Balaton (hiánypótlás)

Másik hiányosságom volt még, hogy itt élek 3 hónapja a Balaton parton, és mégse tettem fel egyetlen képet se igazán erről a nagy vízről. Ezeket találtam, remélem mindenki felismeri róla :D.

Ma esti tevékenységemet be is rekesztem ezennel megyek a koliba, főzök karfiol levest, nézek hajnalban NFL és NCAA meccset, és élvezem az életem, meg a hétvégét!!! hasonlóakat kívánok másoknak is. Puszi

Sérülések szintén Júliusból

Írtam, hogy becsapódtam az aszfaltba, na rögtön utána amikor hazajöttünk az ügyeletről így néztem ki, megkezdett múmiaként :)
Az uccsó kép pedig, hogy most milyen a bal kézfejem, holnap lesz 19 hete, hogy elestem.

Torta még Júliusból, de csak most találtam meg (a képet)

Ha a tortámat találtam volna meg, akkor az nem így nézne ki 4 hónapnyi elfelejtődés után :D
De akkor nagyon szép és nagyon finom volt, arról már nem is beszélve, hogy mennyire nagy!!
De ennék most egy kis tortát, nyammmmi.

Asztali dísz házilag :)

Talán nem illik, de a halottak napi fenyőágaskodásból adódóan nekem hamarabb lett adventos hangulatom. Ezért megelőzve a valódit már el is készítettem egy asztali díszt, egész jó lett ahhoz képest mennyire béna vagyok :D.

Másik cukiság

Ha már itt tartunk, erről a sok szőrről eszembe jutott, hogy még otthon volt szerencsém a kezemben tartani kis nyuszit, a kicsi alatt valóban azt az irinyó-pirinyó méretűt értem :D.

Kiscipő

A másik, hogy borzoljam egy két ember idegeit megmutatom milyen csizmát vettem télire :D

Mondja azt valaki, hogy nem cuki..!!!

Kivi

Már jó pár hete felfedeztem, hogy nem messze a kolitól, egy két szintes épület felső szintjén az erkélyen kivit "tárolnak". Most arról készítettem pár fotót, még ha nem is túl jók, azért a lényeg látszik :).

NFL 2012/2013

6 hónapnyi kemény böjt után, elérkezett az év egyik legszebb időszaka, mely egészen február elejéig kitart majd. Tudom, hogy kicsit későn írók róla, de most volt hozzá kedvem és időm.
Talán ez nemigazán nekem való, hiszen nem vagyok férfi, de sport őrült vagyok, még így nőként is.
Rengeteg dicsérő szót tudnék aggatni erre a sportágra, annyira jó, hogy stratégiai, támadás és védekezés vezetési harcmodor a meccs teljes hosszában képes megragadni a figyelmem. Ha engem nőként (aki képes egyszerre több dologra is koncentrálni) ennyire elvarázsol, vajon mennyi esélye van egy férfinak, hogy kikerüljön a hatása alól?? Szerintem egy normális férfi esetében semennyi.
Az első gondolatom amikor megtudtam, hogy dec. 21. - jan. 2.-ig a koli zárva lesz (és szerencsére vizsgák sem lesznek) az volt, hogy otthon hogyan fogom megoldani a rájátszásért folyó küzdelmek nézését élőben??!
Az már biztos, hogy viszem haza a kis tévém. Anyánál van Digi, mindenféle sport csatornákkal, nehéz is lesz elszakadnom tőle, hogy valamit aludjak is.
Most már az amerikai foci egyetemi részét is kezdem sikeresen felfedezni, hála a Digi Sportnak!!!! <3 p="p">Sajnos az iskola nincs tekintettel a sportközvetítésekre, így rákényszerülök, hogy csak a péntek hajnali és vasárnap esti NFL-t tudom élőben nézni, a kedd hajnalit csak felvételről.
Az egyetemit péntek és vasárnap hajnalban adják, így ott péntekenként versenyhelyzet alakul ki, melyiket is nézzem?
A szombat esti egyetemi (NCAA) már jobb, mert így nem maradok szórakozás nélkül aznap este sem. Csak ajánlani tudom, mert roppant izgalmas minden perce, még ha összeségében az egész 3 óránál is tovább tarthat :D!!!!! <3 p="p">

Hó

Eszembe jutott, hogy nem tettem fel az október végi havazásról készült képeket, ezt most pótolom, és reménykedem ennyi ezen a hétvégén is fog esni.
Puszi

Alkonyat - Hajnalhasadas Part 2.

