HALÁL

Hát hol is kezdjem, jó vagy rossz hír a tipikus lehetőség ilyenkor, de azon gondolkoztam nekem van e egyáltalán jó hírem, vagy csak rossz és még rosszabb.
Ha nagyon megerőltetem magam, akkor talán a jó kategóriába kerül, hogy a tesómat végül nem rúgták ki a koliból, az apukám nagy megkönnyebülésére, aki annyira negatívan állt a dolgokhoz, hogy már az iskolaváltáson gondolkodott.  Persze szerintem mindenki megkönnyebült hogy csak felfüggesztették, és nem rögtön kicsapták. Pedig ugye a rokona vagyok, miattam akár negatívabb elbírálásban is részesülhetett volna. De szerencsére nem.
Nos a nagyon rossz hír hogy az utált és kevésbé utált lakótársaim összefogtak ellenem, és elérték hogy minél hamarabb kitegyenek a lakásból, a mai napot eddig azzal töltöttem hogy megpróbáltam kezelni ezt a problémát, ami nem könnyű, mert ha az embernek nincs túl sok pénze, hó vége is van, minden nagyon nehézzé válik.
A másik rossz hír hogy hirtelen minden kötelesség tudat kiveszett belőlem, és a héten egyetlen egy órán se jelentem meg, valahogy eléggé magam alatt vagyok, ami negatívan befolyásolja a helyzetértékelésemet, és ennek a következménye a lógás xD.
Még nem tudom hogyan lehet megoldani a dolgot, mert ez baromi bonyolult, de azt biztosan állíthatom hogy a bosszúm mindezért nem marad el. Mindenkinek megfizetek aki ezt tette velem....

Pillanat

  Íme az ég Debrecen felett jelenleg.

Rtl klub hiradó este, 2011. február 14.

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/118279
Íme a tévés karrierem, gondolom akik nem ismernek nem fognak felismerni, meg akik igen azok sem biztos, de ez a determináns dolog az én tananyagom, hogy érdekesebbé tegyem a dolgokat, az én kezemben van az a kék csíkos toll egyszer, aztán meg van egy oldalsó kép rólam hosszabb sötétbarna haj, fekete pulcsi, (nagy orr), :D
Tiszta hihetetlen, ez a Gaál István tartja nekema Lineáris algera elméletet.
Szóval ez most kicsit feldobott, a hétvégétől viszont tartok, mert most már tényleg döntést kell hoznom :S

Egyedül

Azért nem írok másról, mert egyszerűen elegem van az emberi kapcsolatokból, az iskolából, a kötelezettségekből, mindenből, amit a társadalmi normatívák megkövetelnek. Időt szeretnék hogy rájöjjek mi az amit akarok, és hogyan akarom megvalósítani, hogy rájöjjek ki vagyok, miért vagyok a világon, és mit kezdjek a jelenlegi dolgaimmal, de ki vagyok én hogy az ilyen kívánságaimat teljesítsék, egy senki, és nekem is bele kéne valahogy tudni simulni a rendszerbe, de egyszerűen rendszeridegennek érzem magam, de a legrosszabb az, hogy ha lenne is időm nem tudnék mit kezdeni vele. Éjjen a tehetetlenség érzése.
Talán jobb is hogy az utóbbi időben nem volt szerencsém találkozni senkivel, talán egy ideig még nem is kéne, most ez jó megoldásnak tűnik, szóval ez lesz a következő napirendi pont....

Valentin nap

Valentin nap, már megint...
Szóval valahol olvastam róla, hogy régen nem csak a szerelmünknek fejeztük ki ezen a napon kényszerből, vagy tényleg szerelemből az érzéseinket, hanem az egyszerű szeretteinknek is.
Értsd ez alatt a barátokat, ismerősöket is.
Ezen gondolkozva, arra jutottam hogy jó, miért is ne..

