Baköltözés, vége a nyári szünetnek...

 

Na ezen a napon is túl vagyok. 

Szóval meg volt a nagy beköltözés. Korán kelésről persze ma szó se volt, 9 körül akartam ehelyett fél tizenegy lett belőle. Na ja majdnem elaludtam... De utána fürdés, pakolás, kajálás, és indulás. Ide is értünk (szóval a gyilkos tempót nem kellet szó szerint venni) 14:30 körül. Miután leadtam a papírokat, befizettem a pénzt, kiderült hogy igen, Hangai Lilla és Fábián Niki lesz a szobatársam, az elsőnek nagyon a másodiknak kevésbé örülök, de majd megszokom. A szobánk végül nem a tavalyi 412, hanem a 416, és van benne hűtő. A hűtővel egyébként kezdek megbarátkozni :).

A könyveket is megvetük, voltunk a pennybe, aztán meg kipakoltam meg ilyenek. Beszéltem Rinivel is, túlélte a lakodalmat..

Van internetem, vezetéknélküli és mellette tudok letölteni a letöltési sebesség 0-500 kb/s között mozog, ami csodálatos, sőt egyenesen szuper...  :D

Ami a holnapot illeti állítólag dél körül már szabadulunk is, addig meg majd kibírom valahogy matrózblúzba. Utána pedig irány a büfé és muszáj lesz hamburgert vagy falafelt ennem, esetleg egy melegszendvicset :),  majd kiderül melyiket választom, szerintem a hamburger lesz a befutó...
Addig is élvezem a teliholdfényes estét... és megpróbálok holnap felkelni még 7 előtt....

Holnap beköltözés

Hm, na ez a nap is eljött, holnap kelhetek korán és élvezhetem apa gyilkos tempóját (remélhetőleg nem sz szerint, mert akkor vissza kell térnem és akit csak lehet kísérteni), abban reménykedem hogy sikerül azért Niki előtt a koliba érni, mert nem akarok hogy elfoglalja az ágyam vagy a szekrényem...

Ha még se sikerül akkor állati vita lesz belőle, mert én vagyok olyan csökönyös hogy addig kötöm az ebet a karóhoz míg én nem győzök.

A pakolás továbbra se a kedvenc elfoglaltságom, és bár már sinte útra késznek kéne lennem, még mindig elég nagy hiányosságaim vannak. Remélhetőleg elkészülök időre....

A tegnap esti vihar óta nincs a faluban közvilágítás, ez olyan középkori, miért nem csinálták még meg, okéértem én hogy hétvége van, de akkor is.

Örülök hgy hétfőn és nem holnap lesz az évnyitó, szabad így  vasárnap délutánom is. Remélem Lillával jól átdumáljuk majd a nyár eseményeit, Niki meg keres magának minél hamarabb valami másik szobát, mert én aztán nem akarom hogy egész végig ebben az évben egy szobában kelljen "élnünk". Valahogy majd csak elkergetjük Lillával :D.

Aztán hétfőn megkérdezem le lehet e még mondani a faktot, mert én nagyon szeretném. A tesive még nem tom mi lesz, egyébként túl élem. Arra gondoltam ebben az évben a művészi oldalamat kéne kicsit fejlesztgetni, mint órán való rajzolgatás, írás, unalom űzés. És megprbálok minél jobb félévit és évvégit összehozni minden tárgyból...

Utolsó előtti este itthon

Na jó, nem kesergek, de azért nem i ugrok ki a bőrömből örömömben. Ez a pakolás dolog tök fárasztó, főleg mert gondolkozni kell mit is tegyek el. Mivel nem jutottam ma sokra a dolog neheze holnapra marad.
Épp most kezdett el esni az eső, imádom, dörög és villámlik, bár azért remélem nem lesz áramszünet, mert nincs se akus modemem, se akus routerem, szóval NEVER áramszünet.
Ma is festegettem, asszem az ovis szintet sikerült megütni, ha nem hát nem. Nekem tetszik, azonkívül lehet ülve csinálni tehát semmi fárasztó nincs benne.
Lehet hogy jó hogy vasárnap beköltözés mert a szúnyogok szabályosan elfogyasztanának egy pár hét alatt. Hátha a mezőtúri szúnyogok nem ilyen vérszomjasak, egyébkint is ott több ember van mint alkalmi vérbank.
Na megyek zenét hallgatni, mert ez a dörgés zene füleimnek... :D.