Most utazom Zalaegerszegre és 13.00-kor nézem a moziban :D. <3 p="p">Nagyon izgulok, és varom az élményt, hiszen moziban is olyan régen
voltam, a film eseményei miatt is kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a
vége? Azt láttam mar, hogy a csatajelenet azért nem olyan, mint én a
könyv alapján elképzeltem, de ugye az szinte mozgás nélküli, így
dinamikusabb lesz.
És ugye a másik legfontosabb, milyen lesz Bella és Edward házasélete?
A házuk? Az éjszakáik? :P.
Éljenek a moziba járó, alkonyat őrültek...

Puszcsi

Jelentés :D

Tudom, megint elég lusta voltam, ezer éve nem írtam.
Az igazi ok az volt, hogy teljesen le voltam hangolva, egyrészt beteg voltam, másrészt lelki beteg, mert ellopták a biciklim.
Az én jó öreg, 26" MTB összteleszkópos biciklimet.
Hiába szóltam a rendőrségnek, apa ugye a helyi polgárőröknek, annyira nem hiszem, hogy túl nagy esély lenne arra, hogy megtaláljak.
Apa mondta, hogy  a biciklim képe, és az adatai fent vannak a körözési listán, ő még bizakodó, de én már nem.
Ezt is bizonyítja, hogy szombat este vettem egy másikat. Gondoltam, a két lehetőség közül, hogy milyen biciklit vehetek, válasszuk a hozzám jobban illőt. Azaz a hülye de bátor verziót xD.
Azért tartom magam, hülyének, mert elég hasonló bringát vettem, szintén 26" MTB összteleszkópos, csak 2003-as, míg az enyém 2005-ös volt, és a színe is más egy kicsit.
A másik verzió a gyáva lett volna, de akkor csotrobringát kellett volna néznem.
Azért is maradtam még az első választásnál, mert itt helyben találtam a neten egy 22 ezreset, és a héten kedden vagy szerdán már a "kezemben" is lesz.
Ami hiányossága, az, hogy nincs kosara, amit még szereznem kéne hozzá.
A biztonsági szabályok pedig a következők lesznek, bár ezek inkább csak megnehezítik az aktuális tolvajok dolgát, a lelkemet is nyugtatja, hogy legalább tettem valamit.
Készítek róla fényképet, és felírom az alvázszámát.
Lezárás, veszek nagy szemű láncot, lakatot, és 2 bringazárat. Amikor pedig a kollégiumban leszek, igenis el szórakozom azzal, hogy a lépcsőn felviszem és lehozom a másodikról. Tehát az erkély lesz az otthona.
Remélem majd nem sokszor fogják látni a bénázásom :D.
Persze csak akkor fogok tudni bénázni, ha lesz mivel. Nem akarom, hogy ezt is ellopják.
Mivel apa már kapcsolatba lépett a helyi polgárőrökkel, szóltam neki, hogy kérdezze meg, nem lennének e benne, hogy egy péntek vagy szombat este, egy jelöletlen autóban ülve a koli udvarán, úgy, hogy a hátsó ülésen ülve, megfigyelnénk a biciklitárolót. Benne lennék, hogy az én biciklim is a zárakkal ott lenne, de akkor nekem is ott kell lennem a kocsiban, mert senkire se fogom rábízni, csak úgy láttatlanban.
Nem hiszem, hogy benne lennének, hogy én is ott legyek, de azért miért ne. Persze az is lehet, hogy nem is történne semmi.
Milyen őrültséget csináltam még?
Írtam egy e-mailt a városi könyvtárnak, hogy jelentkeznék önkéntesnek, ha van rá igényük. Ha nincs akkor sajnálom, hogy raboltam az idejüket.
Szerencsére pozitív választ kaptam, a héten kell jelentkeznem a gyerekkönyvtári részlegbe. Én már megírtam az e-mailt, de lehet majd inkább mobilon kellene jelentkeznem.
Azt nem tudom mit bíznának rám, lehet, hogy hátrány amiért semmi hasonló tapasztalatom nincs, de szóltam azért, hogy egyetemista vagyok, és csak a péntekem és a szombatom lenne szabad, azt viszont szívesen beáldozom.
Pénteken 10-17, szombat 10-13, ez nem olyan sok idő. Meg ha lehetne csinálhatnának matematika szakkört, vagy téma megjelölés nélküli novella pályázat, 3-50 oldalig.

