All I have....Photos

Start over, never finish...

I had this thought in my head, that I would never be able to continue this blog, mainly because it's ancient history and I'm not the same person who actually started it. You know the kind of reasons that only make sense on the surface, then you think about it, read a few posts....and realise you could only wish you would be that person who was confident and strong enough to start this journey.

I'm living on my own for more than a year, and I don't miss a second of my cohabiting past. After all, it was a mistake that helped me move on, but since it's over I'm in need to move on from that too.

I wish I was reading my posts before it happened more often, they are really helpful in terms of - I knew before it happened that it would be bad - clarity, if future me ever read this, please don't make the same mistake again. Men are simply stupid, just like that, don't take them seriously, makes no sense.

Whatever you think or feel, say it, you would think and feel it anyway, but acting on them is the real deal, if he doesn't like it, you know it's not working, waiting years to get to the same conclusion is stupid, sorry ME. 

Hajnali magány

Ma reggel nem túl erős elszántsággal, de azért felkeltem, mert azt terveztem, hogy készítek pár képet egy átlagos ír napfelkeltéről. Mondhatni Írország keresztbe tett nekem és tényleg prezentált egy átlagosat. Semmi nem látszott az egészből, minden tiszta felhős és még eseget is mellette. Így most álmatlanul ülök a gép előtt és azon merengek mennyire kis magányos is voltam az elmúlt időkben.
Végre sikerült nagy nehezen feltennem a kedvenc képeimet a falra az íróasztalomhoz, és elfogott az érzés, hogy itt ülve körbevéve ezekkel a képekkel ha csak pillanatokra, órákra is, de nem vagyok magányos. Mert bár nem ismerősöket, sőt még csak nem is embereket ábrázolnak a képek,  teli vannak érzelmekkel, emlékekkel, megörökített pillanatnyi élményekkel és gondoljon mindenki azt amit akar, egész kellemes kis társaságok. Mint egy imádott könyvekkel teli könyves szekrény.

Végeztem az őrültnek kevésbé nevezhető hajszával, és várom a társasági élet kellemes előnyeit. Mondhatni türelmetlenül iszonyúan várom <3 .="" p="">

Derek Shepherd - Grey's Anatomy

El nem tudom képzelni hogyan sikerült pont ezt a szar napot kifognom arra, hogy behozzam a lemaradásomat a Grey's Anatomy terén.

Azért voltam lemaradva, mert nem nagyon tetszettek az utóbbi részek és bár letöltögettem őket megnézni már nem volt erőm. Derek és Christina a két kedvenc szereplőm, az évad elején eléggé szkeptikus is voltam, hogyan leszek képes tovább folytatni a sorozatot, de tartotta bennem a lelket a tény, hogy ott van nekem még Derek, de most....

Nem tudom, hogy fogják e folytatni vagy sem, annyira nem olvastam utána, de én megnézem még a maradék két részt az évadból és végeztem, nekem már nem maradt szereplő aki miatt érdemesnek találnám erre fordítani az időmet. Nehéz megélni de vége van.

Derek, hmm, nos ő Derek, szeretem a hangját, meg az egész történetet ahogyan alakul (kivéve ezt a 11. évadot, számomra ez annyira szar, hogy nem is veszek tudomást a létezéséről), és ennél méltóbb befejezést vártam volna, hiba volt eddig húzni.

Szóval ennyi ő is kilépett hát az életemből, de jó, mert legalább tiszta lezárás, ha halott akkor halott, már nem fogják tudni visszahozni. De azért savallom, hogy megölték. Parasztok.


Hajnal

Határozatlan idejű felfüggesztés: 2014. 10. 01. -..........

Az aktivitásomon is látszik mennyire nem tudok megfelelő figyelmet fordítani a blogra. Szeretem, imádom, hiányzik, de nekem ez mindig is géphez kapcsolódó tevékenység, szórakozás, hobbi volt.
Nehéz döntés volt,  de a szüneteltetés mellett döntöttem, egyenlőre határozatlan időre.
Az indoklás egyszerű,  mondanivaló hiányában értelmét veszti az egész. Reménykedek a mielőbbi visszatérésben, mert a remény már csak ilyen csintalan, de csalfa útitárs :). Puszi

Almás fahéjas

Olyan régen készítettem utoljára ilyen sütit, hogy már majdnem elfelejtettem hogyan is készül. Elővigyázatosságból most ide is leírom, mert ez az egyik kedvencem.