Külvilág

Észre vettem, hogy nincs különösebb hatással rám a külvilág, mert a saját kis világomba vagyok teljesen begubózva.

Szóval napok telnek el anélkül hogy észrevenném, csak az tűnik fel hogy jé már megint sötét van, vagy a naptáron a dátum, és ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak, mégis mit csináltam kedden vagy szerdán, mert nem emlékszek, vagy ha igen olyan mintha kívülről látnám a dolgokat. Asszem ezt totális érdektelenségnek is nevezhetném, de még sem az, mert a felszínen akkor egy picit érdekel a dolog, de ez csak talán pillanatokig tart, utána csak egy valami ami megtörtént velem. Nem izgat, nem vált ki belőlem semmilyen érzelmet a közönyönön kívül, asszem ez zavar hogy nem zavar és érdekel igazából semmi.

És így élni most valahogy csábító és rohadtul ijesztő. Még nem tom melyik lehetőséget kapom a sorstól, szerintem megtartom ezt a magatartást, sokkal jobb mint mindentől tartani vagy izgulni, vagy hogy a dolog egyáltalán érdekel rohadtul fárasztó.

Éjjen a közönyös ember.

Egész jó nap

Ma délután egykor keltem, úgy döntöttem nem sanyargatom magam előre a korán keléssel, majd hétfőtől, szóval későn keltem, aztán haladhattam, mert kettőkor indult a busz és még felöltözni meg egyáltalán felébredni nekem időigényes. Na mindegy apa száguldozásával de épségben megérkeztünk Kecskemétre, szuper hangulatom volt, sétálgattunk, ettem fagyit, ültünk tesómmal a parkban, aztán voltunk az auchanba, tescoba. A tescoba jó két órát nézelődtünk, segítettem pár vevőnek megtalálni ezt azt, meg jó volt, ha jó a hangulatom akkor sokkal jobb a közelemben is lenni.
Itthon meg persze ismét a laptop bűvkörébe estem, meg most tévét is nézek, hátha van valami új része a Dr. Huose-nak.
Aztán még egy kis olvasás, és megint megyek alukálni...

5 nap

Szeptember elseje. Ma voltam a dokinál és végre meg van a kolis igazolásom is, ami még a beköltözéshez kellett, én nem fogok fényképeket csináltatni szarom le az egészet.
Ami a beköltözést illeti még semmit sem pakoltam össze, sőt hajlamos vagyok elfelejteni hogy ezen a héten pakolnok kellene, mert vasárnap irány a koli. Hogy ez hova vezet azt nem tudom, de holnap már szerda és nekem igazán kell idő arra hogy mindent eltegyek.
A szobám kész csatatér, de hát mindig is ilyen a helyzet röviddel a suli kezdete előtt.
Van egy kis félsz bennem, hiszen ha nem bukok meg semmiből akkor ez az utolsó beköltözésem abba a koliba. Szeretném ha jó kis év lenne ez, de nem tudom mennyire sikerül mindezt megvalósítani, meg persze valahogy nem szeretném ha Fábián Niki lenne a szobatársam, félek hogy esetleg előbb ott lesz mint én, és elfoglalja az ágyam, amit persze nem hagyhatok, de félni félhetek tőle.
Végzős vagyok, el sem tudom mondani milyen hihetetlen ez a tény, egyszerűen hihetetlen, és még nem tudom mivel jár ez az egész. De azért persze egy kicsit várom, de a korán keléstől már most halálfélelmem van, nem akarok korán kelni :(!

