Itt a szeptember

Na elmúlt az augusztus is, fura mert ez volt az utolsó nyaram az érettségi előtt, a következő nyáron már nagykorú leszek, és minden más lesz. Fogalmam sincs hogy tovább, majd talán egyszer rájövök.
Megnéztem az őszi érettségi jelentkezési határidejét szeptember 7. , de mivel rájöttem hogy nem nem vagyok képes elviselni egy matek 2-3-ast így nem foglalkozok a dologgal, hanem akkor járok órára és egyszer majd leérettségizem, pár hónap ide vagy oda.
Úgy is egy csomó mindenről mondtam már le, mi ez nekem.
Nem árt új hobbi elfoglaltság után nézni
Megpróbálok majd mindennap írni a blogba.

Vége

Istenem ezt is megértem, soha többé nincs osztályzó vizsga, jó, tudom ezt most úgy mondom mintha legaláb 10 lett volna, pedig csak 4, de akkor is ez szörnyű, vagyis, a két fizika nem volt annyira mint ez a matek és töri. De vége, úgy hogy a következő határidő, mely mint egy kaszás fog a fejem felett lebegni elméletileg október. Majd kiderül.
Még egy dologra rájöttem, sose menj fájdalomcsillapító nélkül sehova. Hányni is szar dolog, de az ellen a gyógyszer nem segít, így azt túl kell élnem, de a fájdalom az rosszabb, több időbe telik míg elmúlik, és ha nincs zuhanyzó melegvízzel és egy ágy a közelben akkor csak a fájdalomcsillapít segít. Még jó, hogy mamám egyik húga a sulival szemben dolozik a garancia biztosítónál. Azon a szörnyű unokatesótalálkozón mama elmindta pár embernek hogy vannak úgy mond egészsgügyi problémáim, és így neki nem kellett hosszassan magyarázkodnom tegnap, hogy miért is nézek ki úgy ahogy és miért kéne nekem gyógyszer.
Aztán persze jó volt Diával egy órát padon ülni, így mire elkellett indulnom a vonathoz már egész emberien éreztem magam, csak a szokásos fejfájás maradt.
Aztán persze itthon 17 órát aludtam 16 órától ma reggel 9-ig. A rosszul létek tök kimerítőek.
De azért remélem nem lesz belőle rendszer hogy minden héten lesz egy, elég nekem a 2 havonta 1x is, de mivel augusztusba már volt kettő, így talán októberig egy sem lesz, na persze az én szerencsémmel, addig lesz még vagy 3.
Furcsa dolog a megkönnyeblés, hogy nem kell ezzel foglalkoznom, szinte hiányzik, például most hogy végeztem a Csábítás című könyvel fura volt hogy nem kellett arra gondolnom, hogy na most már tényleg a tunálással kéne foglalkoznom, nem szabad vagyok, még ha szar is lett. A matekot mindenképpen elfogadon legyen akár 2-es mert leakarok érettségizni, hogy ne kelljen vele foglalkoznom, persze októberig így be kell járnom órára, de ez most mellékes csak attól félek mire elkezdődik az iskola lekések a határidővel, mármint a jelentkezési határidővel.
Az hogy Szénási lesz a töri tanár az fura, de jobb mint Lipták. Úgy is hiányoztak már a mindig ismételt szókapcsolatai, hátha azóta lett még egy kettő, valami újdonság, szerencsétlen mennyire kifogjuk őt borítani, ráaádásul heti 4 töri óra plussz a filozófia vagy mi, tehát legalább heti 5 óra velünk, fogalmam sincs miért fogadta el... De azt hiszem emiatt megéri tisztelni, csak nehogy túl nagy fába vágja a fejszéjét.
Nem tom majd lesz valahogy.