Almás fahéjas /bögrés süti/

1,5 bögre liszt
1 bögre cukor
3/4 bögre olaj
3 db tojás
1 cs sütőpor
fahéj
1 kg alma


Érdemes az almával kezdeni, mert a tészta gyorsan bekavarható, de az almát megpucolni, feldarabolni sokkal időigényesebb. A legjobb ha nyolcadoljuk az almát, majd azt nagyobb darabokra vágjuk, nem kell se túl kicsire, se túl nagyra, viszont lényeges mekkora, mert ezen múlik a sütink állaga.
Ha végeztünk az almával, tegyük félre egy kis fahéjjal megszórva, majd lássunk neki a tésztának.
Akkora edényre van szükségünk, amibe majd az alma is belefér a tészta mellé.
A bögrénk legyen olyan 3,5-4 dl, majd az olajat utoljára hagyva keverjük össze az összes hozzávalót, fahéj a tésztába is kerül leginkább ízlés szerint.
Ha készen vagyunk, jöhet az alma, borítsuk a tészta tetejére, egy két mozdulattal keverjük meg, majd hagyjuk állni pár percet, és akkor már könnyebben hajlandóak lesznek egymással elkeveredni.
Süthetjük muffin formában, vagy tepsiben is, mindkettőhöz elengedhetetlen a papír, muffin papír, illetve sütőpapír, mert hajlamos ragadni.
Előmelegített sütőben körülbelül 200 fokon 45-55 perc alatt sül meg. A teteje legyen szép barnás, de ellenőrizhetjük fogpiszkálóval is a tészta állagát.
Azonnal is fogyasztható, de ha tudunk jobb vele várni egy pár órát, de csak ha puhábban szeretjük, frissebben ropogósabb.
:)

Rettegés, félelem

Egy csöppet lapos a hangulatom, nehezen viselem az állatkínzó szerepét, mivel nem tartom magam annak.
Két állatra vagyok specializálódva, ha mégis az vagyok, a kutyákra és a kakasokra. Emlékszem mamánál a hátsó udvarban volt egy hatalmas diófa, amire apa tett fel nekem egy hintát, azzal játszottam amikor mama és anya az udvar egy messzebb lévő csücskébe sétáltak, beszélgettek valamiről, én pedig egyedül maradtam társaságomban ezzel a bizonyos kakassal. Már előtte is féltem tőle, mert megvolt az a rossz szokása, hogy potenciális ellenfélnek tekintett bárkit magán kívül, és ha futva próbáltál menekülni, bizony üldözőbe vett, és jól elagyabugyált ha utolért. Mivel még az ötöt sem töltöttem be, várható volt, hogy egy ilyen életre halálra menő üldözésnél én voltam az alulmaradó fél. És azért volt életre halálra menő a dolog, mert bár egy életre szóló félelem érzést és sebeket kaptam tőle, neki nem kelt fel többet a nap, és azóta sem kel azoknak amelyek hasonló rendellenességgel kerülnek a baromfi udvarunkba. Nem mintha számítana, bár már diófa sincs, nem hogy hinta, bármikor ha hátra próbálok merészkedni, elővigyázatosan vagy viszek magammal valakit, aki nem fél, vagy lecsekkolom hol a kakas, és próbálom a kert egy másik pontjára csukni, de ha minden kötél szakad akkor csakis seprűnyéllel vagy igen, a puszta bátorságommal megyek, abban a reményben, hogy ha meg is támad, lesz időm jól fejbe rúgni, mert amelyik bánt, az megy a fazékba. Erre egyébként még nem volt szükség, mama mindig hamarabb felmérte egy egy kakas természetét, és a vadabbakat ha lehetett le is vágta. Hála érte :).
A kutyák más történet, mivel nekünk kicsi aranyos kutyánk volt, azt gondoltam a többi is ilyen, így szintén hatalmas trauma volt, hogy egy alkalommal mikor talán 6-7 évesen mentem hazafelé a balettórámról, már sötét volt, de csak 500 méterre laktam a sulitól, még sose esett előtte bántódásom. Lakott az utca suli felőli végén egy öreg bácsika, egy hatalmas fekete kutyával, a bácsika jött ki a kapun, de lassú volt, és a kutya kiszabadult. Az pedig a maga 30-40 kilójával mind belém csapódott, morogva harapdálva ahol csak ért. A téli kabátom nem is élte túl a támadást.
Illetve a kóbor kutyák, egy időben rendesen probléma volt ez a faluban, és ha rossz útvonalon mentem anyától apához, vagy apától anyához, és belebotlottam egybe, akkor az képes volt az  úti célomig ugatva, teljes sebességgel végig üldözni. Ilyenkor hiába kiabáltam, hogy valaki mentsen meg, persze, hogy nem volt sehol senki, tekertem ahogy tudtam, és reménykedtem, hogy ha eldobom a biciklit és futok a kapuhoz, az a kapu nyitva lesz, vagy elég gyors leszek, hogy kibírjam nyitni, mielőtt megesz az a dög. egy idő után leszoktam a biciklizésről.
Szóval igen, a kutyák és a kakasok rajta vannak a listán, a félelem érzet ami elfog egy egy láttán, nos az pedig örök barátom maradt.
A többi fajtának pedig tényleg nem vagyok rajongója, mióta egy rakat macskámat megölték, vagy kilapulva találtam meg őket az úton, vagy kukacokkal lepve hátul, mert patkánymérget ettek, esetleg lenyelték a fogukat, nos valahogy nem. Erősebb a kép, hogy már megint egy újabb cipős dobozban eltemetett cicám sírjához ültethetek virágot. Egy-kettő még sírkövet is kapott. Dominóé maradt meg a legtovább, mivel azon a síron egy most már 1,5 méteres fácskát ültettem.
Maradok a növényeknél, az kevésbé fájdalmas.