Itt a szeptember

Na elmúlt az augusztus is, fura mert ez volt az utolsó nyaram az érettségi előtt, a következő nyáron már nagykorú leszek, és minden más lesz. Fogalmam sincs hogy tovább, majd talán egyszer rájövök.
Megnéztem az őszi érettségi jelentkezési határidejét szeptember 7. , de mivel rájöttem hogy nem nem vagyok képes elviselni egy matek 2-3-ast így nem foglalkozok a dologgal, hanem akkor járok órára és egyszer majd leérettségizem, pár hónap ide vagy oda.
Úgy is egy csomó mindenről mondtam már le, mi ez nekem.
Nem árt új hobbi elfoglaltság után nézni
Megpróbálok majd mindennap írni a blogba.

Vége

Istenem ezt is megértem, soha többé nincs osztályzó vizsga, jó, tudom ezt most úgy mondom mintha legaláb 10 lett volna, pedig csak 4, de akkor is ez szörnyű, vagyis, a két fizika nem volt annyira mint ez a matek és töri. De vége, úgy hogy a következő határidő, mely mint egy kaszás fog a fejem felett lebegni elméletileg október. Majd kiderül.
Még egy dologra rájöttem, sose menj fájdalomcsillapító nélkül sehova. Hányni is szar dolog, de az ellen a gyógyszer nem segít, így azt túl kell élnem, de a fájdalom az rosszabb, több időbe telik míg elmúlik, és ha nincs zuhanyzó melegvízzel és egy ágy a közelben akkor csak a fájdalomcsillapít segít. Még jó, hogy mamám egyik húga a sulival szemben dolozik a garancia biztosítónál. Azon a szörnyű unokatesótalálkozón mama elmindta pár embernek hogy vannak úgy mond egészsgügyi problémáim, és így neki nem kellett hosszassan magyarázkodnom tegnap, hogy miért is nézek ki úgy ahogy és miért kéne nekem gyógyszer.
Aztán persze jó volt Diával egy órát padon ülni, így mire elkellett indulnom a vonathoz már egész emberien éreztem magam, csak a szokásos fejfájás maradt.
Aztán persze itthon 17 órát aludtam 16 órától ma reggel 9-ig. A rosszul létek tök kimerítőek.
De azért remélem nem lesz belőle rendszer hogy minden héten lesz egy, elég nekem a 2 havonta 1x is, de mivel augusztusba már volt kettő, így talán októberig egy sem lesz, na persze az én szerencsémmel, addig lesz még vagy 3.
Furcsa dolog a megkönnyeblés, hogy nem kell ezzel foglalkoznom, szinte hiányzik, például most hogy végeztem a Csábítás című könyvel fura volt hogy nem kellett arra gondolnom, hogy na most már tényleg a tunálással kéne foglalkoznom, nem szabad vagyok, még ha szar is lett. A matekot mindenképpen elfogadon legyen akár 2-es mert leakarok érettségizni, hogy ne kelljen vele foglalkoznom, persze októberig így be kell járnom órára, de ez most mellékes csak attól félek mire elkezdődik az iskola lekések a határidővel, mármint a jelentkezési határidővel.
Az hogy Szénási lesz a töri tanár az fura, de jobb mint Lipták. Úgy is hiányoztak már a mindig ismételt szókapcsolatai, hátha azóta lett még egy kettő, valami újdonság, szerencsétlen mennyire kifogjuk őt borítani, ráaádásul heti 4 töri óra plussz a filozófia vagy mi, tehát legalább heti 5 óra velünk, fogalmam sincs miért fogadta el... De azt hiszem emiatt megéri tisztelni, csak nehogy túl nagy fába vágja a fejszéjét.
Nem tom majd lesz valahogy.