Matek

Na a matek meg van, már mint meg volt hogy milyen lett azt délben megtudtam volna, de nekem az egyetlen buszom amivel haza tudtam jönni is délben indult, így gondolhatjátok melyiket választottam.
50 pontos volt, én nagyon reménykedem a 20 feletti pont értékben mármint hogy 20-nál több pontot szereztem. Igazából nem baj ha rossz lett, már pedig rossz lett, bemegyek órára, de a jegyem már meg van, és így leérettségizhetek belőle most ősszel, azaz még egy tantárgytól megszabadulok. A matek órák eltöltésére meg már van tervem, egyébként is csak az érettségiig leszek bent ha bent kell lennem. Azt meg simán kibírom.
Holnap töri, na abból sem tudok szinte semmit, de legalább abból is meg lesz a jegyem :).

Jajj nekem

Holnap ilyenkor már majd nem itthon leszek, kicsit félek mert az a szóbeli akár borzalmas is lehet, én mondjuk szeretném a gazdasági világválságot húzni, de ki tudja mekkor szerencsém lesz holnap. Remélem minél előbb vége lesz az egésznek, mert nem szeretem a matrózblúzt főleg ha rajtam van.
Azt hiszem eléggé jellemez hogy idén nyáron a tanévzáró óta tiszakürtöt csak 2X hagytam el augusztus 13, 15 ja meg majd holnap. Hogy a kapun pontosan hányszor mertem kimenni azt nem tudom de az sem volt túl sok. Általában az ágyamba feküdtem, ültem, és olvastam... ha jól számoltam eddig a percig ezen a nyáron 57könyvet olvastam el. Persze különböző hosszúságúak voltak de egyikse volt 100 alatt. Jó volt olvasgatni :)

Vége a nyárnak... semmit se bánok

Na tessék, az ember megpróbál kiszakdni a mindennapokból, elfelejteni az időt, nem törődni vele hány óra, milyen nap van, csak úgy lenni, és tessék. A környezete nem hagyja, ott vannak az órák amik mutatják az időt, a naptárak amik a dátumokat mutatják, ha hív valaki rá kell néznem a telefonomra és máris mindent tudok amit nem akarok. És akkor tessék kiderül, hogy van 2,5 napom felkészülni a két vizsgámra. Igazából több időm is volt, de nem érdekelt és nem foglalkoztam vele. Most se foglalkozok vele, mert nem érdekel. Csak a tudat, hogy vége a nyárnak, alig két hét és újra nap mint nap mehetek suliba, persze csak akkor ha minden jól megy. Kedden vizsga, és én semmit nem tudok.
Ja tényleg ha már a nem célozatok, csak leírok, stílusnál tartunk, akkor ez nem célzás, de a döntésemet nem bántam meg. Azt pontosan nem tudom miért csináltam, de meg kellett tennem, már alőtte is napokig gondolkoztam rajta, de amint rájöttem min kell változtatnom, azonnal jobban éreztem magam, és igen ezzel a döntéssel boldogabb lettem.
Ja és a beígért verés, remélem valami jó verőlegény fogadsz fel, az időpontot és a helyszínt termézetesen te mondhatodd meg. Tudod olyanra gondoltam mint a régi pisztoly meg kard párbajok, hajnalban valahol megküzdünk, vagy első vérig vagy életre halálra... ahogy akarod nekem mindegy xD.
Ha végre túl leszek a kedden, valószínűleg újra festeni fogok, remek időtöltés, közben meg lassan ideje lesz összepakolnom a cuccaimat, mert beköltözés.

Pár gondolat tőlem, egy régi érzésről...

Ezeket 3 éve írogattam, nem jók, de az enyémek, és szeretném megőrizni magamnak, mikor már a füzet elveszik, az emlék elhalványul, akkor is tudjam, hogy itt megtalálom...

Egy halk patak szavát hallom kinn
a réten, de nem értem mit suttog.
Hallom, de nem értem, csak oda gondolom
amit hallani szeretnék vélek helyette.
Elárulom néked, mit képzelek heylébe,
bevallom a te nevedet: szerelmem.
Hallom ahogy csengi-búgja
neved minden betűjét, hangját.
S érzem szívem dobogását, lelked
minden rezdülését.
S hirtelen érzem ott vagy mögöttem,
vigyázol rám, s megvédsz mindentől,
mindentől amitől félek.