Dóri, Puncs

Nem tudom mi lenne velem nélküled, ha nem tudnánk a kedvenc könyveinket, sorozatainkat kitárgyalni, megbeszélni, áradozni róla.
Nélküled eszembe se jutott volna hogy valakivel 10 órán keresztül lehet telefonon beszélni.
Vagy hogy két ember úgy is tévézhet együtt, ha nincs egy helyen, tehát majd 200 kilóméter a távolság, a lényeg hogy reklámok alatt, és a sorozat rész után az ember felhívja azt a személyt akivel elvileg együtt tévézik xD.
Hogyan lehet egy embert elküldeni a francba változatosan ha éppen felébresztett a hívása, ezt általad és tőled tanultam :).
Félszavakból, bármikor megérteni a másikat. Ha kell hajnali 3-kor, ez nekünk nem probléma.
Azon gondolkodtam hogy minket az olvasás iránti vágyunk hozott közelebb, lehet hogy hálásnak kell lennünk az Alkonyatnak, ami az egészet elindította :D.
Energiaitalt inni, veszekedni, egymással egymáson nevetni, horoszkópot olvasni, vicces dolgokat elmesélni, ha kell két szobával arrébról telefonálni egymásnak, és minden ami elmebeteg :D Szeretlek. És nem vagyok CUKI, az te vagy.. :D

Hangulat

Kinézek, és süt a nap, nem mintha nem lettem volna ébren már 4 óra óta, de így dél körül, végre tényleg olyan tavaszi hangulata van az egésznek, esküszöm azt várom már amikor elkezdenek a fák bezöldülni, főleg a gesztenyefák, mert ott rögtön virágok is lesznek már, és ugye innen jön, hogy a sok tavasszal virágzó fa látványa, hmm ki ne várná?
Tudom kicsit előreszaladtam, de olyan jó volna azt a sok virágot látni már :D.
Ebből következően egy kis takarításnak is idejét éreztem, meg mindenféle ágynemű kimosását, pedig igazán nem vagyok nagy híve ennek a "tavaszi nagytakarításnak" nevezett szórakozásnak, de hát mint említettem ilyen a hangulatom.
Alig várom hogy március legyen...
Azon kívül megint kaja problémám van, csak most süti szempontból, de volt olyan mázlim hogy a tv paprikán épp egy egyszerű süti receptet mutattak be, amit utána én is megcsináltam, és hmm nagyon fincsi..narancsos :)
Bár hogy őszinte legyek, valami nagyon fincsi, habos egész tortára vágyok, talán gesztenyés, de lehet hogy valamilyen más ízben, az a gáz hogy látom magam, ahogy befalom a nagyrészét, természetesen több alkalommal, de akkor is, ez már beteg...
A lelkivilágom, viszont romokban hever, a felszín ellenére, nem tudom mit tegyek, hogyan, a héten azt hittem már döntöttem, sőt tettem is ennek érdekében, de a végén visszakoztam, most pedig megint lehetetlen helyzetben vagyok. Mint aki direkt idióta helyzetekbe sodorja magát, csak még én magam se tudom miből mi sül ki.
Egy lelketlen, tehetetlen, csődtömeg = én. xD

Boldog Névnapot Hugi! xD

Szóval gondoltam simán lehet rád áldozni egy bejegyzést, hiszen ennyire még én sem lehet kicsinyes :D.
Persze azon is gondolkodtam, hogy egy olyan személy aki tele van káros szenvedélyekkel ezt mennyire érdemli meg, de hát a naivitás meg az az áldott jó szívem hatására, a rokoni összetartásról már nem is szólva (xD), úgy döntöttem igenis ki írom ide, hogy az én drága, egyetlen, imádni való, szép, vicces, szarkasztikus, megnyerő, "aranyos", "CUKI", festett szőke hajú húgom ma ünnepli a 15. névnapját :)
Szóval boldog névnapot Dóri!
(Csak hogy lásd mennyire szeretlek :P: Hyvää nimipäivää!)

Enni, de hogyan?

