Idővonal

Ha őszinte akarok lenni, azért nem vagyok képes másokkal törődni, mert minden időmet, erőmet, csakis magamnak akarom. Önmagamnak nálam senki se fontosabb, de olyan szinten, hogy még az úgy csinálni, mintha is felőröl, mert miért?, én nem így működöm. Persze van egy titkos rész, ami elrejtve, időnként önmagam elől is, azért mégis csak létezik, várakozik, valakire, aki kiérdemli, aki magának követeli.
Gyakran elfelejtem, hogy mások megfigyelése, megértése helyett, a magam boldogságára kellene koncentrálnom, mi a hiba?, nem hiszem, hogy meglelem, főleg nem egy másik személy által. Látom, és értem, hogy mi lehetne ha hagynám, de megéri?, megéri ha tudod, hogy az egészet álcának, a magányod elfedésének használod?, beéred valami kevesebbel, mert megakarsz felelni valami idióta elvárásnak, elakarod hitetni magaddal, hogy jó lesz, erre van szükséged. Persze nem örökre, csak egy időre, egy időre amíg elhiszed, hogy így is lehet.
Azért a jó hír az, hogy csak a saját szabályaim szerint vagyok képes működni, létezni, ez pedig a legtöbbször nélkülözi a kompromisszumot. Tudod, vissza az elejére, megérdemlem, hogy a teljes fullos szolgáltatást kapjam, hiánytalanul. Szóval úgy döntöttem nem hagyom magam eltéríteni, és ha ehhez nekem kell lépéseket tennem, akkor megteszem, lehet nem rögtön, mert egy kibaszott gyáva idióta vagyok, de végig akarom csinálni, le akarom tesztelni, eltüntetni a zaklató kérdéseket, és megtalálni a választ, még ha az nem is az lesz amit remélek. Minek a feltételes mód, nem az lesz. Kivételt teszek a szabály alól, leszámolok az önámítással, de csak ebben a kis esetben, a többi kell, különben minden szürke lesz, és elfelejtem milyenek a színek, a színek, amelyek éltetnek.

Pármásodpernyi fény

Azt a rohadt kurva életbe, mint ha legalábbis hasba szúrtak volna, és én élvezem. Ha eddig voltak kétségeim a mentális egészségemmel kapcsolatban, azt hiszem most véglegesen eloszlana a köd. És ezt vedd mind pozitív értelemben. Semmi negativitás, csupán pár másodpercre megértettem valamit, amit még soha életemben nem sikerült. Most pedig előveszem a gyakorlatiasabb oldalam, és elfogadom, ami ellen soha nem kellett volna védekeznem, csak átélni. Na, gyerünk, legyen egy kellemes késő délutánom, úgy is csak rajtam múlik.

Nyugis szombat..

5,5 óra a semmiért, sikerült elcsúsznom az élesztőn. És az esőben való gyaloglás, plusz a fázás itthon is meghozta az eredményét, meg vagyok fázva. És még pakolásznom is kell, hogy plusz cuccok férjenek be a szobámba, ahol ilyesmire nincs is hely. Az biztos, hogy az ágyat nem vagyok hajlandó elmozdítani, csak hogy hozzá lehessen férni a szekrényhez, okés??! Áhh, úgy érzem kesztyű kellene a gépeléshez, lefagy a kezem.
Tegnap miután tudomásul vettem, a kis kudarcomat, befejeztem egy tündéres mesefilmet, így, hogy angol volt annyira nem volt szörnyű, de csak így. Utána pedig volt egy írós film, micsoda véletlen dokumentumfilmet forgattak egy írócsoportról, elég vicces volt, főleg, hogy 3 szereplőt máshonnan is ismertem, vicces volt őket így látni. És végül a Thor első része, azt hittem nagyon rossz lesz, de azt is angol felirattal néztem, így meghozta a kedvem, hogy megint megpróbálkozzak a második résszel is. Mára tervezem, csak néznék utána valami sportot is végre, így még keresnem kell egy kis jégkorongot. Mert más nem nagyon van, így marad a Boston és a Chicago meccsei közül valami.
A Forma-1-el is így fogom csinálni, amint fent lesz, letöltöm és megnézem, így majdnem olyan, mintha élőben látnám, csak itt ha szomjas vagyok, vagy pisilnem kell, bármikor megállíthatom. Azt persze nehéz lesz megszokni, hogy ne kelljek fel időben, a verseny ideje alatt, és nézzek bele a szöveges közvetítésbe, hogy csaljak, és előre tudjam a végeredményt, ne kelljen végig izgulnom az egészet. Pedig, ez lenne a lényeg, hogy végig akarom izgulni.
Kerestem, hogy mi jellemző a Hajnalka nevűekre, és láss csodát, ezt találtam:
Feladata lehet a stabilitás és az állandóság kialakítása az életében. Nagyon erős a lelkisége, amely kettősséget mutat. Egyrészt érzékeny művészlélek, aki tele van szeretettel és kedvességgel, másrészt egy erős és szenvedélyes személyiség, aki környezetét uralja, hidegen és racionálisan dönt. Olyan társra vágyik, aki mellett megtalálhatja a változatosságot, és egyben a biztonságot. Párjának határozottan kell vele viselkednie, mert ha ezt nem érzi, nem fogadja el az irányítást. Csak önmaga választhatja meg céljait, mástól nem fogadja el. Gyengéje, hogy mindig többet és jobbat akar, ezért hajszolja a változásokat. Ezek többnyire illúziók, melyek csalódásokat hoznak.
Most mit mondhatnék, nem nagyon van olyan része, amibe bele tudnék kötni. Ez mind igaz.