Rossz vagyok

Szeretem amikor teszek egy kijelentést, és egy hét sem telik el és hatályát veszti.
Nem érdekelt már a kollégium, pont azért, mert úgy tudtam kettő van. Az egyik egy óriás épület ahol 430 főt tudnak elszállásolni, meg egy kisebb de távolabb a főépülettől és elég drága. Most kiderült, hogy van egy  harmadik is, ami nem tudom milyen színvonalú, csak hogy 3 emeletes, 19 db 2 ágyas szoba, és 3 db 1 ágyas szoba van benne. Szintenként tv szoba, mosdó, mosókonyha, konyha...
Az ára is elég baráti, amin meglepődtem, lehet hogy mégis csak valami lepukkant hely. 17.000 egy hónapra.
A lényeg, hogy egész jól meg vagyok az albérletben, csak még mindig nincs harmadik lány, és tegnap Hedvig közölte, hogy félévkor megpróbálja a kollégiumot, tehát simán otthagyna. Erre jött tegnap délután a fordulat, és némi protekcióval a hotel tulajdonosnő barátnőjének lányának a vőlegénye által, még aug. 31-én felkerültem a várólistára és láss csodát felhívtak.
Nem akartam elfogadni, mert azt hittem a nagy épületbe küldenének, utána meg nem tudtam melyikről beszél a nő, és kértem 10 percet, gondoltam ezt még apával is megértekezem.
A nő 1 óra múlva hívott vissza, már kezdtem aggódni, hogy nem is teszi, és másnak ajánlotta fel a helyet, az egyik kétágyas szobában.
Nagyon nagyon kedves volt, aggódott, hogy már kifizettem erre a hónapra a lakbért, de pont szerencsém volt. Tegnap akartam az óráim után, de még haza se értem amikor hívott, illetve, apát akartam megkérni segítsen nekem a bérleti szerződést word-ben kitölteni, és e-mailben elküldeni, tehát még ott sem írtam alá semmit. Szabad vagyok, még ha lelkiismereti részről nézve köcsögség amit teszek. Nem is akaródzott elmondani ezt egyik Hedvignek sem, így ma derült égből villámcsapásként fogja őket érni a hír. Gonosz vagyok tudom.
Tegnap nagyon fájt a lábam a rengeteg séta miatt, hiszen oda vissza 5 km. Így meg az egyik épülettől csak 100 méter, a másiktól meg egy 20-25 perces séta.
A TV miatt aggódtam kicsit, nem biztos, hogy engednék, hogy én hajnalban NFL meccseket nézzek, de már félig megoldottam a dolgot :D.
Ma délután 14 óra után jön majd Marika (a tulajdonosnő) aki szintén tündéri, hogy segít nekem átcuccolni, és kiderül milyen az új hely, és a szobatárs. Persze addig még hátra van a Hedvig csata.
Olyan keveset aludtam az elmúlt 2 éjszaka, hogy most haldoklom. Elkéstem az első órámról a Kémiáról, majd már nem volt kedvem bemenni a másodikra se Állattanra. Mivel mindkettő elmélet nem számít, ráfoghatom, hogy a neptun lezárása miatt nem tudtam megnézni az órarendet vagy ilyesmi. Csak a gyakorlatomra megyek 13-14 óráig növénytan. Valami séta lesz növények között.
Eddig 2 nevet ismerek elsősök között, de egyik se csoporttársé. Az egyik Dávid Mg mérnökis, meg Bogi Át mérnökis.
Tudom, nem kéne órát kerülnöm, de ez az első hét, még bele kell szoknom a koránkelésbe. Tegnap még valahogy ment is, de ma...
Majd ma szépen kialszom magam ha lesz rá lehetőségem. Nem tudom mennyire bulizósak arra a népek, meg tényleg sok minden függ a szobatárstól.
Egyébként a biciklit ugyanúgy kértem apától hozza el, mert nagyok itt a távolságok :D.
Szereztem egy hordozható tv-t is, remélem tetszeni fog.
Nagyon várom már a pénteket, tényleg kéne egy kis pihenés, talán ezentúl le kell mondanom az NFL meccsek élőben nézéséről, és inkább visszanézni az ismétlést. Vagy legalább a kezdés előtt aludni pár órát, sajna tegnap nem tudtam, mert nem voltam álmos. Bezzeg most..
Ezeket a női portálon találtam, aranyosak:
"Te vagy a leghálásabb és legnaivabb hercegnő a világon. Aki megismer és megszeret, ösztönösen gondoskodni akar rólad. Világ életedben mindig tartoztál valakihez, és ez így is lesz mindig. Kedves, érdeklődő természeted sokakat feltölt energiával, így mindig lesznek, akik szeretettel és gondoskodással vesznek körül. A te világodban a harmónia, a szépség és az emberi kapcsolatok bírnak nagy jelentőséggel."
Illetve:
"Életed folytonos őrlődés, a „nemek” és „igenek ” között. Gyakran érezheted úgy, hogy nem szeretnek eléggé ahhoz, hogy elég fontos legyél mások számára. Pedig ez nem így van, a belső bizonytalanságodat vetíted ki, mind a munka, mind a magánéleti kapcsolataidra. Tele vagy érzékenységgel, hihetetlen a vonzerőd. Környezetedben nem csak a segítőkészségedért szeretnek, és ha kinyitnád végre a szemed, akkor ezt magad is láthatnád!"