Matek

Na a matek meg van, már mint meg volt hogy milyen lett azt délben megtudtam volna, de nekem az egyetlen buszom amivel haza tudtam jönni is délben indult, így gondolhatjátok melyiket választottam.
50 pontos volt, én nagyon reménykedem a 20 feletti pont értékben mármint hogy 20-nál több pontot szereztem. Igazából nem baj ha rossz lett, már pedig rossz lett, bemegyek órára, de a jegyem már meg van, és így leérettségizhetek belőle most ősszel, azaz még egy tantárgytól megszabadulok. A matek órák eltöltésére meg már van tervem, egyébként is csak az érettségiig leszek bent ha bent kell lennem. Azt meg simán kibírom.
Holnap töri, na abból sem tudok szinte semmit, de legalább abból is meg lesz a jegyem :).

Jajj nekem

Holnap ilyenkor már majd nem itthon leszek, kicsit félek mert az a szóbeli akár borzalmas is lehet, én mondjuk szeretném a gazdasági világválságot húzni, de ki tudja mekkor szerencsém lesz holnap. Remélem minél előbb vége lesz az egésznek, mert nem szeretem a matrózblúzt főleg ha rajtam van.
Azt hiszem eléggé jellemez hogy idén nyáron a tanévzáró óta tiszakürtöt csak 2X hagytam el augusztus 13, 15 ja meg majd holnap. Hogy a kapun pontosan hányszor mertem kimenni azt nem tudom de az sem volt túl sok. Általában az ágyamba feküdtem, ültem, és olvastam... ha jól számoltam eddig a percig ezen a nyáron 57könyvet olvastam el. Persze különböző hosszúságúak voltak de egyikse volt 100 alatt. Jó volt olvasgatni :)

Vége a nyárnak... semmit se bánok

Na tessék, az ember megpróbál kiszakdni a mindennapokból, elfelejteni az időt, nem törődni vele hány óra, milyen nap van, csak úgy lenni, és tessék. A környezete nem hagyja, ott vannak az órák amik mutatják az időt, a naptárak amik a dátumokat mutatják, ha hív valaki rá kell néznem a telefonomra és máris mindent tudok amit nem akarok. És akkor tessék kiderül, hogy van 2,5 napom felkészülni a két vizsgámra. Igazából több időm is volt, de nem érdekelt és nem foglalkoztam vele. Most se foglalkozok vele, mert nem érdekel. Csak a tudat, hogy vége a nyárnak, alig két hét és újra nap mint nap mehetek suliba, persze csak akkor ha minden jól megy. Kedden vizsga, és én semmit nem tudok.
Ja tényleg ha már a nem célozatok, csak leírok, stílusnál tartunk, akkor ez nem célzás, de a döntésemet nem bántam meg. Azt pontosan nem tudom miért csináltam, de meg kellett tennem, már alőtte is napokig gondolkoztam rajta, de amint rájöttem min kell változtatnom, azonnal jobban éreztem magam, és igen ezzel a döntéssel boldogabb lettem.
Ja és a beígért verés, remélem valami jó verőlegény fogadsz fel, az időpontot és a helyszínt termézetesen te mondhatodd meg. Tudod olyanra gondoltam mint a régi pisztoly meg kard párbajok, hajnalban valahol megküzdünk, vagy első vérig vagy életre halálra... ahogy akarod nekem mindegy xD.
Ha végre túl leszek a kedden, valószínűleg újra festeni fogok, remek időtöltés, közben meg lassan ideje lesz összepakolnom a cuccaimat, mert beköltözés.

Pár gondolat tőlem, egy régi érzésről...

Ezeket 3 éve írogattam, nem jók, de az enyémek, és szeretném megőrizni magamnak, mikor már a füzet elveszik, az emlék elhalványul, akkor is tudjam, hogy itt megtalálom...

