Volt elv nincs elv...

Hm, hogy is mondjam, szóval jobban indult volna a nap, ha nem Vettel nyeri a pole-t, vagy akkor már inkább Alonso előtt, de hát az 5. hely se annyira siralmas, a lényeg hogy minél több pontot sikerüljön megszerezni holnap a futamon, ami ezekkel az új változásokkal eléggé furának tűnik, de hát mindent a szórakoztatásért....
Kicsit fura az is, hogy sikerült megszakítani a hétvége szentségét védő elvemet, már mint hogy hétvégén nem járok korrepetálni, de ez is mindegy, úgy sem volt más dolgom, meg ha már beleegyeztem hogy 10 napos dúrva matek korrepetálást vállalok, mit számít a hétvége, bár kéne egy kis szerencse is, mert szegény csaj nagyon "hülye", azt sem tudom hogy jutott el addig hogy végzős legyen, rengeteg mindenről nem tud semmit, és így attól félek kevés leszek ahhoz hogy megtudja írni kettesre a két hét múlva lévő próbaérettségit, ami ha nem lesz kettes, akkor bukott. Kicsit szokatlan hogy ez az egész részben rajtam múlik, de nagyon izgi is. :)
Anyának vettem névnapi ajándékot, hugomnak letudtam a névnapját, meg félig a szülinapját, mamának a névnapjára és apának a szülinapjára viszont semmit nem vettem még, bár efelleől kicsit bizonytalan is vagyok, hiszen tőlük sem szoktam igazán ilyen alkalmakra kapni normális dolgot, de majd eldöntöm.
Szóval kedden irány haza, és egészen vasárnapig vissza sem jövök, hogy őszintén meg fogja e érni azt nem tudom, de hát próba szerencse....
Alonso imádlak, és nagyon szurkolok neked holnap :D,
ja és köszönöm a hozzászólásokat Mesitől és Annától xD.

Nap mint nap...

Na, tessék, most mindenki kaphat, egy eléggé szokványos, mégis mondhatni végre megint normális blogbejegyzést.
Túl vagyok 3/4 részt az első zh-s részen ebben a félévben is, és még az is lehet, hogy egész jól sikerülnek, azt már most elmondhatom, hogy többet tanultam rájuk mint az első félévben... :)
Ismét matekozok, mármint korrepetálok, bár most kicsit fura, mert ezek érettségi felkészítések, és vannak olyan elmebetegek, akik most szólnak, vagy kezdenek neki.... szóval elég fura, de legalább le vagyok foglalva.
A másik ami lefoglal, hogy végre Forma-1, és én ennek elmondhatatlanul tudok örülni, mert lehet hogy más utalja, de nekem nagyon hiányzott. Végre a hétvégéken lesz miért ébren lennem.
Lassan itt a tavaszi szünet is, keddtől fog egészen vasárnapig tartani, hát igen nem egy nagy szám, de ez is valami, aztán ahogy nézegettem május 20-ig úgy se lesz már semmi hosszabb szünet.
Szorgalmasan olvasgatok minden félét, szórakozom a kevés kis pénzemmel, ma nyitottam számlát a CIB banknál, mert tetszik, és egyébként is miért ne, megtehetem.
Most már 12 db, élő grapefruit palántám van amit magról "vetettem", ugyanis csak viccből beledugdostam a magokat az egyik virág cserépjébe, pechemre kikeltek.
A jelem egyébként az előző írásból is a Forma-1 hez kapcsolódik, de akkor is jól esett :)

Válasz

Hihetetlen, annak a lehetetlen húgomnak, pont tegnap ecseteltem, hogy én nem kaptam isteni jelet arra nézve hogy az elcseszett látásmódomon bármit is változtassak, mármint pozitív irányba hát most aztán megkaptam, méghozzá nagyon hatásosan....
Oda meg vissza vagyok az egésztôl, bár azt nem tudnám megmondani, hogy mindez mit változtat illetve mit nem, de elmondhatatlanul jól esett és több bizonytalansági pontot is helyre tett bennem, a félelmetes az hogy ezeket a megválaszolatlan kérdések csak tegnap fogalmazodtak meg bennem...
Szóval köszönöm :)

