Lazító pihenés vidéken

Tudom, hogy Mesit megijesztettem az sms-emmel, de nem történt semmi családi tragédia, egyszerűen csak hazamegyek.
Bár úgy gondoltam egy ideig még nem látogatok haza, most mégis inkább ott lennék.
Nyomaszt kissé, hogy most volt egy éve, hogy Anitáéknál élek, és erre ezen a napon is csak állt a bál.
Anita mindig cirkuszol, és néha ez elég kimerítő. Már egy ideje egyáltalán nem érdekel mit mond, mert tudom, hogy ő cserébe nem hallgat meg, vagy ha mégis nem ért. Túl műveletlen, és buta. Siránkozik, ordibál, károg, és ezt nagyon nem szeretem. Ennek ellenére maradok még egy ideig. Most megint mindent a suli befolyásol.  Kicsit zavaró, bár jobb szeretném, ha nem lennének negatív érzéseim ha rágondolok, ezt elég nehéz megakadályozni.
De most megint irány vidék, egy kis internet és modern világ nélküli változatlan vidéki állandóság, persze annyira nem pozitív állandóság.
Természetesen annak ellenére, hogy ezt kedd este 19.17 körül döntöttem el már vannak terveim. Kamillát, kakukkfüvet, bodza virágot, hársfa virágot, cickafarkot, meg ilyeneket szedni. Talán még a Tisza partra is lemegyek zsurlót szedni. Szeretnék anyám kertjében kertészkedni, és mind mamámnál mind anyáék zöldségesében gyomlálni, nézni mi, hogy változott. Biztos hülyeség, hogy ez engem megnyugtat és kikapcsol. De annyira jó, hogy feltöltődhetek. Próbálom megfogadni, hogy nem fogok idegeskedni, szomorkodni, hanem vidám leszek, segítőkész, és talán többet fogok beszélgetni mint legutóbb. Ismét viszek haza rajzolni valót, és remélem, hogy most csinálni is fogok valamit, nem csak azon gondolkodni miért nem csinálok valamit.
Talán 1x kint alszok mamánál és hajnalban felkelek, hogy kimenjek a földünkhöz fényképezni, mert a napfelkelte, ott álom szép. Azt hiszem idén is napraforgót vetettek bele, mert tavaly búza volt, de az is lehet, hogy megint megpróbálták a repcét, ami nálunk elátkozott növény, abban az évben szinte mindig valami kár éri a vetést.
Jó lenne találni valami kihívást, ami feldob, de ebben igazán nem reménykedem.
Mamának május 27-én lesz a 66. szülinapja, de mivel összeveszett apa másik két testvérével, megint nem fogok találkozni velük. Pedig, kicsit úgy érzem most készen állnék egy szembenézésre velük, bár ez a családi békét nem erősítené :D.
Vannak kis csirkéink, mama mindig küldött képet róluk, meg lesznek kis japán kacsák, csak azokra még várni kell. Azért már várom, hogy ott legyek, bár a túlzott reménykedésem rendszerint kudarcba fullad, a mai napi kínai mantrám szerint: "Nem engedem be a pesszimizmust az életembe!". Tehát igenis reménykedem. Lefogok menni a Tisza partra, hogy víz közelbe lehessek, és tényleg megpróbálom jól érezni magam.
Az otthoni hangulattól függetlenül szeretnék maradni június 4-ig, mert 5-én lehet megtekinteni az érettségit, amit nem szeretnék elszalasztani.
Anya, Apa, és Mama is örültek neki, hogy megyek, és én is örülök. Anya ráadásul mint kiderült ma nem is dolgozik, így még jobbnak érzem ezt a kezdést.
5.34-kor indul a vonatom, és 8.14-re érek Tiszakécskére, ezért addig már nem is fogok aludni.
Apát megkérem majd reggel, hogy először hozzájuk menjünk, mert el akarom hozni az elektromos írógépemet, hátha sikerül valamit alkotnom :D.
Nem kell értem aggódni, nyugodtan kívánhatsz kellemes pihenést, és talán még lesz egy kis bátorságom elmenni Cserkeszőlőbe strandolni, talán leszek olyan csupaszív, hogy mamát is magammal viszem. Végül is szülinapja lesz.

Harag

Biztos hülyeség, de annyira mérges tudok lenni az apámra. Annyira zavar, hogy folyton arra kényszerít, hogy a pénzért könyörögjek. Pedig a családi pótlékot miattam kapja, és már az elején mondta, hogy amint megkapja utalja át nekem. Erre persze, minden hónap elején lenyúlja, és nem küldi el, csak ha könyörgök érte. És az egész, hogy nem tudja mit miért teszek annak ellenére, hogy legalább 6x elmagyaráztam. Egyik fülén be, a másikon meg ki. Egyszerűen utálom. Mindent meghallgatok amiket mond, én tudok rájuk emlékezni, vagy időpontokat fejben tartani, de ő erre fordítva már képtelen. Ez sokat elárul mennyire vagyok a végén a fontossági listáján. Mindig belém tud rúgni valamivel, és a legtöbbször észre sem veszi. Hogy rohadna meg.
Tegnap még örültem az érettséginek, annak ellenére, hogy sajnos nem lesz hibátlan, jobb lesz mint az első volt azaz 90%, de nem lesz 100%-os. Béna vagyok. De az már biztos, hogy többször nem próbálkozom.
A munka az egész jó, csak az utolsó 1-2 óra telik el lassan. Az azért nekem megnyugtató, hogy elvileg augusztusig lesz ez a meló. Legalább nem kell hazamennem. Most már arra is gondoltam, hogy a szülinapomra sem megyek haza, azt is besorolom a karácsonyhoz hasonló családelkerülő ünnepek közé. Én idióta, még arra is gondoltam tegnap este, hogy megyek és pünkösdkor azaz két hét múlva hazalátogatok, de így az egésztől elment a kedvem. És csak hergelem magam, mert persze meg kell várnom a délutánt, hogy összeveszhessek apával, mert addig VDSZ-es elintéznivalói vannak, és én még mindig vagyok annyira figyelmes, hogy csak utána küldjem el a faszba.
Adatrögzítés közben új szokásként zenét szoktam hallgatni. Sikerült a telefonom zenerészét 130 számra felduzzasztani, hogy változatos legyen. Ezeket a számokat szoktam hallgatni mikor rajzolgatni támad kedvem, vagy épp idegbeteg vagyok mint most, és segít lenyugodni annyira, hogy ne akarjam az első utamba kerülő ember torkát jól megszorongatni.
Egyébként hazamenni azért csábító, mert kedvem lenne Cserkeszőlőbe menni, strandolni egy jót, fagyit enni, napozni, és elfelejteni, hogy mi van a való világban.
Egyébként elég durva, hogy máris az 5. hónapban járunk, amikor most volt szilveszter. Annak azért örülök, hogy már csak 4 hónap van, amíg elkezdődik az újabb amerikai foci évad, kár, hogy ez egybe esik a sulikezdéssel. xD.
Azon gondolkozom, megváltoztatom a felvételi sorrendemet, amolyan miért ne feelingel.