Egy halk patak szavát hallom kinn
a réten, de nem értem mit suttog.
Hallom, de nem értem, csak oda gondolom
amit hallani szeretnék vélek helyette.
Elárulom néked, mit képzelek heylébe,
bevallom a te nevedet: szerelmem.
Hallom ahogy csengi-búgja
neved minden betűjét, hangját.
S érzem szívem dobogását, lelked
minden rezdülését.
S hirtelen érzem ott vagy mögöttem,
vigyázol rám, s megvédsz mindentől,
mindentől amitől félek.



Odakinn szakad a hó.
Csak a hóval ellentétben, a szerelem maradandóbb.
Hiába jön sok szoknya pecér,
számomra csak te vagy ellenfél.
Mert a te szívedet megkapni nehéz,
míg te az enyémet elraboltad rég.
Tudom, hogy sanszom már nincs és nem is lesz,
de az érzelmeket elfelejteni nem lehet.
Kezedben a döntés: vagy szeretsz;
vagy nem szeretsz...


Ó drága ........, kedves mátkám.
Vajon miért hagytam, hogy megzavarj?!
Magas sem tudom, talán mert vak voltam.
Vak, és szerelmedre éhes, csókodra szomjas.
Vagy mert nem láttam benned mást,
Csak egy szerető társat, nem tudom.

De te csak a szívemet akartad!
Hogy megfoghasd és kiszakíthasd!
S hogy helyébe csak fájdalmat, keserű fájdalmat hagyj...
Vagy már azt sem akartad?!
Akkor miért hagytál szívem helyén egy tátongó lyukat,
Kiszakítva testemből így azt, ami nekem a legfontosabb.

De most már késő,
Mert már tiéd a szívem.