Odakinn szakad a hó.
Csak a hóval ellentétben, a szerelem maradandóbb.
Hiába jön sok szoknya pecér,
számomra csak te vagy ellenfél.
Mert a te szívedet megkapni nehéz,
míg te az enyémet elraboltad rég.
Tudom, hogy sanszom már nincs és nem is lesz,
de az érzelmeket elfelejteni nem lehet.
Kezedben a döntés: vagy szeretsz;
vagy nem szeretsz...


Ó drága ........, kedves mátkám.
Vajon miért hagytam, hogy megzavarj?!
Magas sem tudom, talán mert vak voltam.
Vak, és szerelmedre éhes, csókodra szomjas.
Vagy mert nem láttam benned mást,
Csak egy szerető társat, nem tudom.

De te csak a szívemet akartad!
Hogy megfoghasd és kiszakíthasd!
S hogy helyébe csak fájdalmat, keserű fájdalmat hagyj...
Vagy már azt sem akartad?!
Akkor miért hagytál szívem helyén egy tátongó lyukat,
Kiszakítva testemből így azt, ami nekem a legfontosabb.

De most már késő,
Mert már tiéd a szívem.

Van ez így

Az élet szar, állapították már meg oly sokan és bölcsen.
Nem vitatom már régen így érzem így is. Csak eddig mindig volt mibe kapaszkodni, mindig volt valami értelme hogy túl éljem, hogy tovább küzdjek. Voltak céljaim, terveim, ambícióim.
Most nincs célom, még az is kétséges, hogy az utolsó középiskolás évembe iskolába járjak, 70% van rá, hogy magántanuló legyek, mert az "apám" adósságai miatt, a fontossági sorrendben elég alul szerepel az én tanulmányom finanszírozása. Sajnálattal, és megvettésel érzek iránta, de nem tudott meglepni ezzel az egésszel, hónapokkal ezelőtt elmondtam neki a következményeket, természetesen az egésznek semmi értelme nem volt, mert nem csinált semmit, hiszen ki vagyok én hogy megmondjam mit csináljon.
Oké, semmibe vesz, naív kis senkinek tart, de ha a tanulmányi eredménnyeimmel kell kérkedni, hirtelen az ő csodás nagy lánya leszek, miközben 3 évesnek se tart agyilag.
Azt hiszem innen kezdődnek a problémák, mert ezekre a dolgokra nekem reagálni kéne, sírva kimenekülni a világból, hogy milyen szar nekem, de nem érzek semmit, nem érzem hogy szeretném vagy tisztelném, vagy egyáltalán az apámnak tartanám. Nekem ő csak egy ember, aki nem hogy megkönnyítené az életem, de folyamatos nehézségeket, akadályokat állít elém. Csak egy ember aki hozzám szól, mikor legszívesebben eltakarítanám az életemből, a hülye anyjával együtt, de sajnos erre legalább egy évet még várnom kell, nem mintha nem vártam volna már így is legalább 3 évet...
A környezetem számára a baj az hogy nincsenek érzéseim, önző vagyok, arrogáns, rút, számító dög. Ha valamit megteszek azért teszem mert nekem örömet okoz, vagy utólag a hasznomra lesz, mindent ez irányít, és nem is az emberektől félek, ha nem az érzelmektől. Azért mert idegenek számomra, és amit nem tudok hova tenni, attól azt hiszem félek.
De nem baj, mert mindez nem okoz problémát, ha mindenkit kitaszítok az életemből, a környezetemből, senkinek nem kell az érzéketlenségem miatt szenvednie, idővel majd csak én leszek magam számára.
Ha belegondolok mindig is remete életet éltem, régen is most is, és a jövőben is. A falam szépen lassan a börtönöm lesz, de én örömmel leszek a rabja, egyedül, magányosan.
Mikor el jutok odáig az időben, lesz egy minden embertől messze lévő házam, egy tanya szerűség, és lesz hogy napokig, míg nem kell boltba mennem, csak maggal fogok tudni beszélni, egy ideig csak magamban, majd hangosan, és a végeredmény az lesz, hogy becsavarodom. Bevallom szeretnék már most abban a kis házban élni mindenkitől távol. De egyenlőre várnom kell....
Elgondolkoztam azon is, hogy nem jelentéktelen emberszerűségként, minek is rontom itt a levegőt az élők sorában, de aztán rájöttem, nem fogom eldobni magamtól kis házam fantáziaképét. Ez fog éltetni, ez fog segíteni abban hogy tanuljak valamennyit, nem fogok annyit mint eddig, tehát mostantól kezdve semmit nem fogok. Lesz ami lesz. Kit érdekel, nekem nem fontos, így az eggész értelmetlen lenne.
Egyébként sem fogok szüzen meghalni, ezt nem adom meg a sorsnak, ennyi jár nekem. Valószínűleg ha egyszer leteszem az érettségit, elmenekülök "itthonról", és mivel már ennivalóra sem lesz pénzem, eladom a testem, hátha lesz rá egy szerencsétlen idióta, aki fizet bizonyos szolgáltatásokért, és utána odáig fog romolni a helyzetem, hogy állandóan erre fogok szorulni, aztán inni fogok, drogozni, elkapok valami jó kis nemibetegséget, vagy valaki teherbe ejt, és utána tényleg rövidesen meghalok, elkeseredett senki leszek, akinek még egy egyszerűházat sem sikerült megszereznie.
Valósszínűleg, a hülye nagyanyám még akkor is élni fog, és öröm ujjongásba fog törni mikor megtudja hogy tesóm azonosított engem, és meghaltam, a temetésemre 10 embernél kevesebb megy el, már ha el megy valaki, és utána gyorsan elfelejtenek, mint egy hatalmas baklövést.
Most hogy ezt így végig gondoltam, ismételten nem érzek semmit, én nem félek a haláltól, mikor az ember annyira kiüti magát a sok alkoholtol, hogy semmit nem tud magáról, és szinte detoxban lenne a helye, egy békés melegnek tűnő koromfekete helyen van. Ez a hely, békés csöndes, barátságos, és mikor az ember magához tér, sírhatnékja van, hogy nem nem halt meg, csak kiütötte magát. Szóval ha miután végre meghaltam is ilyen helyre kerülök, azt hiszem sokkal boldogabb leszek, mint életemben bármikor voltam.
Ilyenkor sajnálom, hogy a pestisre, és egyéb nagy járványokra már nincs esélyem, de nem baj, én várok. Szerencsére senki se él örökké :D!