Másik dolog, rájöttem, hogy dolgoznom kell a kommunikáció egy olyan területén, amit nem nagyon szeretek, de időnként van benne részem, és jól jönne, ha akkora lenne elég tartalékom, ez pedig nem más, mint a csöndet kitöltő semmit mondó beszélgetési témák, amik kitartanak amíg szükség van rájuk, és nem kell azon pánikolnom, hogy ajaj, mit mondjak most? Mert épp nem jut eszembe semmi, olyan, ami teljes mértékben veszélytelen lehetne, az adott szituációra nézve. Igen, ez mindenképpen gyakorlást igényel.
Kellene még némi önkontroll, mivel valószínűleg filmszakadás függő vagyok. Nem mintha ezt nem tudtam volna, már az első eset után, évekkel ezelőtt, de a változás az, hogy mostanra alig van valamim amibe belekapaszkodhatnék, hogy miért is ne akarnám?!

Hidegség

Oda van a múlthét eleji melegség, ami inkább volt számomra tavaszias idő, mint a jelenlegi.
És a szobámban is meg lehet fagyni, de mindent a virágaimért, szóval ha már egészen idáig nem sikerült megfáznom, most szükségszerűen összeszedek egyet.
Átrendeztem a szobát, mivel bizakodó vagyok, hogy tényleg meg is fog érkezni az asztalom, nagyon hamarosan, és épségben, és kell neki a hely. Elég makacs voltam, hogy az ágyat és minden mást is egymagam mozdítsak el, és kifejezetten tetszik az eredmény. Persze megeshet, hogy az asztallal együtt érkezik pár nyugtalanító hír is, így nem örömködöm túl a dolgot, csak aggódok, meg reménykedek, hogy valamennyire rendben lesznek a dolgok.
Most a telóról netezek, gondolhatod miért, de legalább kitartott addig, amíg apával megbeszéltem az asztalos dolgot, és megnézhettem a hétvégi futamot. Szóval F-1. Annyira nem indult jól, mint reméltem, úgy tűnik mindig van egy másik csapat ami előrébb jár, mint a Ferrari. Ez annyira bosszantó és lesújtó, viszont újra sportot és Alonso-t nézni a neten? Elmondhatatlanul jól esett. Köcsög Vettelke jól megkapta a magáét a hétvégén, és még jobban megkedveltem az ausztrálokat, mert kifütyülték amikor kellett :D.
Szombaton nem volt könyvtár, hülye St. Patrik nap, még az angolom is elmaradt miatta. A hétfőm egyébiránt pont olyan volt amilyennek a horoszkóp leírta, semmitmondó, csak el kellett telnie, hogy aztán egyszerűen csak feledésbe merüljön, mint a többi érdektelen nap. De az átrendezésnek azért tényleg nagyon örülök.
Hidegség, mit írhatnék még róla? Körülvesz, bennem van, áthatja a napjaimat. De úgy veszem, hogy meg van a mindennapi kihívás adagom, ami jót tesz a küzdőszellememnek. Időnként sokkal nehezebb, mint szeretném, de csak mert annyira emocionálisan állok a dolgokhoz, és ezen még a csökkentett, mondhatni energiatakarékos üzemmód sem segít. Itt jön az általános bölcsesség, ezen csak az idő segít, türelmesnek kell lenni, ki kell várni amíg elmúlik. Bárcsak az ezzel kapcsolatos gondolataimat is el tudnám küldeni egy melegebb éghajlatra, talán az egésznek ez a másik legnehezebb része, nem gondolkodni rajta, és nem lelombozódni a végkövetkeztetés miatt. Ha már egyszer majdnem napra pontosan tudom 2 hónapja, nem kellene könnyebbnek lennie, hogy elfogadjam?! Hülye, hülye, hülye én....
De a friss levegő igazán jó hatással van rám, az órák, a könyvtár, mind mind egy-egy indok a kimozdulásra, amiből szerintem minél többre van szükségem, megadva ezzel magamnak és másoknak is a kellő szabad teret, amikor senki nem képes megzavarni az önmagam fontosságába vetett hitemet.
Áhh, jut eszembe, már a hülye résznél jeleznem kellett volna, hogy a hétvégén, mindezt többen meg is erősítették, hülye vagyok, csak mert szeretem összefirkálni magam. Most mit csináljak ez van, ez befolyásol a legkevésbé, maximum hízelgő számomra, és csak még inkább bátorít :D, mellékelek is pár képet, az utóbbi időkből. Némelyiket nem én alkottam, mivel a színeket bőr alatt keverték...
A hajamat is befestettem, még szombaton, most már igazán sötétbarna vagyok (a fejemben is -barna van), de nekem tetszik, jobban illik a szememhez xD.