Van ez így

Az élet szar, állapították már meg oly sokan és bölcsen.
Nem vitatom már régen így érzem így is. Csak eddig mindig volt mibe kapaszkodni, mindig volt valami értelme hogy túl éljem, hogy tovább küzdjek. Voltak céljaim, terveim, ambícióim.
Most nincs célom, még az is kétséges, hogy az utolsó középiskolás évembe iskolába járjak, 70% van rá, hogy magántanuló legyek, mert az "apám" adósságai miatt, a fontossági sorrendben elég alul szerepel az én tanulmányom finanszírozása. Sajnálattal, és megvettésel érzek iránta, de nem tudott meglepni ezzel az egésszel, hónapokkal ezelőtt elmondtam neki a következményeket, természetesen az egésznek semmi értelme nem volt, mert nem csinált semmit, hiszen ki vagyok én hogy megmondjam mit csináljon.
Oké, semmibe vesz, naív kis senkinek tart, de ha a tanulmányi eredménnyeimmel kell kérkedni, hirtelen az ő csodás nagy lánya leszek, miközben 3 évesnek se tart agyilag.
Azt hiszem innen kezdődnek a problémák, mert ezekre a dolgokra nekem reagálni kéne, sírva kimenekülni a világból, hogy milyen szar nekem, de nem érzek semmit, nem érzem hogy szeretném vagy tisztelném, vagy egyáltalán az apámnak tartanám. Nekem ő csak egy ember, aki nem hogy megkönnyítené az életem, de folyamatos nehézségeket, akadályokat állít elém. Csak egy ember aki hozzám szól, mikor legszívesebben eltakarítanám az életemből, a hülye anyjával együtt, de sajnos erre legalább egy évet még várnom kell, nem mintha nem vártam volna már így is legalább 3 évet...
A környezetem számára a baj az hogy nincsenek érzéseim, önző vagyok, arrogáns, rút, számító dög. Ha valamit megteszek azért teszem mert nekem örömet okoz, vagy utólag a hasznomra lesz, mindent ez irányít, és nem is az emberektől félek, ha nem az érzelmektől. Azért mert idegenek számomra, és amit nem tudok hova tenni, attól azt hiszem félek.
De nem baj, mert mindez nem okoz problémát, ha mindenkit kitaszítok az életemből, a környezetemből, senkinek nem kell az érzéketlenségem miatt szenvednie, idővel majd csak én leszek magam számára.
Ha belegondolok mindig is remete életet éltem, régen is most is, és a jövőben is. A falam szépen lassan a börtönöm lesz, de én örömmel leszek a rabja, egyedül, magányosan.
Mikor el jutok odáig az időben, lesz egy minden embertől messze lévő házam, egy tanya szerűség, és lesz hogy napokig, míg nem kell boltba mennem, csak maggal fogok tudni beszélni, egy ideig csak magamban, majd hangosan, és a végeredmény az lesz, hogy becsavarodom. Bevallom szeretnék már most abban a kis házban élni mindenkitől távol. De egyenlőre várnom kell....
Elgondolkoztam azon is, hogy nem jelentéktelen emberszerűségként, minek is rontom itt a levegőt az élők sorában, de aztán rájöttem, nem fogom eldobni magamtól kis házam fantáziaképét. Ez fog éltetni, ez fog segíteni abban hogy tanuljak valamennyit, nem fogok annyit mint eddig, tehát mostantól kezdve semmit nem fogok. Lesz ami lesz. Kit érdekel, nekem nem fontos, így az eggész értelmetlen lenne.
Egyébként sem fogok szüzen meghalni, ezt nem adom meg a sorsnak, ennyi jár nekem. Valószínűleg ha egyszer leteszem az érettségit, elmenekülök "itthonról", és mivel már ennivalóra sem lesz pénzem, eladom a testem, hátha lesz rá egy szerencsétlen idióta, aki fizet bizonyos szolgáltatásokért, és utána odáig fog romolni a helyzetem, hogy állandóan erre fogok szorulni, aztán inni fogok, drogozni, elkapok valami jó kis nemibetegséget, vagy valaki teherbe ejt, és utána tényleg rövidesen meghalok, elkeseredett senki leszek, akinek még egy egyszerűházat sem sikerült megszereznie.
Valósszínűleg, a hülye nagyanyám még akkor is élni fog, és öröm ujjongásba fog törni mikor megtudja hogy tesóm azonosított engem, és meghaltam, a temetésemre 10 embernél kevesebb megy el, már ha el megy valaki, és utána gyorsan elfelejtenek, mint egy hatalmas baklövést.
Most hogy ezt így végig gondoltam, ismételten nem érzek semmit, én nem félek a haláltól, mikor az ember annyira kiüti magát a sok alkoholtol, hogy semmit nem tud magáról, és szinte detoxban lenne a helye, egy békés melegnek tűnő koromfekete helyen van. Ez a hely, békés csöndes, barátságos, és mikor az ember magához tér, sírhatnékja van, hogy nem nem halt meg, csak kiütötte magát. Szóval ha miután végre meghaltam is ilyen helyre kerülök, azt hiszem sokkal boldogabb leszek, mint életemben bármikor voltam.
Ilyenkor sajnálom, hogy a pestisre, és egyéb nagy járványokra már nincs esélyem, de nem baj, én várok. Szerencsére senki se él örökké :D!

Nem tom...