Azon gondolkodtam, hogy az önellátás mennyire összetett dolog.
Először is, a fizikai távolság kilométerben mérve még nem elég, nem kell folyton a telefonon, vagy az ismerősökön "lógni". A magány, az egyedüllét érzése alapvetőnek számít nálam ebben. Hogy az ember tudja, lesznek pillanatok az életében amikor csak előnyére fog válni, hogy tudja ha minden kötél szakad önmagára még akkor is számíthat. Mert a barátok jöhetnek mehetnek, a kapcsolat megszakad, langyosodik, és lássuk be sajnos a szülök sem élnek örökké.
Szóval kell hogy meglegyen az önmagadba vetett hited, és ez legyen erős, vagy legalább nem az első problémánál meggyengülő, mert akkor az egész szart se ér.
Na de kicsit elkalandoztam, a lényeg hogy ha van az embernek pénze, ha nincs, egy napban az egyik legfontosabb dolog hogy az ember rájöjjön mit és mennyit akar enni, és ezt hogy akarja véghez vinni. Na ez feladat.
Hihetetlen hogy ez néha mekkora teher, felkelsz és eljutsz egy pillanathoz, persze ez mindenkinek változó, hogy mit is kéne enni? Mi van otthon, mennyi időd van, esetleg van e valami amit hirtelen a reggeli gondolatára megkívántál, hideg, meleg, főzöl, rendelsz, szóval ehhez néha az embernek még ébren lévő agysejtje sincs, nem hogy konkrét haditerve.
Hogy ez az egész hogy merült fel bennem? Valahogy az ütött szöget a fejemben, a régebbi bejegyzésekbe belekukkantva, hogy mennyit és miben változott az életem, azóta hogy végül is elköltöztem otthonról. Bár az utóbbi mondatom baromi felnőttesnek, meg komolynak hangzik, a gyerekes dac hatására született. Mert ugye meg kellett küzdenem a haditerv megkomponálásával, éhes voltam xD.
Jó persze ez napjában többször előfordul, de más hogy küzd meg ezzel? Csak nekem okoz néha ez ekkora problémát?
Mert még ehhez az is hozzájön hogy szeretek enni, és finomat, tehát ha nem vagyok sablon müanyagkaja mániás, akkor nem árt valamit konyítani a főzéshez. Na és ez megint egy probléma. Mert az ember otthon néha választási lehetőség nélkül eszik ami elkészül, de ha egyedül van, úgy mond magára utalva, akkor ez a döntés is az ő kezében van. És az egyszerű kaják is bizonyos sorrendet megtartva készíthetőek csak el étkezési vagy inkább fogyasztási szempontból az ehető kategóriába sorolás esélyeseként. És akkor az ember lánya jön hogy na mi az neki, csinál már valami otthonos kaját, pl. paprikás krumpli, zöldbableves, zöldségleves, csipetke tészta, konzervből paradicsomleves, és akkor még a sütikről szó sem volt. Mert mégis mi bonyolult lehet egy zöldbablevesben??
Hát igen, a vásárlási procedúrán túl jutva, gondolva arra hogy saját igényeinknek megfelelően kaporral szeretjük így a tél közepén, kell bab, és szerintem a befőttes bab finomabb mint a fagyasztott, mert annak olyan hűtő íze van, meg nem tom, azt hiszem valamennyit már főznek az üveges babon, olyan finom és puhán ropogós, néha még a frissnél is jobb.  Meg őrölt pirospaprika, liszt, ecet, cukor, só, tejföl.  Ahan és amikor hazaérkezel és rájössz hogy valamit elfejtettél, vagy már mikor ott tartasz hogy a főzés közepén jársz és valamit baromira elfejtettél megvenni, akkor kerülnek sorra a különböző alternatív helyettesítési módok, és végül valami tök mást alkottál mint eredetileg terveztél. De ha még minden klappolt is, az egész tortúrához viszonyítva pillanatok alatt eltünteted a végeredményt. Viszont ha már eljutsz idáig akkor valamilyen szinten mégis büszkén gondolsz arra, hogy bizony ha úgy nézzük mégis csak te maradtál a végén állva, és nem fogott ki rajtad az a nyavalyás recept, akkor a mosogatóban álló oldalágon termelt nem hasznos koszos edények halmaza tuti lever a lábadról. A kérdés az: megérte???
De gondolom az ilyen mindennapos kihívások nélkül az egész túl uncsi meg lapos lenne :D.