"He's just not that into you"

Könyvtár

Tegnap végre sikerült beiratkoznom a könyvtárba, szerintem ezért mindig hálás leszek, mert azt hiszem ezek az órák lesznek a heteim legjobb részei. Miért? Most komolyan?!
Első és legfontosabb, net. Itt biztosan soha, senki nem fogja megkérdezni tőlem, töltök e éppen valamit, mintha állandóan ekkora seggfej lennék, hogy napközben töltögessek, amikor már attól is elvette a bátorságom, hogy a nyamvadt facebookomat vagy éppen e-mailjeimet meg merjem nézni. Persze, épp töltök valamit, mikor a legtöbbször nem is tudom a jelszót, mert imád kizárni belőle. Szóval, itt nincsenek hülye kérdések, nincsenek jelszó változtatgatások amik után nekem okoz lelki törést újra meg újra kedvesen megkérdezni, légyszi áruld már el nekem, hogy 2-3 nap után, újra könyörögnöm kelljen. De nincs mit tenni, majd megteszem, mert F-1, mert apa, és nekem is szükségem van netre, csak simán kapcsolattartásra, nem is játékra....
Második, kényelmes a szék, van asztal, az új helyen még a kezem se fagy le, végre arra használhatom a netbookom amire való, netezésre, blogolásra.
Harmadik, kölcsönözhetek ki könyveket, mondjuk matekot, de kertészkedésről szólót, vagy épp valami romantikusat is, amit éppen kedvem lenne kölcsönözni. És az otthoni könyvek közül és bármit letölthetek a gépemre, a megszokott fórumaimról, így nem leszek elmaradva a legfrissebb megjelenésekkel kapcsolatban se.
Többet nem írok, a lényeg már meg van, sok hasznos érv szól a könyvtárban tartózkodás mellett. Egyébként is, a hülye kérdés miatt, szerintem mire hazamegyek, már megint új jelszó lesz, amit megint csak el kell kérnem, mert hajnalban F-1.
Amiről még nem is írtam.
2014, Ausztrália. Sajnos voltam olyan szerencsétlen, hogy tőlem független körülmények miatt nem láthattam az évad zárót, így semmi esetre sem hagyom ki az évad nyitót. Semmi esetre sem, majd valahogy bátor leszek, és rendíthetetlen, ha meg nem, akkor csak egyszerűen idióta, de nézni fogom. A motorok miatt remélem különösen izgis lesz a vasárnapi verseny, és már előtte a holnapi időmérő is, vajon ki alatt áll meg a technika és mikor? Alonso ért fogok szurkolni továbbra is, szeretném ha nagyon jól alakulna számára ez a versenyév, és Vettelről végre kiderülne mekkora seggfej, ha nincs egy csoda tervező a tarsolyukba, illetve megszenvedik Webber hiányát is. Rohadt Red Bull.
Talán 1,5-2 hónapja nem láttam egyetlen sport eseményt se, gondolhatod mennyire tesz ez engem boldoggá, mióta az eszemet tudom még soha nem hagytam ki téli olimpiát, idén ezt is sikerült összehozni. Szegény, szegény én.., tudom, az önsajnálattal nem megyek sokra. Holnap ilyenkorra már többet fogok tudni, majd akkor folytatom :D.
Szerdán, mivel nem voltam képes tovább várni arra, hogy eltűnjenek a kerekek (elvileg vasárnap eltűntek, csak én képzelem, hogy még mindig ott vannak), kiraktam a biciklit az ablakon keresztül. Végre nem kell kerülgetnem tovább, és nem emlékeztet, valami szomorú dologra, amire inkább nem akarok gondolni. Viszont így ott van az a "nagy" hely a sarokban, amit az asztalomnak készítettem elő, ki gondolta volna, hogy talán májusig kell várni, amíg ténylegesen meg is érkezik, ha megérkezik, ezzel kapcsolatban még eléggé kételkedő vagyok, az otthoniaknak is van hozzá köze, így a lehető legképlékenyebb az egész. Addig szerintem marad a könyvtári asztal, én meg mellékesen megerősödöm kicsit a sok gyaloglás és cipekedés hatására, és egyéb téren is javulás várható.