Majd igyekszem újra jelentkezni ha vége a hétnek suliszempontból, a tapasztalatok miatt :D.

Élménybeszámoló, visszatekintés 3.rész

Miről kéne még mesélnem?

Augusztus elején belekezdtem a levelezésbe más emberekkel. Régen is terveztem ilyesmit, még olyan 7-8 évesen, de valamiért sose léptem a tettek mezejére. Most viszont igen.
Elég nehéz, hiszen fontos eleme a türelem, amikor a postást ostromolva napról napra várni, mikor érkezik levelem, és még válaszolni is rá.
Azt gondoltam ez szuper dolog lesz, mert így kiírhatom magamból ami éppen foglalkoztat, és ez majd pótolja, hogy nincs olyan sok ember körülöttem.
Tévedtem, ez nem sokat segít.
Az egyetlen ember akinek oda meg vissza vagyok a leveleitől, főleg, hogy azok e-mailek, és minden nap kapok, az Adrián levelei.
Párat már a Levelek mappában közzé is tettem, de ez nem a valós mennyiség. Augusztus 8. óta minden nap kapok tőle levelet, amire én minden nap válaszolok is, így már olyan 80 levélnél tartunk összesen.
Vele kezdem a napomat, és mivel én általában este válaszolok alvás előtt, vele is fejezem be.
Azon gondolkodtam, valahogy milyen lelki állapotban lennék ha nem segít át az utóbbi heteken.
Sokkal tartozom neki, és nagyon hálás vagyok.
Elgondolkoztam a megmaradt emberek szerepén is, és már nem tartom őket annyira az életem részének. Szomorú, de a távolság és a közös pontok hiánya gyorsan megöli ezeket az ismertségeket.
Azt is el kell fogadnom, hogy 20 éves nő vagyok, tehát még lehet arra az őrültségre is rátudom magam venni, hogy a 9 fiú csoporttársam közül kiszemeljek valakit, és idővel rámásszak xD.
Persze ehhez előbb fel kell őket deríteni, ami hétfőn valószínűleg meg is fog történni.
Jó lenne ha lenne köztük egy megfelelő, de annyira nem vagyok bizakodó.
Hétfőn azzal fogjuk kezdeni, hogy megírjuk az angol nyelvi szintfelmérőt, ami alapján csoportokba osztanak majd minket.
Nem kérdés, hogy én a legkisebb tudású csoportba kerülök xD. Csak azt nem értem, hogy ezen miért is kell részt venni, ha utána kiderül, hogy majd fizetni kell a nyelvoktatásért. Mindegy, majd lesz vele valami.
Csak minél hamarabb meg kell írnom, mert utána 1,8 km-et kell mennem a másik épületig ahol az összes többi órám lesz aznap.
Sajna már péntek van, így holnap kéne részt vennem az évnyitón ünneplőben, de én utálok fehérben lenni, ezért a debrecenit is ellógtam. Nagy a kísértés, hogy most is ezt tegyem. Nem tudom mivel büntetik a távollétet, de inkább az mint, hogy elmenjek. Majd este megpróbálom összeszedni magam, hiszen már az ünneplőmet is kimostam...
Most neki kezdek az Adriánnak íródó levélnek, ez az új kedvenc hobbim :D.

Élménybeszámoló, visszatekintés 2.rész

És most nézzük a szellemi életemet.