Nem tom...

Nem sok minden történik velem. Viszont nem szeretem az olyan dolgokat, amikre gondolok, pedig nem szabadna, és hirtelen megtörténik, de nem én csináltam, hanem a másik fél. És ilyenkor jön a nagy kérdés, miért tette??? Teljesen megzavart, most megint kezdjek el képzelegni, de a remény szerintem túl nagy luxus, hogy ilyen dolgokra pazaroljam, és valószínűleg feleslegesen, de sajnos itt a bizonyíték, hogy nem hagy hidegen az amit tett, sőt örülök neki, de mégse. Jajj nekem az emberek túl bonyolultak, mégis mihez kezdjek ezzel az egésszel. Ha nem reagálok rá semmit, akkor megszokottá válik a dolog, de akarom hogy megszokottá váljon, vagy tegyek ellene valamit. Ha nem reagálok fog még lépéseket tenni, vagy nem és kudarcnak gondolja. Ha viszont kudarcnak gondolja, akkor az engem valószínűleg zavarni fog, ugyan úgy mintha tenne még lépeseket. Tiszta 22-es csapája. De mi van akkor ha reagálok rá, mit reagáljak, van e egyáltalán értelme, vagy csak zűrt okozok mint mindig. De mi van ha, happy end lenne belőle, képes lennék rá. Az a baj hogy nagyon is kételkedem magamban, és ez nagyban rontja az esélyeket. Ráadásul, én félek az emberektől, a pasiktól is félek, mert olyan dolgokat akarnak, amit én is szeretnék, csak fenn tartásaim vannak a pasi személyével. Túl sok gátlással rendelkezem. Na meg túl magas képzeletbeli falakkal, amik az évek sőt hónapok előrehaladtával egyre csak nőnek és vastagodnak, és egy idő után lebonthatatlanok lesznek. Ezért gondolkodtam el rajta, hogy lehet velem van a probléma, és a szexuális nézeteimmel. Lehet, hogy csak rossz táborban keresgélek. Mert mi van ha leszbikus vagyok. Vagy olyan hormont termel a szervezetem ami taszítja ember társaimat. Nem tudom, remélem azért pár ilyen témájú kérdésemre választ kapok mielőtt meghalok. Ja a jelenlegi esettel, nem teszek semmit, kivárok. Adok az illetőnek egy hetet, és az alapján vonok le következtéteseket, és csak utána teszek valamit. Szerintem, vagyis ez a jóslatom: nem fog az illető csinálni semmit, ha letelt a hét, lehet nem is lépek, mert egy gyáva nyúl vagyok, és félek szembe nézni a lehetséges következményekkel, vagy lépek valamit, de túl negatív és pesszimista leszek és az egészből nem lesz semmi. Tehát most hogy így levezettem a következmény és tenni való listát, már csak úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna... :D

