. kölcsönös lemondás után, most már tudom, hogy ez sem adatik meg. Okés, akkor töröljük az egészet. Tök mindegy.
Abban a szerencsés, és egyszerű helyzetben vagyok, hogy minden mindegy. Van egy csomó szabadidőm, amit tölthetnék azokkal a dolgokkal, amikkel mindig is akartam, és mégse működik. De amikor igen, akkor csodálatos. Angolul matekozni, matek feladatokat oldani, tanulmányozni a rendszerüket, az egész működését, húúú, olyan érzés, mint ha mindenre képes lennék.
Könyvet olvasni is szórakoztató, sokat segít, hogy valódi könyvről van szó, nem gépen olvasásról, így sokkal kitartóbb vagyok, és jobban le is köt.
Jelenleg a rajzolás az ami összetöri a szívem, múlt héten voltam 2 művész boltban, és aúúú, láttam pár hasznos, szívem csücske dolgot, amikre még gondolni is fáj, emiatt vannak pillanatok amikor elviselhetetlenül utálom magamat és a hülye tehetetlenségemet. Talán egy másik életben másképp alakult volna, mivel túlságosan tisztán látom magam előtt a képet, és a helyzetet, amiben kicsit több tehetséggel és szorgalommal áldott meg az élet, mint most.
Kaptam egy csodálatos amarillisz hagymát, dupla bimbós, talán vörös, de ez még bizonytalan, ahh, annyira várom már, hogy virágozzon :), plusz van két 25 centes virágom, egy szegfű, és egy primula. A krizantémok és a rózsa még élnek, bár kicsit kizökkentette őket az átültetés. Az avokádót kíváncsian figyelem, vajon kikel vagy sem? Pár hete ellenőriztem, hogy még él a mag, nem rohadt el, talán holnap újra megpiszkálom.
Voltunk az ingyenes angol tanulós lehetőségen, annyira kedvesek voltak, és egy kicsit az is segített, hogy egyedül voltam, K. annyira el tud bátortalanítani a szuper nyelvtudásával :), bár erre bárki más is képes, nem vele van baj, hanem velem, csak azért említettem őt, mert ő volt velem. Kár, hogy talán csak március körül jeleznek majd vissza, addigra már kifutok az időből, amit ajándékba kaptam, azért a lehetőség kedves gesztus.
Bővítem a feliratokat a bal karomon, most 3 van, NFL <3 :d="" d7="" eszembe="" g="" ha="" hely="" jut="" m="" p="" thanks.="" valami="" van="">Nos, ideje aludnom, vár a holnapi nap. Legalább csinálok valami hasznosat xD.