Nem sok minden történik velem. Viszont nem szeretem az olyan dolgokat, amikre gondolok, pedig nem szabadna, és hirtelen megtörténik, de nem én csináltam, hanem a másik fél. És ilyenkor jön a nagy kérdés, miért tette??? Teljesen megzavart, most megint kezdjek el képzelegni, de a remény szerintem túl nagy luxus, hogy ilyen dolgokra pazaroljam, és valószínűleg feleslegesen, de sajnos itt a bizonyíték, hogy nem hagy hidegen az amit tett, sőt örülök neki, de mégse. Jajj nekem az emberek túl bonyolultak, mégis mihez kezdjek ezzel az egésszel. Ha nem reagálok rá semmit, akkor megszokottá válik a dolog, de akarom hogy megszokottá váljon, vagy tegyek ellene valamit. Ha nem reagálok fog még lépéseket tenni, vagy nem és kudarcnak gondolja. Ha viszont kudarcnak gondolja, akkor az engem valószínűleg zavarni fog, ugyan úgy mintha tenne még lépeseket. Tiszta 22-es csapája. De mi van akkor ha reagálok rá, mit reagáljak, van e egyáltalán értelme, vagy csak zűrt okozok mint mindig. De mi van ha, happy end lenne belőle, képes lennék rá. Az a baj hogy nagyon is kételkedem magamban, és ez nagyban rontja az esélyeket. Ráadásul, én félek az emberektől, a pasiktól is félek, mert olyan dolgokat akarnak, amit én is szeretnék, csak fenn tartásaim vannak a pasi személyével. Túl sok gátlással rendelkezem. Na meg túl magas képzeletbeli falakkal, amik az évek sőt hónapok előrehaladtával egyre csak nőnek és vastagodnak, és egy idő után lebonthatatlanok lesznek. Ezért gondolkodtam el rajta, hogy lehet velem van a probléma, és a szexuális nézeteimmel. Lehet, hogy csak rossz táborban keresgélek. Mert mi van ha leszbikus vagyok. Vagy olyan hormont termel a szervezetem ami taszítja ember társaimat. Nem tudom, remélem azért pár ilyen témájú kérdésemre választ kapok mielőtt meghalok. Ja a jelenlegi esettel, nem teszek semmit, kivárok. Adok az illetőnek egy hetet, és az alapján vonok le következtéteseket, és csak utána teszek valamit. Szerintem, vagyis ez a jóslatom: nem fog az illető csinálni semmit, ha letelt a hét, lehet nem is lépek, mert egy gyáva nyúl vagyok, és félek szembe nézni a lehetséges következményekkel, vagy lépek valamit, de túl negatív és pesszimista leszek és az egészből nem lesz semmi. Tehát most hogy így levezettem a következmény és tenni való listát, már csak úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna... :D

Egérke kontra ÉN

Persze hosszú csatát vívtunk, de én nyertem, ez életre halálra menő csata volt és őt leszúrtam... :D Ez volt a harmadik egér amit leszúrtam, tudjátok, ez ragadt meg bennem a sok vámvípvadászos könyv után, egereket szúrkálok le.... :). A könyveim is megérkeztek...

Rinivel volt egy kis sírós webkamos éjszakánk, remélem legalább egy kicsit tudtam segíteni...

Eredmény

Na sikerült elég minimális számúra lecsökkenteni hogy melyik suliba vagy milen szakra menjek. Iskola helye lehet Veszprém, Pécs, Dunaújváros. Szak szerint vagy matematika, vagy műszaki menedzser. Aztán hogy melyiket szeretném és hol, még a tanév során kiderül...
A hétfőn érkező könyveim mellé, elkéne kezdenem végre tanulást is...
Most azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha utolsó évre magántanuló lennék. Szar ötletnek tűnik, de lehet lesz rá lehetőségem :S :S!!!

A festegetésem eredménye...

Ma ezzel szórakoztam délután, ráment vagy 3 órám, de azért a végeresmény tetszik...