A rendes felvételiről tehát lemondtam, hiszen irány a Dunántúl, ismerjünk meg új helyeket, kellenek az új kihívások.
Mindenképpen kiakartam tartani a növénytermesztő mérnöki szak mellett. Ez lehet, hogy újabb elfuserált döntés, de az enyém, tehát nekem kell együtt élnem vele.
A lehetséges helyek ahol van ilyen szak: Kaposvár, Mosonmagyaróvár, Gödöllő, Debrecen, Szarvas, Szeged, Keszthely.
Őszintén gondolkoztam egy kicsit Szarvason, hiszen akkor Dia közelében lehetnék, sokat és rendszeresen találkozhatnánk. De, ő már csak egy évet lesz ott, és túl közelinek éreztem Tiszakürthöz és Mezőtúrhoz képest is.
Tehát Dunántúl: A legjobban Mosonmagyaróvárhoz vonzódtam, mert oda volt a legjobb a közlekedés. Kaposvárt egyáltalán nem akartam, Keszthely meg olyan igenis nem is hely volt.
Eléggé bele is éltem magam óvárba, amikor szembesültem vele, hogy az ott felvett hallgatók száma még nem érte el a szükséges minimumot, ahhoz hogy biztosan elindítsák a szakomat. Belevetettem magam a kutatásba, és kiderült, hogy az egész országban az egyetlen hely ahol ez megtörtént Keszthely.
Tovább már nem volt kérdéses melyik lesz az egyetlen hely amit megjelölök pótfelvételin.
Így is nagyon izgultam, mert bármi megtörténhet, de azért reménykedtem. Még a kollégiumra is rákérdeztem, elküldtem a szükséges jelentkezést, és vártam félve de reménykedve.
Az egyik gyenge pontom az volt, hogy nem nagyon mertem beszélni senkinek erről az egészről.
Ezt odáig húztam, hogy anya csak aug. 31-én világosodott meg, hogy ezentúl itt akarok egyetemre járni.
Nem ragozva sokáig a dolgot, felvettek. De nem kaptam kollégiumot. Végig ezt kérdeztem, hogy mennyi esélyem van pótfelvételisként kolit kapni, és sehol nem voltak megmondani az igazat, hogy valójában semmi esélyem. Ezt is csak 31-én tudtam meg.
Persze most már majdnem egy héttel később elmondhatom, hogy van albérletem, van órarendem, és elvileg 11 csoporttársam (amiből csak 2 lány van).
Eléggé tartok a hétfőtől, hiszen akkor kezdődik a suli, és egyből angollal??!
Két lakótársam van, ők vasárnapig gólyatáborban vannak, aminek az a veszélye, hogy mi van ha találnak nálam sokkal szimpatikusabb lakótársat maguknak és majd szeretnék ha elmennék? Persze én nem fogok elmenni, mert már beköltöztem, és eléggé tetszik a lakás, de akkor is, ez betenne a lakótársi viszonynak.
Nem sok mindent tudok róluk, mert hirdetés és telefon útján találtuk a másikat. Én lakom az egy ágyas szobában, ők ketten pedig a kétágyasban. Az egyikőjük szőkés barna magas, vékony és elég szép, Dórának hívják és valami vízgazdalkódos vagy talajos szakja van. A másik festett vörös, molett alacsony, és nem túl szép, Hedvignek hívják és ménesgazda a szakiránya, van egy barátja aki Norvégiában dolgozik, és csak ritkán jár haza.
Az eddigi 1 napos benyomásom Keszthelyről elég pozitív, csak sokat kell gyalogolni, és a helyi buszok elég gyéren közlekednek. Apa lehet elhozza nekem 2 hét múlva a biciklim, amivel bár rossz tapasztalatom volt nem félek közlekedni. Már 3 hét után, amikor újra némi működés jelét mutatta a bal kezem felültem és kis távolságon mentem vele.
Már fel is fedeztem a városi könyvtárat és most onnan internetezem. Nincs annyira messze, és elég csendes szép hely.
Igyekszem minél jobban rávenni magam a tanulásra, és talán ebben a könyvtár is segítségemre lesz.
Az órarendem viszont kissé gyilkos. Állítólag a növénytan határozza meg lesz e diplomám és a kémia, hogy mikor. Ez elég hatásos fenyegetés :D.
Van közgazdaságtanom, Növénytan, Állattan, Kémia, Matematika, Informatika, Szociológia, Műszaki alapismeretek, Mezőgazdasági alapismeretek, Testnevelés, Idegen nyelv angol, Hetesi gyakorlat.
Hétfőtől csütörtökig reggel nyolctól délután hatig.
Azt nem tudom mikor megyek haza legközelebb, talán az őszi szünetben....
Most egyenlőre ennyit, és ha sikerül holnap időben felkelnem még folytatom :D.
Puszcsika!!!!!