Március

Elôször is bocsi hogy az utóbbi két bejegyzésben nem volt ékezet...
Akármilyen viccesen hangzik is azt hittem a kis táblagépemben ilyen nincs, mármint hogy ékezetes betûk, de lássuk csak alig három hónap kellett csak és rájöttem a titok nyitjára.
Én megvagyogatok, bár lehetne rosszabb is, voltam otthon amirôl azt gondoltam jó ötlet lesz de most így utólag nem is tudom, jó volt vagy inkább rossz.
Esik az esô ezen a "csodálatos" csütörtöki napon, nekem pedig suliba kell mennem, meg matekozni, pedig nincs túl sok kedvem.
Mondhatni olyan lelombozó a hangulatom, hogy még magamat is lelombozom ha rágondolok.

Konkluzio

Az elmult heten troparament a kergetozo agysejtem is a rovidlearatu mini celkituzeseim kigondolasa es vegrehajtasa kozben. Ezek olyan kis aprosagok lennenek amik a napokon esetleg heteken segitenek at, de nem rendelkeznek tul nagy idointervallummal, ez ember lanya megis kicsit hasznosnak erezhetu magat, hogy na ma is csinalt valamit, illetve ha ez a dolog vagy nap meg nem erkezett el van mit varni, es a kozbulso ido is gyorsabban elszall. A baj viszont az hogy nekem most nincsenek ilyeneim. Ugye a zsakutca szindroma...

Forma-1

Forma-1
Annyira de annyira varom mar, es szerintem olyan ize hogy most meg ket hetet csuszott.
Egyebkent meg vagyok bar az utobbi egy honapban sokat gondolkoztam hogy mi is keresek itt, mert neha eleg lehangolo tasasaga vagyok onmagamnam.
Vannak pillanatok amikor hatalmas zsakutcanak tartom az eletem.
Persze neha egy egy kis aprosag segit ezt elfelejteni, de sajnos csak rovid idore, nem pedig veglegesen. Mindegy...
Kitalaltam, hogy kedden megyek arra az ossejtes orvosos eloadasra, legalabb hallok valami ujat, aminek semmi koze a matekhoz.
Ja ha valaki esetleg meg nem tudna rola multhetvegen elkoltoztem egy ujabb alberletbe.
Valamint van valaki akinek a suli kezdete ota nagyon halas vagyok amiert el tud viselni, es mindenmasert amit ertem tett: Gabinak.
Ezen kivul kitartast mindenkinek ahhoz hogy megelje vegre a tavaszt, mert en ugy erzem mintha soha nem akarna eljonni...

HALÁL

Hát hol is kezdjem, jó vagy rossz hír a tipikus lehetőség ilyenkor, de azon gondolkoztam nekem van e egyáltalán jó hírem, vagy csak rossz és még rosszabb.
Ha nagyon megerőltetem magam, akkor talán a jó kategóriába kerül, hogy a tesómat végül nem rúgták ki a koliból, az apukám nagy megkönnyebülésére, aki annyira negatívan állt a dolgokhoz, hogy már az iskolaváltáson gondolkodott.  Persze szerintem mindenki megkönnyebült hogy csak felfüggesztették, és nem rögtön kicsapták. Pedig ugye a rokona vagyok, miattam akár negatívabb elbírálásban is részesülhetett volna. De szerencsére nem.
Nos a nagyon rossz hír hogy az utált és kevésbé utált lakótársaim összefogtak ellenem, és elérték hogy minél hamarabb kitegyenek a lakásból, a mai napot eddig azzal töltöttem hogy megpróbáltam kezelni ezt a problémát, ami nem könnyű, mert ha az embernek nincs túl sok pénze, hó vége is van, minden nagyon nehézzé válik.
A másik rossz hír hogy hirtelen minden kötelesség tudat kiveszett belőlem, és a héten egyetlen egy órán se jelentem meg, valahogy eléggé magam alatt vagyok, ami negatívan befolyásolja a helyzetértékelésemet, és ennek a következménye a lógás xD.
Még nem tudom hogyan lehet megoldani a dolgot, mert ez baromi bonyolult, de azt biztosan állíthatom hogy a bosszúm mindezért nem marad el. Mindenkinek megfizetek aki ezt tette velem....

Pillanat

  Íme az ég Debrecen felett jelenleg.

Rtl klub hiradó este, 2011. február 14.

