Külvilág

Észre vettem, hogy nincs különösebb hatással rám a külvilág, mert a saját kis világomba vagyok teljesen begubózva.

Szóval napok telnek el anélkül hogy észrevenném, csak az tűnik fel hogy jé már megint sötét van, vagy a naptáron a dátum, és ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak, mégis mit csináltam kedden vagy szerdán, mert nem emlékszek, vagy ha igen olyan mintha kívülről látnám a dolgokat. Asszem ezt totális érdektelenségnek is nevezhetném, de még sem az, mert a felszínen akkor egy picit érdekel a dolog, de ez csak talán pillanatokig tart, utána csak egy valami ami megtörtént velem. Nem izgat, nem vált ki belőlem semmilyen érzelmet a közönyönön kívül, asszem ez zavar hogy nem zavar és érdekel igazából semmi.

És így élni most valahogy csábító és rohadtul ijesztő. Még nem tom melyik lehetőséget kapom a sorstól, szerintem megtartom ezt a magatartást, sokkal jobb mint mindentől tartani vagy izgulni, vagy hogy a dolog egyáltalán érdekel rohadtul fárasztó.

Éjjen a közönyös ember.