Felelősség

Ma este felkerülnek a ponthatárok az internetre, és ezzel eljött az ideje annak is, hogy eldöntsem végre mit kezdek a jövőmmel. Milyen szakra és melyik iskolába szándékozom tovább menni. Ezt könnyű kijelenteni, de rohadt nagy felelősség eldönteni. Persze mint mindig most is segítségemre lesz a megérzésem, de mi van ha rossz, vagy nem fogom bírni vagy nem tudom, elbukok, és kész összetörök. Nem akarok így érezni, így körültekintően kell döntenem, szar hogy ezzel akár örökre tönkre tehetem az életem, de választhatok jól is, és hogy épp melyik teljesül azt majd csak később az idő tudja megmondani. Mamám szerint egy katasztrófa vagyok, nem fejtette ki bővebben miért is gondolja így, csak kijelentette. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy téved. Ez is majd csak idővel derül ki. Elméletben ez csak tőlem függ, gyakorlatban persze egy csomó más dologtól is. Azt hiszem ha végre meg lesz a célom akkor tudni fogok érte küzdeni és tanulni, így még van esély rá hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Ultra fénysebeséggel telik az idő :S. Ez néha jó, de most nem igazán tudok neki örülni, jó volna többet gondolkodni a jövőmön, de nekem ennyi idő jutott, hát ezzel kell beérnem.
Ma meg figyeltem, hogy apához 5x szóltam, tesómhoz 7x még mamámhoz 3x a tegnapi nap folyamán, így talán sikerült annyit szólnom hogy egy fél oldalt betöltsön, szerintem nem fog elkopni a szám. Gondolkodni viszont ezzel szemben nagyon sokat szoktam, minden félén persze, de általában ezek se a családdal kapcsolatosak, ami ha megnézzük érdekes...
Azon kívül az alvási szokásaim is kicsit nyáriasodtak, délután 1 körül kelek és hanali 4 körül fekszek, persze egyedül. Ha a pókjaimat nem számoljuk...
Mostanság esti elfoglaltságként, a kamrában egérre vadászok, van egy késem is amivel két egeret már a másvilágra küldtem, most szándékozom a harmadikat is leszúrni vele, ha sikerül csinálok róla képet :D.

Pókok

Mivel elég sok időm van gondolkodni, rájöttem, hogy a ház körül egy csomó helyen található ugyanolyan fajtájú pók. De nem ilyen pici kiéheztetett pókok, nem ezek rohadt nagyon mármint a megszokotthoz képest, és csak most így hirtelenjében 13 db-t találtam, a képek nem biztos hogy nagyon jók lettek, ez azért van mert már majd nem ete volt, de mégse, tehát fura fényviszonyok, valamint mert félek a fényképezőgépektől, és most kezdem őket megismerni úgy hogy én nyomkodom azt a hülye gombot... de nekem nem igazán lesznek ember áldozataim, én csak a természetből merítek "ihletet". Szóval gondoltam hogy van pár pókunk, mert vannak állataink, meg ez falu, de akkor is hogy ilyen sok és ilyen nagy??

Érdekes...

Most olvasom a Battle Royale című könyvet, és lehet elmegyógyintézetbe való vagyok, de nem számít, szóval szívesen részt vennék egy ilyenen, még ha nem is élném túl, akkor is kipróbálná milyen büntetlenül ölni. Ráadásul nem is idegeneket, hogy milyen az amikor az életedért ölsz, hogy te legyél az aki utolsónak marad "állva". De persze valószínűleg megölnének, de akkor is szívesen kipróbálnám. Ma július 21-e van. Nagyon utálom ezt a napot is, már évek óta, olyan borzalmas érzésem van tőle. Tudom hülyeség, hiszen mit árthat nekem egy nap, de akkor is feszélyez. Továbbra sincs semmi hasznos tevékenységem, délután 1 körül kelek, hajnalba alszom el, nem igazán szólok senkihez, mert nincs semmi mondani valóm számukra. Rendeltem 3 könyvet, remélhetőleg hamarosan megérkeznek, kíváncsi vagyok rájuk. Mostanság elkezdtem érdeklődni a démonok, feketemágia, szellemek, és egyéb megmagyarázhatatlan dolgok iránt, tetszenek nekem, és valamiért úgy érzem egy része létezik, hiszen csak kell hogy legyen valami igazság alapja, jó volna bekerülni az ilyen körökbe, akik tényleg tudnak ezekről a dolgokról valamit... Jó tudom álmodozom, mint mindig, de ilyen vagyok, ez is hozám tartozik, mint valószínűleg az a tény hogy sose megyek férjhez... Ez van :).