Téli álom xD

Egy csomót gondolkodtam, hogy na mit is kéne írnom, meg párszor már eljutottam hogy hű na majd mindjárt írok egy bejegyzést, és utána csak bámultam a semmit, mert mégis mit írjak.
Egészen múlthét csütörtök óta, nap mint nap az a legnagyobb kihívás az életemben, hogy felkeljek pisilni, meg ha elfogy az innivalóm akkor felöltözzek és liftezzek 3 emeletet, hogy a lent lévő kis boltban megvegyem a szükséges folyadék mennyiségemet. Ugye milyen megerőltetően hangzik mindez?
Hát ja, és hétfő óta még néha ennyi se megy. Egész nap alszom, a matek óráimat is lemondtam a hétre, ne hogy már valami miatt, fel kelljen kelnem délután 4 körül. Valamikor este 8 körül szokott el jönni a pillanat hogy na most már kúrvára éhes vagyok, úgy hogy ideje megmozdulni, ha végre kitaláltam mit is egyek, akkor utána pedig olvasok, találtam egy csomó könyvet amihez kedvet érzek hogy újra olvassam, utána valamikor 4-5 óra körül hajnalban megint benyomom a szunyát, és az egész kezdődik előlről. Ami még hab a tortán hogy a telefonomat is kikapcsoltam hétfő délután óta, aki keresni akar, az tegye inkább a jövőhéten, addigra talán összeszedem magam. :)
Nem mintha a múlthéten bármi baromira megerőltető dolgot csináltam volna, egyszerűen csak ez az elő tavaszi szünetem.
Van megint órarendem, még hétfőn csináltam, de persze nem végleges, meg még nincs is meg a megfelelő kredit értékű tárgy, meg valami tesit is fel kell vennem, szóval még nem véglegesített.

yee

Vizsgaidőszak vége :).
Bár ez egész jó hír, nekem kicsit most pihennem kell hogy ezt az egészet megemésszem.
Talán keddig egyedül leszek, mert a lakótársaim hazamentek, csak ez is olyan hamar el fog telni, pedig imádok lustálkodni. Az egyéb dolgok amikkel foglalkoznom kéne ez idő alatt is nem tom mi lesz, mert a nem csinálok semmit, és nem gondolkodok elv sokkal kényelmesebbnek hangzik.
Még mindig eléggé zavart vagyok, de próbálok Viki tanácsának megfelelni, és nem gondolkodni a dolgokon, ami néha nehezemre esik, de mi az ami könnyű.