Élménybeszámoló, visszatekintés 1.rész

Tudom, hogy sok mindennel tartozom :).

Nem mondom, hogy most sikerül mindent bepótolnom, de igyekszem.
Szóval mi történt július 20. óta?
Azon a végzetes napon, a boldog és elégedett kis bejegyzésem után fél órával, már épp aszfalt mérgezést kaptam. Kissé nagy sebességnél keresztbe fordult a kormányom és én azonnal a fékezés lehetősége nélkül elvágódtam és csúsztam egy kicsit azon a régi fajta rücskös aszfalton.
Nagyjából csoda, hogy nem tört el semmim. A bal kézfejemen úgy 60% lement a bőr, a mutató ujjamba beleállt egy kő, az alkarom tiszta csikarás, a bal térdem szintén, és a lábfejem se úszta meg. A bal oldalamra estem, talán az általános a könnyebben beáldozhatóbb verzió miatt, de azért lett pár sérülésem a jobb térdemen és a lábam ujján. Még az állam és az orrom alatti rész se úszta meg, az is kellett az esés tompításához.
Minden elég gyorsan történt, nagyban biciklizem haza felé, majd bumm már a földön fekszem kiterülve. A legjobb az egészben, hogy esés közben simán láttam a túloldalon lévő házat, kerítést, hogy van némi hűs szél, és hogy hihetetlen az egész, hogy ez történik velem. Ahogy megálltam, szépen lehajtottam a fejem és azon gondolkodtam, hogy ugye csak álmodom, majd mikor éreztem a vér fémes ízét a számban bele kellett nyugodnom, hogy ez a valóság. Szóval ideje felállni és lemenni a főútról mert a végén még egy autó is kilapít.
A további horrorisztikus részleteket megtartom magamnak, de komolyan istenítettem az egészségügyi dolgozókat amiért szépen bekötözték a sebeket, hogy ne pisiljek be a fájdalomtól amit a levegő mozgása okozott a sebeken, valamint az apámnak, amiért a sebességkorlátokat túl lépve bevitt az ügyeletre, hiszen mégis csak péntek délután 16:40 körül lehetett.
Igaz, hogy úgy néztem ki mint egy fél kész múmia, azért anya és Jani a barátja később még Szentesre is bevitt, kitudja nem tört e el a mutatóujjam, ahol újból átdörgölték és lefertőtlenítették a sebeket, és szépen be is kötözték. Meg kaptam emlékezetem első tetanuszát is.
4-5 órával a baleset után már egészen normálisan éreztem magam, kivéve, hogy egykezű emberré váltam akinek újra az anyukája szeleteli fel a kaját, és persze hogy este nehéz volt olyan helyzetet felvenni hogy ne okoztam volna magamnak fájdalmat. A tetanuszt is a bal vállamba kértem, az mondom már úgy is totál káros, és így még volt esélyem a hátamon aludni, anélkül hogy még a seggemet is fájlalnom kéne.
Mondanom se kell a második harmadik napon egészen gyászosan néztem ki. Sajnáltam is, hogy nem vagyok valami természet feletti lény, irigyelve a gyors gyógyulásukat.
Így visszatekintve 7 héttel később, azt gondoltam 3-4 hét alatt mindenem szépen begyógyul, hát a valóság egy kicsit más. A kézfejemen még mindig vannak sebhelyek nem is kicsik, a mutató ujjam nem hajlik be teljesen, amire a háziorvos azt mondta mutassam meg Szentesen, lehet fel kell nyitni és ezt azt helyretenni....(na persze még majd hagyom is?, jó ez így is, majd ha muszáj lesz megmutatom valami szaktekintélynek xD).
és a térdem is elég csúnya.
Talán egy év múlva tényleg csak emlék lesz az egész, és mindenem szépen begyógyul.