Egérke kontra ÉN

Persze hosszú csatát vívtunk, de én nyertem, ez életre halálra menő csata volt és őt leszúrtam... :D Ez volt a harmadik egér amit leszúrtam, tudjátok, ez ragadt meg bennem a sok vámvípvadászos könyv után, egereket szúrkálok le.... :). A könyveim is megérkeztek...

Rinivel volt egy kis sírós webkamos éjszakánk, remélem legalább egy kicsit tudtam segíteni...

Eredmény

Na sikerült elég minimális számúra lecsökkenteni hogy melyik suliba vagy milen szakra menjek. Iskola helye lehet Veszprém, Pécs, Dunaújváros. Szak szerint vagy matematika, vagy műszaki menedzser. Aztán hogy melyiket szeretném és hol, még a tanév során kiderül...
A hétfőn érkező könyveim mellé, elkéne kezdenem végre tanulást is...
Most azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha utolsó évre magántanuló lennék. Szar ötletnek tűnik, de lehet lesz rá lehetőségem :S :S!!!

A festegetésem eredménye...

Ma ezzel szórakoztam délután, ráment vagy 3 órám, de azért a végeresmény tetszik...

Felelősség

Ma este felkerülnek a ponthatárok az internetre, és ezzel eljött az ideje annak is, hogy eldöntsem végre mit kezdek a jövőmmel. Milyen szakra és melyik iskolába szándékozom tovább menni. Ezt könnyű kijelenteni, de rohadt nagy felelősség eldönteni. Persze mint mindig most is segítségemre lesz a megérzésem, de mi van ha rossz, vagy nem fogom bírni vagy nem tudom, elbukok, és kész összetörök. Nem akarok így érezni, így körültekintően kell döntenem, szar hogy ezzel akár örökre tönkre tehetem az életem, de választhatok jól is, és hogy épp melyik teljesül azt majd csak később az idő tudja megmondani. Mamám szerint egy katasztrófa vagyok, nem fejtette ki bővebben miért is gondolja így, csak kijelentette. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy téved. Ez is majd csak idővel derül ki. Elméletben ez csak tőlem függ, gyakorlatban persze egy csomó más dologtól is. Azt hiszem ha végre meg lesz a célom akkor tudni fogok érte küzdeni és tanulni, így még van esély rá hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Ultra fénysebeséggel telik az idő :S. Ez néha jó, de most nem igazán tudok neki örülni, jó volna többet gondolkodni a jövőmön, de nekem ennyi idő jutott, hát ezzel kell beérnem.
Ma meg figyeltem, hogy apához 5x szóltam, tesómhoz 7x még mamámhoz 3x a tegnapi nap folyamán, így talán sikerült annyit szólnom hogy egy fél oldalt betöltsön, szerintem nem fog elkopni a szám. Gondolkodni viszont ezzel szemben nagyon sokat szoktam, minden félén persze, de általában ezek se a családdal kapcsolatosak, ami ha megnézzük érdekes...
Azon kívül az alvási szokásaim is kicsit nyáriasodtak, délután 1 körül kelek és hanali 4 körül fekszek, persze egyedül. Ha a pókjaimat nem számoljuk...
Mostanság esti elfoglaltságként, a kamrában egérre vadászok, van egy késem is amivel két egeret már a másvilágra küldtem, most szándékozom a harmadikat is leszúrni vele, ha sikerül csinálok róla képet :D.