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/118279
Íme a tévés karrierem, gondolom akik nem ismernek nem fognak felismerni, meg akik igen azok sem biztos, de ez a determináns dolog az én tananyagom, hogy érdekesebbé tegyem a dolgokat, az én kezemben van az a kék csíkos toll egyszer, aztán meg van egy oldalsó kép rólam hosszabb sötétbarna haj, fekete pulcsi, (nagy orr), :D
Tiszta hihetetlen, ez a Gaál István tartja nekema Lineáris algera elméletet.
Szóval ez most kicsit feldobott, a hétvégétől viszont tartok, mert most már tényleg döntést kell hoznom :S

Egyedül

Azért nem írok másról, mert egyszerűen elegem van az emberi kapcsolatokból, az iskolából, a kötelezettségekből, mindenből, amit a társadalmi normatívák megkövetelnek. Időt szeretnék hogy rájöjjek mi az amit akarok, és hogyan akarom megvalósítani, hogy rájöjjek ki vagyok, miért vagyok a világon, és mit kezdjek a jelenlegi dolgaimmal, de ki vagyok én hogy az ilyen kívánságaimat teljesítsék, egy senki, és nekem is bele kéne valahogy tudni simulni a rendszerbe, de egyszerűen rendszeridegennek érzem magam, de a legrosszabb az, hogy ha lenne is időm nem tudnék mit kezdeni vele. Éjjen a tehetetlenség érzése.
Talán jobb is hogy az utóbbi időben nem volt szerencsém találkozni senkivel, talán egy ideig még nem is kéne, most ez jó megoldásnak tűnik, szóval ez lesz a következő napirendi pont....

Valentin nap

Valentin nap, már megint...
Szóval valahol olvastam róla, hogy régen nem csak a szerelmünknek fejeztük ki ezen a napon kényszerből, vagy tényleg szerelemből az érzéseinket, hanem az egyszerű szeretteinknek is.
Értsd ez alatt a barátokat, ismerősöket is.
Ezen gondolkozva, arra jutottam hogy jó, miért is ne..

Dóri, Puncs

Nem tudom mi lenne velem nélküled, ha nem tudnánk a kedvenc könyveinket, sorozatainkat kitárgyalni, megbeszélni, áradozni róla.
Nélküled eszembe se jutott volna hogy valakivel 10 órán keresztül lehet telefonon beszélni.
Vagy hogy két ember úgy is tévézhet együtt, ha nincs egy helyen, tehát majd 200 kilóméter a távolság, a lényeg hogy reklámok alatt, és a sorozat rész után az ember felhívja azt a személyt akivel elvileg együtt tévézik xD.
Hogyan lehet egy embert elküldeni a francba változatosan ha éppen felébresztett a hívása, ezt általad és tőled tanultam :).
Félszavakból, bármikor megérteni a másikat. Ha kell hajnali 3-kor, ez nekünk nem probléma.
Azon gondolkodtam hogy minket az olvasás iránti vágyunk hozott közelebb, lehet hogy hálásnak kell lennünk az Alkonyatnak, ami az egészet elindította :D.
Energiaitalt inni, veszekedni, egymással egymáson nevetni, horoszkópot olvasni, vicces dolgokat elmesélni, ha kell két szobával arrébról telefonálni egymásnak, és minden ami elmebeteg :D Szeretlek. És nem vagyok CUKI, az te vagy.. :D

Hangulat

Kinézek, és süt a nap, nem mintha nem lettem volna ébren már 4 óra óta, de így dél körül, végre tényleg olyan tavaszi hangulata van az egésznek, esküszöm azt várom már amikor elkezdenek a fák bezöldülni, főleg a gesztenyefák, mert ott rögtön virágok is lesznek már, és ugye innen jön, hogy a sok tavasszal virágzó fa látványa, hmm ki ne várná?
Tudom kicsit előreszaladtam, de olyan jó volna azt a sok virágot látni már :D.
Ebből következően egy kis takarításnak is idejét éreztem, meg mindenféle ágynemű kimosását, pedig igazán nem vagyok nagy híve ennek a "tavaszi nagytakarításnak" nevezett szórakozásnak, de hát mint említettem ilyen a hangulatom.
Alig várom hogy március legyen...
Azon kívül megint kaja problémám van, csak most süti szempontból, de volt olyan mázlim hogy a tv paprikán épp egy egyszerű süti receptet mutattak be, amit utána én is megcsináltam, és hmm nagyon fincsi..narancsos :)
Bár hogy őszinte legyek, valami nagyon fincsi, habos egész tortára vágyok, talán gesztenyés, de lehet hogy valamilyen más ízben, az a gáz hogy látom magam, ahogy befalom a nagyrészét, természetesen több alkalommal, de akkor is, ez már beteg...
A lelkivilágom, viszont romokban hever, a felszín ellenére, nem tudom mit tegyek, hogyan, a héten azt hittem már döntöttem, sőt tettem is ennek érdekében, de a végén visszakoztam, most pedig megint lehetetlen helyzetben vagyok. Mint aki direkt idióta helyzetekbe sodorja magát, csak még én magam se tudom miből mi sül ki.
Egy lelketlen, tehetetlen, csődtömeg = én. xD