Agyalok az agyamon, és nem maradt le ékezet, mint hogy agyalok az ágyamon.....xD

Na szóval elvileg minden embernek van agya, és mi emberek azért vagyunk megkülönböztetve egy csomó élőlénytől, mert hogy ugye még gondolkodni is tudunk.
De...
Van az amikor az ember könyvet olvas és tökre beleéli magát, hogy ha például megzavarják, teljesen megfeledkezik arról ki is ő a való világban, vagy hogy milyen eget rengető problémái vannak.
Ami néha elég fura. Mondjuk rám is olyankor tör a szükség ilyen fajta könyvekből amikor vizsga előtti éjjel van, vagy már az nap csak még hajnal, és olvasok, olvasok, majd sajna vége és akkor kell néha vagy fél óra mire kikerülök a hatása alól, és leesik, hogy a francba még mindig nem tudok rohadtul semmit az aktuális tárgy körében...
De az se megy hogy ne olvassak, vagy foglaljam el magam valami tök mással mint a tanulás, mert különben olyan érzésem van, hogy az agyam helyem is elpárolog, nem csak az agysejtjeim.
Viszont tök jó, mert amikor megbukom az első írásbeli vizsgán egy tárgyból, akkor következőleg már többet tudok, mert valahogy kicsit fogékonyabb lettem a témára, és ez segít a matek más tárgyrészében is, mert ezek rohadtul összefüggnek, mint egy pókháló, csak épp titán szálakból, azt nincs az a nukleárisan sugárfertőzött légy vagy szúnyog ami azt szétbarmolja.... már ha kicsit el akarunk asszociálni, a végtelen számok tengeréről, a biosz partjai felé...
És mért ne akarnánk, mikor néha kicsit se pihentető az Euler-féle fí függvényre gondolni, főleg ha az ember kicsi lányának, a definíció elmondásában az is gondot okoz, hogy nem jut eszébe az első szó, pedig nem bonyolult, csak nekem nem áll rá a nyelvem (a tetszőleges az a bizonyos mondat kezdő szó), és amikor már olyan stádiumba süllyed, hogy a prímecske kicsi jelzőcskéje se ugrik be, pedig ez aztán rohadt alapvető, de a fehér nihil köd ami a fejemben uralkodott, túl domináns volt, mint s hogy ezt a mámorítóan édes szót a számba adja, sikerült totál idiótának tűnnöm, 1 mondaton belül kétszer, naaaa és melyik az a piciny szavacska a prím előtt (??), hát a relatív.............(p,q)=1.
A gráf elméleti nüanszaimról még nem tudok mit írni, mert most fogok neki kezdeni tanulászni, sűrűn közbeiktatva valami lebilincselő olvasmánnyal, hogy a végén ne érezzem magam mocsári sügérnek..  :).

5/3

Na egyen megint túl vagyok szerencsére, de a hátralévő ketté elég megterhelő lesz, mert azokhoz kell a legtöbbet tanulni, ami szörnyű, de majd lesz valahogy, az is boldogít hogy már csak 2 hét van hátra a vizsgaidőzsakból.

5/2

Na legalább az algebra sikerült.
Még így is vannak nehéz perceim ha azon gondolkodom, hogy pillanatokon belül a jövőhetet fogjuk megélni, és én azt nem akarom nagyon, hiszen már csak két hét van hátra a vizsga időszakból, és komolyan mondom, már utálom az egészet.
Most itthon vagyok, tegnap este érkeztem haza, és hát a mai napon is meg volt az a szokásos, mekkora hülyeség volt haza jönni pillanat. Máris szivesen visszamennék.
Vannal dolgok amiket az adott pilanatban még értem miért  csináltam, de később egszerűen már fogalmam sincs, és ilyenkor jön az hogy elbizonytalanodom, biztos szükségem van nekem erre, és persze a szokásos válasz erre az hogy nem. És ilyenkor igyekszem mindent vissza csinálni a számomra utólag megmagyarázhatatlan tettem előtti állapotba, persze aztán erre is igaz lesz hogy na jó meg tettem valamit és (??), minek csináltam vissza (??)....stb.
Nem tudom találok e valaha valakit aki ezen az egészen ki tud igazodni, mert bevallom én se néha...