Pókok

Mivel elég sok időm van gondolkodni, rájöttem, hogy a ház körül egy csomó helyen található ugyanolyan fajtájú pók. De nem ilyen pici kiéheztetett pókok, nem ezek rohadt nagyon mármint a megszokotthoz képest, és csak most így hirtelenjében 13 db-t találtam, a képek nem biztos hogy nagyon jók lettek, ez azért van mert már majd nem ete volt, de mégse, tehát fura fényviszonyok, valamint mert félek a fényképezőgépektől, és most kezdem őket megismerni úgy hogy én nyomkodom azt a hülye gombot... de nekem nem igazán lesznek ember áldozataim, én csak a természetből merítek "ihletet". Szóval gondoltam hogy van pár pókunk, mert vannak állataink, meg ez falu, de akkor is hogy ilyen sok és ilyen nagy??

Érdekes...

Most olvasom a Battle Royale című könyvet, és lehet elmegyógyintézetbe való vagyok, de nem számít, szóval szívesen részt vennék egy ilyenen, még ha nem is élném túl, akkor is kipróbálná milyen büntetlenül ölni. Ráadásul nem is idegeneket, hogy milyen az amikor az életedért ölsz, hogy te legyél az aki utolsónak marad "állva". De persze valószínűleg megölnének, de akkor is szívesen kipróbálnám. Ma július 21-e van. Nagyon utálom ezt a napot is, már évek óta, olyan borzalmas érzésem van tőle. Tudom hülyeség, hiszen mit árthat nekem egy nap, de akkor is feszélyez. Továbbra sincs semmi hasznos tevékenységem, délután 1 körül kelek, hajnalba alszom el, nem igazán szólok senkihez, mert nincs semmi mondani valóm számukra. Rendeltem 3 könyvet, remélhetőleg hamarosan megérkeznek, kíváncsi vagyok rájuk. Mostanság elkezdtem érdeklődni a démonok, feketemágia, szellemek, és egyéb megmagyarázhatatlan dolgok iránt, tetszenek nekem, és valamiért úgy érzem egy része létezik, hiszen csak kell hogy legyen valami igazság alapja, jó volna bekerülni az ilyen körökbe, akik tényleg tudnak ezekről a dolgokról valamit... Jó tudom álmodozom, mint mindig, de ilyen vagyok, ez is hozám tartozik, mint valószínűleg az a tény hogy sose megyek férjhez... Ez van :).

ÁÁÁÁÁÁ.....

JÉZUSOM!!!! Már nincs hátra a nyári szünetből csak 6 hét, ami azt jelenti hogy van 5 hetem a tanulásra, ami annyi mint körübelül 35 nap. Ez borzalmas, tökre elrepült fölöttem az idő...
Hogy fogok egy csomó infót ennyi idő alatt a fejembe tuszkolni??? Jaj nyugalom, fő az optimizmus.... De akkor jesszus valahogy belekéne kezdenem ráadásul nem is olyan soká...
Na majd kitalálom valahogy, egyenlőre ott tartok, hogy a bevásárló listát iskolakezdéshez megírom, meg megvárom hogymegérkezzenek a megrendelt könyveim :). Aztán majd lesz valahogy....