Boldog Névnapot Hugi! xD

Szóval gondoltam simán lehet rád áldozni egy bejegyzést, hiszen ennyire még én sem lehet kicsinyes :D.
Persze azon is gondolkodtam, hogy egy olyan személy aki tele van káros szenvedélyekkel ezt mennyire érdemli meg, de hát a naivitás meg az az áldott jó szívem hatására, a rokoni összetartásról már nem is szólva (xD), úgy döntöttem igenis ki írom ide, hogy az én drága, egyetlen, imádni való, szép, vicces, szarkasztikus, megnyerő, "aranyos", "CUKI", festett szőke hajú húgom ma ünnepli a 15. névnapját :)
Szóval boldog névnapot Dóri!
(Csak hogy lásd mennyire szeretlek :P: Hyvää nimipäivää!)

Enni, de hogyan?

Azon gondolkodtam, hogy az önellátás mennyire összetett dolog.
Először is, a fizikai távolság kilométerben mérve még nem elég, nem kell folyton a telefonon, vagy az ismerősökön "lógni". A magány, az egyedüllét érzése alapvetőnek számít nálam ebben. Hogy az ember tudja, lesznek pillanatok az életében amikor csak előnyére fog válni, hogy tudja ha minden kötél szakad önmagára még akkor is számíthat. Mert a barátok jöhetnek mehetnek, a kapcsolat megszakad, langyosodik, és lássuk be sajnos a szülök sem élnek örökké.
Szóval kell hogy meglegyen az önmagadba vetett hited, és ez legyen erős, vagy legalább nem az első problémánál meggyengülő, mert akkor az egész szart se ér.
Na de kicsit elkalandoztam, a lényeg hogy ha van az embernek pénze, ha nincs, egy napban az egyik legfontosabb dolog hogy az ember rájöjjön mit és mennyit akar enni, és ezt hogy akarja véghez vinni. Na ez feladat.
Hihetetlen hogy ez néha mekkora teher, felkelsz és eljutsz egy pillanathoz, persze ez mindenkinek változó, hogy mit is kéne enni? Mi van otthon, mennyi időd van, esetleg van e valami amit hirtelen a reggeli gondolatára megkívántál, hideg, meleg, főzöl, rendelsz, szóval ehhez néha az embernek még ébren lévő agysejtje sincs, nem hogy konkrét haditerve.
Hogy ez az egész hogy merült fel bennem? Valahogy az ütött szöget a fejemben, a régebbi bejegyzésekbe belekukkantva, hogy mennyit és miben változott az életem, azóta hogy végül is elköltöztem otthonról. Bár az utóbbi mondatom baromi felnőttesnek, meg komolynak hangzik, a gyerekes dac hatására született. Mert ugye meg kellett küzdenem a haditerv megkomponálásával, éhes voltam xD.
Jó persze ez napjában többször előfordul, de más hogy küzd meg ezzel? Csak nekem okoz néha ez ekkora problémát?
Mert még ehhez az is hozzájön hogy szeretek enni, és finomat, tehát ha nem vagyok sablon müanyagkaja mániás, akkor nem árt valamit konyítani a főzéshez. Na és ez megint egy probléma. Mert az ember otthon néha választási lehetőség nélkül eszik ami elkészül, de ha egyedül van, úgy mond magára utalva, akkor ez a döntés is az ő kezében van. És az egyszerű kaják is bizonyos sorrendet megtartva készíthetőek csak el étkezési vagy inkább fogyasztási szempontból az ehető kategóriába sorolás esélyeseként. És akkor az ember lánya jön hogy na mi az neki, csinál már valami otthonos kaját, pl. paprikás krumpli, zöldbableves, zöldségleves, csipetke tészta, konzervből paradicsomleves, és akkor még a sütikről szó sem volt. Mert mégis mi bonyolult lehet egy zöldbablevesben??
Hát igen, a vásárlási procedúrán túl jutva, gondolva arra hogy saját igényeinknek megfelelően kaporral szeretjük így a tél közepén, kell bab, és szerintem a befőttes bab finomabb mint a fagyasztott, mert annak olyan hűtő íze van, meg nem tom, azt hiszem valamennyit már főznek az üveges babon, olyan finom és puhán ropogós, néha még a frissnél is jobb.  Meg őrölt pirospaprika, liszt, ecet, cukor, só, tejföl.  Ahan és amikor hazaérkezel és rájössz hogy valamit elfejtettél, vagy már mikor ott tartasz hogy a főzés közepén jársz és valamit baromira elfejtettél megvenni, akkor kerülnek sorra a különböző alternatív helyettesítési módok, és végül valami tök mást alkottál mint eredetileg terveztél. De ha még minden klappolt is, az egész tortúrához viszonyítva pillanatok alatt eltünteted a végeredményt. Viszont ha már eljutsz idáig akkor valamilyen szinten mégis büszkén gondolsz arra, hogy bizony ha úgy nézzük mégis csak te maradtál a végén állva, és nem fogott ki rajtad az a nyavalyás recept, akkor a mosogatóban álló oldalágon termelt nem hasznos koszos edények halmaza tuti lever a lábadról. A kérdés az: megérte???
De gondolom az ilyen mindennapos kihívások nélkül az egész túl uncsi meg lapos lenne :D.