I-I-I-I-I-----------

Na mostanában kicsit gyakrabban vagyok itt jelen, legalábbis az írások gyakoriságából erre lehet következtetni nem igaz??
Pedig nincs is gépem, és ráadásul úgy érzem hogy egy-egy nap között néha nem 24 óra telik el, hanem sokkal több, ha viszont tanulásról van szó és nem olvasásról vagy netezésről, máris hihetetlenül megrövidülnek az órák számai, és ez nyomasztó.
Hát ja a hangulatom nagyon mélyen van, nincs kedvem semmihez, és néha azt sem tudom miért élek, semmi értelmét nem látom, nézem ezt a sok embert itt debrecenben, és azon gondolkodom, vajon hogy tudják végig csinálni egyik napot a másik után, mert nekem néha nem megy, csak lesek ki a fejemből, és hopp eltelt a nap, és én megint nem tanultam.
Nem akarok hazamenni csütörtökön, ugyanakkor vissza jönni sincs kedvem, és ez igaz mindenre, hogy pont annyira nem akarok egy dolgot mint az ellenkezőjét se.
És ez most nem éppen a kellemes hangulatomat segíti, ebben az évben lehet többet sírtam, szenvedtem, mint tavaly félév alatt se, és nem tudom pontosan mi is az oka, bármi amihez hozzá kezdek katasztrófába torkollik, és a régi jó megérzéseim semmire se jók, úgy érzem magam mint akit elhagytak és megtiportak, pedig semmi ilyen nem történt, és mégis, fogalmam sincs mi lesz most, ha nem megyek át a vizsgákon mi lesz velem, és egyébként is miért hittem azt hogy a nagy küzdő szellem, ami segített hogy elviseljem hétvégéről hétvégére mamáékat nem hagy cserben, fogy el, stb...
Most nem tudom miért is kéne küzdenem, hiszen így se úgy se megyek semmire, és talán nem is akarok, megrekedtem a gödör alja felé, és a fel vagy le kissé összezavarodott bennem, és a le vel szimpatizálok.
Nyomorúságosnak hangzik, hát ja az is, beteges és nyomorúságos, és ez vagyok én.
Na jó befogom, emésztem az egész miatt így is magam, nem kell ezt annyira hangoztatni igaz? xDDD.....-I-

5/2 elvileg, de mégsem...

Na tessék, nem kellett sokat várni erre az eget rengető csodára sikerült megbuknom, na jó csak elhasaltam az egyik vizsgámon, de ez végülis várható volt, itt aztán rohadtul magolni kell, mert én nem tudok bevágni 49 oldal értelmetlen nem emberi nyelven íródott matek elméletet. Nekem ez a képtelen kategóriába tartozik, és jézus, még van mindig 4 belőle. Nem tudom menni fog e, vagy lesz olyan ami a végére is karó marad. A fejem üres, folyton alszom, még felkelni sincs erőm, nincs gépem, van netem de nem tom min használni, és akkor még ez is. Nem is tudom mi lenne a célravezetőbb ha csak szimplán a falba verném a fejem, vagy célzott öngyilkosság, és nem ilyen passzív mint maga az egyetem, nem, valami ütősebb kéne, ami hamarabb hat. Már arra is gondoltam mekkora poén lenne debrecen összes gyógyszertárjában meg venni ugyan azt a fájdalom csillapítót, szóval az embernek könnyű dolga van egy ilyen nagyvárosban, de persze, még mindig nem hagynak az álmaim, szóval élni kell, nincs mese, azt nem mondom hogy tanulni is, mert azt azért annyira nem akarok, de majd valamit kitalálok bár ez a hétvége otthon nem biztos hogy jótékonyan fog ebben segíteni, de kit érdekel kell egy kis levegő változás, meg még az is kiderülhet hogy a vonaton a legcsodásabb tanulni, főleg majd ha teljesen elmebetegnek néznek a kis mantrám miatt, mint kromatikus polinom....
Nem baj, majd lesz valahogy vagy nem tom, kicsit se érdekel, csak az hogy mikor lesz már végre gépem, most még az sem zavar, hogy holnap reggel fel kell kelnem korán és a matek halmazos tanár hegyibeszédét meghallagatni olyan cím szó alatt, hogy na látják maguk 11-en akik a 14-ből mind megbuktak ide és ide ezt kellett volna írni.. és még a tanár van lesújtva, szerintnem nem kell aggódni, mi is le vagyunk, de mi az egésztől, mert ez nagyon gáz, mármint komolyan meg kell tanulni, annyira ramaty hogy mondom még egy sima tétel se maradt meg a fejemben.... bár a feladatokat mind megcsináltam, sajna azzal nem lehet összeszedni a szükséges 20 pontot a ketteshez az 50-ből.
És akkor mit ír a horoszkópom a hétre, hogy ha suliba járok nagyon rá kéne állnom a tanulásra, mert most valami nagyon csodálatosan sajátíthatnék el, a jövő ígéretét vagy mi a francot, de most komolyan, ez nem újdonság, csak a hogyanja az ami gondot okoz.
Kiderült hogy Dia nem utál, csak problémái voltak, és ez volt a kommunikációs csatorna teljesmegszűnésének oka.
Lehet ezt el kéne játszanom Lilla esetében is, de ott még félek egy kicsit hogy nem ilyen választ kapnék vissza.
Ma van hétfő, és még csak a 10. nap az évből, máris tökre lehangolt az egész, és akkor tessék, szerdán itt a következő vizsga, és ezt még átrakni sem tudom, mert nincs több időpont, szóval ha ez nem jön össze, akkor nekem algebrából annyi, pedig a gyakorlatom 4-es lett. Lehet valami agyserkentőt kéne vennem, vagy nem tom, semmit se tudok, hülye vagyok, de lassan már nem is csak az a kis betűs, ha nem a nagy HÜLYE. 
Gratulálok Hajni, az eddigi teljesítményed rohadtul kiemelkedő, egy hatalmas NULLLLLLLLA.
Jó jó, lehet kicsit túlzás, de ez szar és kész, egyébként tegnap vettem egy 4x4x4-es rubik kockát :D, mert találtam, de eddig csak az 50%-át sikerült kiraknom, és most még ezt is hagyjam félbe....
Majd szólok ha kilábaltam a kergemarha kórból, addig mindenki hagyjon, fertőzőőőőőőő...............