Első hét, 301. nyilvános bejegyzés

Ez az első hetem itthon, de nagyon is meg vagyok elégedve vele.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy igenis jól tudom magam érezni, itthon is, főleg, ha tényleg eltűnne a fejem felett lebegő visszaszámláló óra, az életem  másik feléhez. Most, hogy kiiktattam a másikat, és csak ez az egy van egyedül, sokkal ellazultabbnak érzem magam.
Persze rengeteg szabadidőm van, amit nem teljesen tudok lekötni. Annyi minden van ami szerepel egy képzeletbeli listámon, amit az elmúlt hónapokban gyűjtögettem, és mégis van amit továbbra is csak halasztgatok, mert inkább azon kesergek miért nem tart tovább egy nap 24 óránál, nem pedig azon dolgozom, hogy minél több percet használjak hasznosan - persze csak a saját értékrendem alapján. Annyira megszerettem a rajzolást, és mégis azért hanyagolom, mert félek, hogy kevésbé leszek megelégedve a végeredménnyel mint amit elvárok magamtól. Szóval ez most új elhatározás amit tegnap este tettem, rajzolni szeretnék, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni az elégedetlenkedő belső hangomat xD.
Rengeteg virágmagot is összeszedtem már a kertből, amit most szárítgatok, de persze nem szeretnék megállni a kapun belül, vadvirágokat és gyógynövényeket is szeretnék begyűjteni. Most végre van időm átnézni ez irányú könyveimet, és megkeresgetni az ezen a vidéken is megtalálható apró kis növénykéket. Azt persze még nem tudom mire is fogom őket használni, ha egyszer meglesznek, de már a tulajdonosi büszkeség is feldobna :D.
Kicsit kevesebbet olvasgatok a hagyományos témájú könyveim közül, azaz a romantikusokból, de ez egy kicsit kevésbé is hiányzik.
Annyira jó, hogy most másképp tudom megélni ezt az itthon töltött időt, persze időről időre eszembe jut, hogy tanulási szinten milyen őrültséget csinálok illetve tervezek, de miért aggódjak feleslegesen. Az is az én döntésem következménye lenne, ha egy teljes évre itt maradnék, mert nem vesznek fel. Abban egyébként is bizonytalan vagyok, meg tudom e helyesen (mert objektíven biztosan nem) választani, hogy mit kéne tanulnom. Már nem tudom, mennyire bízhatok ez irányú terveimben, hiszen minél többet tudok meg valamiről, annál nagyobb az esélye, hogy más jobban illene hozzám, és persze az ellenkezője is igaz lehet. De erre persze, csak az idő adhat részletes választ.
Addig pedig próbálok halogató módból átváltani megvalósító, minél több pontot kipipáló módba váltani :D.

Elvont matek, és uccsó 19 éves nap....

Nos mindenképpen tanulság, hogy ne találkozz olyan ismerősöddel éjszaka, aki azon kívül, hogy nős, ami önmagában nem lenne kizáró ok, híres arról, hogy "titokban" csalja az asszonyt.
Nem mintha ezt tudtam volna róla, velem mindig egészen normális volt. A fél év alatt, amióta ismerem, nem igazán lehetett sejteni, hogy ez lesz belőle.
De ott este, ahogy találkoztam vele, annyira másképp viselkedett mint szokott, annyira sugárzott belőle, hogy ez most egy pasi-nő beszélgetés, én pedig tökre megijedtem, mintha épp most ütött volna el egy úthenger.
Hát kár, hogy ilyen volt az utolsó "találkozás". Most azóta, ugye ez az eset szerda este volt, most pedig szombat van, tegnap és ma is ő van a boltban, de eddig szerencsésen elkerültem, hogy találkozzunk xD. Belegondolva, hogy néha mennyire vártam, hogy ő legyen, most meg idegrohamot kapok a gondolatra is.... Egy normális embernek tartottam, aki legalább nem buta, úgy mint Anita és a családja akiknél lakom holnap reggelig. És tessék ahelyett, hogy valóban ártalmatlan lenne, mint ahogy eddig gondoltam, egy újabb pofára esés. Ha ilyenek a pasik, én nem akarok férjhez menni. Még egy szimpla párkapcsolat is tökre kockázatos, ha ennyire magas a megcsalási faktor. Istenem, szerintem még egy csomót kell öregednem, hogy megtudjak birkózni az ösztönös gyanakvásommal ezentúl.
Ami viszont szintén rossz, ami ilyen belső konfliktus önmagammal, hogyan felejtsem el, hogy bántotta a nyaki erogén zónámat?! De szar.
Volt időm átgondolni a dolgokat, mert nem elfolytjuk a negatív élményeket, hanem szépen feldolgozzuk, hogy nekem nagyon nem jön be az idősebb pasival való kapcsolat, még ha csak szexuális jellegű is. Átgondolva, a korhatárokat, a maximum az, hogy 29 éves legyen, mert gondolj bele, anya 39 lesz de decemberben, Jani (lassanként vőlegény féleség) 35 asszem, én meg 20. Akkor jó, hogy szeretnék ennél fiatalabbat, mert korban szinte közelebb áll a "szüleimhez" mint hozzám. Az meg nem frankó. De itt a másik véglet is, nem igazán lehet velem egykorú sem, vagy engem nem zavarna a max 1,5 évvel fiatalabb sem, de itt jön képbe a húgom, aki 16, és ő jár 18-19-20 éves pasikkal. Hmmm, szóval marad a 21-28-ig kategória, bár azért a tesóm inkább elhanyagolható ebből a szempontból, mint az anyám, tehát a reális kép: én + pasi (18,5-27,5 év)  xD.
Ebbe nagyon nem fér bele egy 30 feletti, nem hogy egy 40 feletti..... fúj.
Csakhogy szivárványosítsam a dolgokat, a cigány kártya szerint, 3-4 hónapon belül, nagy esélye van, hogy mégis elcsábulok szerető téren, egy sötét hajú pasi személyében, (reméljük korban is megfelelő lesz), akibe aztán én elmebeteg nagy valószínűséggel bele is szeretek, és van rá esély, hogy ez viszonzott lesz :D.
Kíváncsian várom.
Most pedig megyek vissza pakolászni, mert max 17 órán belül elhagyom Db-t :D, aminek ezután az eset után roppant módon tudok örülni. Kivéve annak, hogy holnap megkínoznak a szülinapom jogán...ez az utolsó 19 évesen eltöltött Db-s napom :D.