Téli álom xD

Egy csomót gondolkodtam, hogy na mit is kéne írnom, meg párszor már eljutottam hogy hű na majd mindjárt írok egy bejegyzést, és utána csak bámultam a semmit, mert mégis mit írjak.
Egészen múlthét csütörtök óta, nap mint nap az a legnagyobb kihívás az életemben, hogy felkeljek pisilni, meg ha elfogy az innivalóm akkor felöltözzek és liftezzek 3 emeletet, hogy a lent lévő kis boltban megvegyem a szükséges folyadék mennyiségemet. Ugye milyen megerőltetően hangzik mindez?
Hát ja, és hétfő óta még néha ennyi se megy. Egész nap alszom, a matek óráimat is lemondtam a hétre, ne hogy már valami miatt, fel kelljen kelnem délután 4 körül. Valamikor este 8 körül szokott el jönni a pillanat hogy na most már kúrvára éhes vagyok, úgy hogy ideje megmozdulni, ha végre kitaláltam mit is egyek, akkor utána pedig olvasok, találtam egy csomó könyvet amihez kedvet érzek hogy újra olvassam, utána valamikor 4-5 óra körül hajnalban megint benyomom a szunyát, és az egész kezdődik előlről. Ami még hab a tortán hogy a telefonomat is kikapcsoltam hétfő délután óta, aki keresni akar, az tegye inkább a jövőhéten, addigra talán összeszedem magam. :)
Nem mintha a múlthéten bármi baromira megerőltető dolgot csináltam volna, egyszerűen csak ez az elő tavaszi szünetem.
Van megint órarendem, még hétfőn csináltam, de persze nem végleges, meg még nincs is meg a megfelelő kredit értékű tárgy, meg valami tesit is fel kell vennem, szóval még nem véglegesített.

yee

Vizsgaidőszak vége :).
Bár ez egész jó hír, nekem kicsit most pihennem kell hogy ezt az egészet megemésszem.
Talán keddig egyedül leszek, mert a lakótársaim hazamentek, csak ez is olyan hamar el fog telni, pedig imádok lustálkodni. Az egyéb dolgok amikkel foglalkoznom kéne ez idő alatt is nem tom mi lesz, mert a nem csinálok semmit, és nem gondolkodok elv sokkal kényelmesebbnek hangzik.
Még mindig eléggé zavart vagyok, de próbálok Viki tanácsának megfelelni, és nem gondolkodni a dolgokon, ami néha nehezemre esik, de mi az ami könnyű.