Vihar :)

Végre megérkzett hozzánk is a vihar. Normális 21 fokos hőmérséklet van :D. Ezt már én is el tudom viselni, találtam is pár képet a felhőkről. Szerintem nagyon szép. Sajnos itt nem esett túl sok eső eddig, de azért reménykedni lehet, villámokat viszont szépeket láttam, meg ezek a sötét felhők xD. Jég sem esett, nem mintha hiányozna csak hát még nem láttam itt jégesőt. Ma is délután 2 körül keltem, de csak hajnali 3 körül aludtam el. Rini bevezetett a plörk világába, én még nem nagyon éltem bele magam, majd később, ha már gyakorlottabb leszek, sajnos a mostani próbálkozásaim halálra vannak ítélve, mert 5-10 percenként elmegy az áram, bár legalább nem kell a hülye tévét hallgatnom. Ennem is kéne már, de még nem találtam ki hogy mit. Jövőhéten magyar nagydíj, sajnos állítólag akora már megint nagyon meleg lesz, de hát nyár van, ezt kell elfogadni, még ha utálom is. Mikor lesz már tél meg 2-3 fokok. Holnap elméletileg korán kell kelnem, mert uborka elrakás, meg ilyen szarságok vannak tervbe véve. Hát majd kiderül hogy feltudok e kelni.

A képeim...

Az alvás időpocsékolás... xD

Szóval, tegnap este nem sikerült lefeküdnöm :D. Mivel hát eleve este 8 körül sikerült kikászálódnom az ágyból, így persze adódik hogy mikor fogok lefeküdni, egyenlőre ez továbbra is megválaszolatlan kérdés.... Ugyanis elbíbelődtem a gépemmel hajnali 4-ig, utána meg már minek aludjak, amikor internethiányom van és orvosolható ha nem alszom el, így hát csendben ülve hallgatva tesóm szuszugását vártam egy fotelben, hogy az órám 5 órát jelezzen. Miután ezt sikeresen kivártam felkerekedtem és hazajöttem. Nem tudom miért te már egy ideje őrült vágy hajt hogy fénykepezgessek egy kicsit, és hát mivel épp alkalmas volt az idő, így sétálgattam egy kicsit a falu szélén és a napfelkeltéről csináltam pár képet, meg egy hatalmas napraforgótábáláról, melynek a fele a miénk, meg egy kis tóról, birkákról, füvekről, fákról, szóval csak úgy nyomogattam azt a szerencsétlen gombot a fényképezőn... :). Felteszek pár képet, csak úgy a magam szórakoztatására, meg úgy emlékként, valahogy most ilyen hangulatom van, úgy érzem fontos hogy minden nap írjak valamit, meséljek kicsit itt, hogy mivan velem, vagy mi történt körülöttem... Majd kiderül hogy sikerül... Ja és örömhírként közlöm, hogy tegnap végre megérkezett a nyereményem... Persze tesómat megkértem hogy nézze meg nem jött e nekem valami levél, de azt mondta nem. Erre hazaérek majdnem sötétben és ott van a boríték az ágyamon, mindegy nagyon örülök neki, ez a saját szülinapi ajándékom magamnak, meg persze gondolom fortuna keze is benne van :D Örök hála :). És amint nézegettem, az interneten vásárolt könyvekre is felhasználható, így ugyebár kényelmesebb mert csak kijelölöm a könyvet, kiszállítják, én meg csak ülök és várok. Szerintem sokkal jobb mint elmenni egy boltba és ott órákig válogatni, meg ácsorogni, meg minden, így kényelmesebb, szerintem meg is halnék ha nem lenne internet... xD

Édes semmittevés

Július 16. Ezen a csodás, nyári, meleg napon nem igazán történt semmi. Anyánál voltam, ismételten hajnali 5 körül aludtam el, de most csak este 8-kor másztam ki az ágyból. Semmi érdekeset nem találtam amiért érdemes lett volna fel kelni. Tanulnom kellett volna, könyvet is hoztam, de nem volt hozzá erőm. Még kaját is csináltam, először hajnali 2 körül virslis tojás rántottát, teával, utána meg este 10 körül gyümölcs levest. Mindkettő gyorsan elfogyott, alig ettem belőlük, de állíthatom, hogy finom volt. Érdekes hogy ha én főzök vagy csinálok valami kaját az mindig elfogy, aminek persze örülök, mert legalább ezt nyújthatom környezetemnek, je én a hasznos ember. Sose érdekelt hogy hasznos vagyok e vagy sem, nálam a lényeg mindig az hogy nekem jó e az amit csinálok, én elégedett vagyok e. És az vagyok, hihetetlen de több mint másfél hónapja ebben a tök jó lelki békében élek :). Egyszer majd lehet visszazökkenek a stresszes mindennapokba de ez egyenlőre várat magára.