5/1

Na részben vissza jöttem a szünetecskémről, nem azt mondom hogy meg van a gépem, de már most elég közel vagyok hozzá, hogy meg legyen.
Abban reménykedem, hogy bár holnap szombat lesz mégis csak megkapom holnap, ha nem akkor még mindig reménykedhetek a hétfőben, mert végülis az sincs messze, ami viszont gáz, mert hétfőn halmazok vizsgám lesz, és igaz hogy írásbeli, de még mindig egy csomót kéne rá tanulnom, végülis mire való a hétvége, ha nem arra hogy az ember végkimerülésig tornáztassa az agyát a sok elméleti matek megtanulásán.
Szinte tisztára hihetetlen számomra, hogy még csak most telt el 1 hét ebből az újévből, néha úgyérzem van az már 3-4 hét is. Másrászt, nindjárt itt a március... Újra meg vannak az életemben a kettősséggek.
És igen, agyalni valóm is van rendesen. Először is, mennyire béna hogy néha olyan gyerekesen viselkedem, valahogy meg kéne komolyodnom bizonyos szintig csak persze, nem 100%-osan, csak jobban mint most.
Másodszor az új dolgoknak nem merek esélyt adni, mindig kivárok, tanulményozom, agyalok, és a végén már baszhatom az egészet. Szóval most ez is egy új feladat.
A matek korrepetálós dolog elég jól megy, már mint tetszik, és örülök hogy a szabadidőmben is a matekkal foglalkozhatok még ha kicsit másképp is mint eddig. A legjobb hogy bár nem estis, de végre van egy lány aki érettségi felkészítésre jelentkezett hozzám, és már előre is imádom a faladatot, mert az lesz vele, ráadásul ez olyan 16 hetes feladat lesz :), ami kicsit rontja az összhatást, az az hogy olyan nagyon szép csaj, amire én sose leszek képes, és egy kicsit mindig irígyelni fogom, másrésztről meg okos, a szüleinek van pénze, már most van 2 nyelvvizsgája, és a ház is amiben lakik nagyon nagy és nagyon szép. Na mindegy, a kitűzött célt kell teljesíteni hát ha én is kapok egy kis prémiumot a belefektetett munkámért cserébe...xD.
Az öt vizsgából egyen már túl vagyok, az európai uniós ismereteken, és lehet hogy gáz, de én sose akartam az eu-ról tanulni, így mereven elzárkóztam középsuliban, itt meg most nem jártam órára, csak a legelsőn voltam, ami tartott összvissz 30 percig xD, na mindegy ennek ellenére meglett a kettes :), bár azt hogy mi az a "demokratikus deficit" most se tudom, vagy esszét írni az eu mezőgazdaságipolitikájáról...mert hogy ilyenek voltak benne, úgy hogy tökre meglepődtem hogy meglett és nem húztak meg..
Na jól van, mindig örülök ha kiírhatom magamból azt a zavart ami a fejemben uralkodik, még ha mások számára az egész nem is nagyon érthető, mert inkább homályosan utalok a dolgokra mint hogy konkrátan leírjam, de így jobb :)
Ha valaki ráér szombat esténként néha gondolhatna rám, vagy szurkolhatna értem, hogy eltaláljam mind az öt számot az ötöslottón xD Puszika...