Agyalok az agyamon, és nem maradt le ékezet, mint hogy agyalok az ágyamon.....xD

Na szóval elvileg minden embernek van agya, és mi emberek azért vagyunk megkülönböztetve egy csomó élőlénytől, mert hogy ugye még gondolkodni is tudunk.
De...
Van az amikor az ember könyvet olvas és tökre beleéli magát, hogy ha például megzavarják, teljesen megfeledkezik arról ki is ő a való világban, vagy hogy milyen eget rengető problémái vannak.
Ami néha elég fura. Mondjuk rám is olyankor tör a szükség ilyen fajta könyvekből amikor vizsga előtti éjjel van, vagy már az nap csak még hajnal, és olvasok, olvasok, majd sajna vége és akkor kell néha vagy fél óra mire kikerülök a hatása alól, és leesik, hogy a francba még mindig nem tudok rohadtul semmit az aktuális tárgy körében...
De az se megy hogy ne olvassak, vagy foglaljam el magam valami tök mással mint a tanulás, mert különben olyan érzésem van, hogy az agyam helyem is elpárolog, nem csak az agysejtjeim.
Viszont tök jó, mert amikor megbukom az első írásbeli vizsgán egy tárgyból, akkor következőleg már többet tudok, mert valahogy kicsit fogékonyabb lettem a témára, és ez segít a matek más tárgyrészében is, mert ezek rohadtul összefüggnek, mint egy pókháló, csak épp titán szálakból, azt nincs az a nukleárisan sugárfertőzött légy vagy szúnyog ami azt szétbarmolja.... már ha kicsit el akarunk asszociálni, a végtelen számok tengeréről, a biosz partjai felé...
És mért ne akarnánk, mikor néha kicsit se pihentető az Euler-féle fí függvényre gondolni, főleg ha az ember kicsi lányának, a definíció elmondásában az is gondot okoz, hogy nem jut eszébe az első szó, pedig nem bonyolult, csak nekem nem áll rá a nyelvem (a tetszőleges az a bizonyos mondat kezdő szó), és amikor már olyan stádiumba süllyed, hogy a prímecske kicsi jelzőcskéje se ugrik be, pedig ez aztán rohadt alapvető, de a fehér nihil köd ami a fejemben uralkodott, túl domináns volt, mint s hogy ezt a mámorítóan édes szót a számba adja, sikerült totál idiótának tűnnöm, 1 mondaton belül kétszer, naaaa és melyik az a piciny szavacska a prím előtt (??), hát a relatív.............(p,q)=1.
A gráf elméleti nüanszaimról még nem tudok mit írni, mert most fogok neki kezdeni tanulászni, sűrűn közbeiktatva valami lebilincselő olvasmánnyal, hogy a végén ne érezzem magam mocsári sügérnek..  :).

5/3

Na egyen megint túl vagyok szerencsére, de a hátralévő ketté elég megterhelő lesz, mert azokhoz kell a legtöbbet tanulni, ami szörnyű, de majd lesz valahogy, az is boldogít hogy már csak 2 hét van hátra a vizsgaidőzsakból.

5/2

Na legalább az algebra sikerült.
Még így is vannak nehéz perceim ha azon gondolkodom, hogy pillanatokon belül a jövőhetet fogjuk megélni, és én azt nem akarom nagyon, hiszen már csak két hét van hátra a vizsga időszakból, és komolyan mondom, már utálom az egészet.
Most itthon vagyok, tegnap este érkeztem haza, és hát a mai napon is meg volt az a szokásos, mekkora hülyeség volt haza jönni pillanat. Máris szivesen visszamennék.
Vannal dolgok amiket az adott pilanatban még értem miért  csináltam, de később egszerűen már fogalmam sincs, és ilyenkor jön az hogy elbizonytalanodom, biztos szükségem van nekem erre, és persze a szokásos válasz erre az hogy nem. És ilyenkor igyekszem mindent vissza csinálni a számomra utólag megmagyarázhatatlan tettem előtti állapotba, persze aztán erre is igaz lesz hogy na jó meg tettem valamit és (??), minek csináltam vissza (??)....stb.
Nem tudom találok e valaha valakit aki ezen az egészen ki tud igazodni, mert bevallom én se néha...