Megcsalás

Lekurváztak!
A mai nap folyamán egy szörnyen megalázó élményben volt részem, amiben
nem sokat segít, hogy pasikkal és a hűség kérdésével kapcsolatos. Még
sose éreztem magam ennyire egy darab szarnak. Mintha rám tetoválták
volna, es mindenki látná. Persze, nem tettem semmit, nem feküdtem le
nem hogy nős pasival, de egyáltalán senkivel már pár hónapja. Mindössze
beszélgettem egy baráttal, este 11 kor, majdnem másfél méterre
egymástól, egy padon, és éppen az életéről beszélt, amikor egy
elmebeteg részeg el kezdett kiabálni vele, meg utána velem is, hogy
inkább menne haza a feleségéhez, a gyönyörű gyerekéhez, nem pedig itt
mások szeme láttára kurvázna. Hogy menjek haza a barátomhoz, szopjam
az ő farkát, rohadt fasszopó ribanc. Meg őt is szidta. Nagyon
kellemetlen volt. Rosszul esett, hogy ennyinek néznek, egy nős pasi
kurvájának. Mintha nem érnek ennél többet. És a pasi kicsit később
követett, és még mindig minden féle ocsmány jelzőkkel illetett. Nagyon
megijedtem, ahogy tőlem alig pár méterre elhaladt, részegen, és
haragosan, el kellett bújnom, mert tényleg az volt bennem, hogy most
pillanatokon belül félholtra ver és megrugdos. Megvártam, amíg jött egy
pasi járókelő, hogy kísérjen már el ezen az 50 méteren mert kisebb
halálfélelmem volt. Ez az őrült egy 185 centis izmos, kigyúrt kopasz
volt, bőven 30 felett, fehér ruhában, és bár én magam is szívesen
alkalmaztam volna rajta erőszakot, mindazért aminek elmondott, a
rágalmazásért, meg mert megsértette az önbecsülésem, sárba tiporva,
hogy tényleg egy értéktelen, jellemtelen szar darabnak érezzem magam, sajnos nem volt kéznél egy verőlegény..
Ráadásul én nem nagyon néztem meg az arcát, de ő lehet hogy lattá az
enyémet, és mivel ilyen erős érzelem párosul hozzá, még jobban
elősegíti, hogy az alkohol ellenére, megmaradjak az emlékezetében, ki
tudja mikor futva össze vele, esetleg anélkül, hogy én magam tudnám ki
ő!!!
Félek, és ez az egész még jobban rásegített a férfiakkal szemben érzett
bizalmatlanságomra. Az illetőnek mielőtt ez az egész megtörtént, fel
akartam ajánlani az e-mailes kapcsolattartást, de istenem, ez, ezek
után meg se fordul a fejemben, reménykedni fogok benne, hogy
vasárnapig többet már nem futok vele össze, ha mégis, nem fogok
köszönni, a szemébe nézni, hanem ott hagyom, vagy úgy megyek el
mellette, mintha levegőnek nézném.
Ez egy borzalmas este volt.