Parancs

Az eheti horoszkópomtól megkaptam a szükséges letolást a lelki siránkozás miatt, így most a leírtak szerint gyúrok a szedd össze magad rész megvalósításához.
Aki tud szorítson nekem, a vizsgáimhoz, örök hála érte... :)

Hajnal féle újévi hangulat...kicsit másképp

Azon gondolkodtam, hogy illene nekem végre írni valamit ebben az új évben. És mégis semmi erőm hozzá. Nem csak fizikailag vagyok lelakott állapotban hanem szellemileg is.
Ez a végeredményben nem látszik, de jó ideig próbálkoztam leírni hogyan is érzem magam, de nem jártam sikerrel. A lényeg hogy jó adag önutálattal máris gazdagabb vagyok, de végül is 1355 Ft-al is, ugyanis luxoron lett egy kép találatom. Ha nagyon lelkizős akarnék lenni, azt is mondhatnám hogy örülnöm kéne a lehetőségnek amiért nekem megadatott hogy megéljem a 2011-es évet, még sokaknak ez nem jött össze, de őszintén megmondva nem nagyon izgat a dolog.
A fizikai törődöttség oka, hogy volt egy kisebb kalandom a padlószőnyeggel, és több sérülésem is igazolja, hogy nem én nyertem, és nem csak a fogyasztott alkohol miatt veszítettem.... A szellemi panasz okozója pedig én magam vagyok, és így megoldást találni a dologra, hacsak nem vagyok skizofrén, asszem kicsit macerás lesz, hagy ne mondjam lehetetlen.
Mivel volt időm gondolkodni, így kihasználva a lehetőséget, azon gondolkodtam mégis hogy jutottam idáig, vagy ide, és mivel érzelmileg zárkózott vagyok, most meg főleg, már ha egyáltalán beszélhetünk arról hogy nekem vannak érzelmeim, mert lehet nincsenek, vagy érzéseim, ilyen nüanszokkal meg már nem is foglalkozom, szóval nem mesélem el mire jutottam a tükörképemmel folytatott diskurzus során, de elég szánalmas vagy siralmas a dolog.
És tudjátok mit, ez mind igaz, és ezt igazolja, hogy bármikor ha lelki válságban szenvedek, nincs ember a világon akit azon nyomban felhívhatnék, ha tekintettek vagyok arra hogy minden embernek meg van a maga élete, és néhány dolog másoknak nem jelent annyit hajnali 3-kor mint nekem, mert egy zárkózott, szeszélyes, naív idióta vagyok.
Nem akartam ennyire szomorúnak, vagy elkeseredettnek hangzani, de így sikerült.
Most próbálok valami nem túl rideg és valóságos, hanem kicsit pozitív beütésű pillanatot említeni, tehát tegnap volt szerencsém az év első napfelkeltéjét végig nézni, és kicsit villamosozni, sétálni a belvárosban, és élvezni a békés kora reggeli város hangulatát, megfűszerezve azokkal az emberekkel aki éppen akkor próbáltak hazavergődni, és tényleg baromi kellemes volt, egy kis időre sikerült az összes gondolatot kivernie a fejemből, és csak megélni a pillanatot :)

BUÉK

B.U.É.K!!
Szóval mindenkinek boldog új évet, és remélem mindenki megússza az egészet fagykár nélkül :) Én mindenképpen ebben reménykedem majd, mikor elindulok ebbe a -10 fokba xD