A szülinapom folytatása...

Szóval mint ígértem folytatom a szülinapom napjának leírását. Nem kell aggódni semmi épézláb nem történt, sőt mondhatni egy kívül állónak és nekem is borzalmas volt, mint mindig. Szerencsére tesóm csak délután hat körül jött ki, így addig senki nem csesztetett, így nyugodtan olvashattam végig az épen olvasott könyvemet a True Blood-ot. Még végeztem is vele hat előtt. Egyedül Rinivel beszéltem közben, aztán ugyebár jött tesóm és nem volt menekvés. Apa elkezdett grillezni, amiből én odabent csak annyit érzékeltem, hogy valaki füstöt csinált, még hozzá büdös füstöt…és persze szerintem az egész utcát kifüstölte, legalább a szomszédokat nem zavarták a szúnyogok, mert valószínűleg mind elmenekült. Én is szívesen menekültem volna el, bár csak szúnyog lehetnék… Nem kellett volna.. :S. Apa ilyen miccs nevű izét sütött, ami Romániában közkedvelt háromféle húsból készült kaja. Szerintem borzalmas, így hát 2 után, már nem is voltam éhes. A torta csokitorta volt, nem szeretem a csokitortát, élek halok a gyümölcstortákért, főleg a citromos ért és a narancsos ért. De ki is figyel ilyen apróságokra… Azon kívül, május 13 után, úgy döntöttem egy időre hanyagolom az alkoholt, nem vertem nagydobra, minek, úgy hogy azóta próbálom ehhez tartani magam, eddig sikerült, erre mit kapok egy üveg sangriát, annyira szar volt már a kedvem, hogy elkezdtem röhögni, de nem ittam belőle, nem a kedvencem, mert ha odafigyelnének rám, akkor tudnák hogy a portugál rosét imádom, azért képes lettem volna berekeszteni az alkohol tiltást. De megint mellé nyúltak. De végül nem veszekedtünk, nem volt hozzá kedvem, annyira abszurd volt a helyzet, hogy úgy döntöttem hamár anyához megyek hogy ő is lásson ezen a csodálatos napon, akkor inkább ott is alszom.
Anyáék szerencsére nem csináltak nagy ügyet a szülinapomból, így ott kellemesebb és jobb is volt a helyzet. Anya épp Dóri szobájának kifestésének közepén járt, fekete falak, vörös csíkkal :D. Szép lett. Aztán meg megnéztük az értelem és érzelem című filmet, mely közben véget ért a nap, az én legnagyobb örömömre. Egyébként mint kiderült mind mama mind apa le volt lombozva vagy törve hogy nem sikerült valami jól ez a szülinap dolog. Őszintén megmondva kicsit sem érdekel hogy szerintük milyen volt, ha jól megnézzük őt csináltak azt amit csináltak, mivel megmondtam hogy nem kell torta, erre kaptam egy olyat amit nem szeretek, mert apa és mama imádja a csoki tortát, de nem én. Akkor megmondtam apának hogy ne merje meg grillezni ezen a kúrva napon azt a szar miccset, mert nekem nem kell, legyen inkább valami olyan kaja amit ÉN szeretek, de nem ő megcsinálta, na és miért??? mert ő és mama ezt is imádja… Na de most komolyan, ha ez az ÉN szülinapom akkor miért olyan dolgok voltak amiket én utálok ők viszont szeretnek, nem ezt hangoztatja a mindenki hogy ez a nap az enyém, és bizonyos mértékben az van amit én szeretnék??? Még jó hogy idén már egyáltalán nem reménykedtem, mert akkor valószínűleg lett volna ordítozás meg sírás, de így nem volt, mert már nem számít. És mivel túl vagyok rajta nem is érdekel, inkább csak megkönnyebbült vagyok, hogy végre legalább ezzel sem kell foglalkoznom legalább 320 napig :)! Mert a lényeg hogy nézzük a dolgok pozitív oldalát, szerintem ebben jó vagyok :D.