Múlt idézés 2.

Lehet uncsi, de eléggé szeretem a horoszkópos dolgokat, most épp ezt találtam, ja és bocs a diszkriminációért, de vagyok olyan önző hogy csak a saját horoszkópos dolgaimat tegyem ide fel, szóval rákok figyelem:
"Meg tudod találni a benned élő gyermeket, és emiatt a külvilágban a gyermekek is odatalálnak hozzád és jól érzik magukat a társaságodban. Neked is mindig szükséged van valakire, akivel egységben teljesnek érezheted magad. Ezt azonban nem mindig kapod meg, és olyankor sérül az egód. Az emberek elutasítanak, a sors kiragad a biztonságos környezetedből, és egyedül és kiszolgáltatottan maradsz. Neked van a legnagyobb szükséged az emberek közelségére és védelmére, mert egyedül életképtelen vagy. Te csak végső esetben, sebesülten és üldözve hagyod el a fészkedet, hogy valójában elindulj megkeresni önmagadat és a lelkedet. A környezetednek az a feladata, hogy eltaszítson, hogy aztán fájdalommal telve feltedd a kérdést: "Ki vagyok valójában?"."
Nagyon nem akarok reagálni a fent említett "vádakra", de gondoltam közzé teszem, mert érdekes dolgokat ír, bár én még nem vettem észre hogy egyedül életképtelen lennék, de sebaj, én egyébként is defektes rák vagyok, mert erősen érvényesülnek nálam az 'akszcendens' (a nyavalya tudja hogy kell ezt írni) nyilas előrejelzései, sőt néha jobban mint a rákok előrejelzései.
Na a matek részről elég jó esélyeim vannak, ami viszont biztos hogy projektív geometriából, már nem kell mennem vizsgázni, mert jelentkezni se fogok vizsgára, így a zh-nál tökéletesen kiderült amit már eddig is sejtettem, hogy nekem ez az egész végtelentávoli dolog végtelentávoli. Fogalmam sincs hogy jön ez az egész, a valósághoz, olyan idiótaságnak tűnik továbbra is. De nem baj, szerencsére ezt csak az általános matekszakosoknak kötelező felvenni, én csak úgy felvettem, mert először azt hittem nekem is fel kell,  utána meg megmaradt, de már eddig is úgy terveztem hogy ha átverekedtem magam a félév végi vizsgákon, és mehetek második félévre, akkor biztos hogy nem veszem fel a ráépülő tárgyat. Az összes többi zh-m jól sikerült, bár szerintem az algebra lesz a legjobb, olyan 4-5 körül. És csoda a halmazok és függvények se lett egyes, sőt sajna 1 pont híján 3-as. Nem baj, most egy kicsit megint úgy érzem hogy értem.
Az új lakótársaim, továbbra is furák, de nem baj, túl sokat nem érintkezem velük, meg vannak a köszönések, de ezenkívül semmi, túl távol állunk egymástól, vagy nem tom, de istenem a 3. a niki, na az nagyon gáz csaj, vinnyogó hang, rengeteg kiló felesleg, mondjuk egyikőjük se kicsi, mind 70 kiló fölötti, de ezz szóval ő dúrva. A szobám nagy, az ágyam szuper, az íróasztalom pedig természetesen király. A nagy spanyolzászlóm megint a függönytartón lóg, és alig 1-2 órája vettem két gyönyörű fekete porcelán tálat.
És most végre nem kell utólag letöltögetnem a kedvenc sorozataimat, hanem "élőben" nézem őket a hordozható dvd lejátszómon. :D

Naplemente

És végül egy kis tiszta, természetes csend, szépséges kedély javító naplementével. :)

Izéke, kérem szépen...

Kezdjük egy érdekes ténnyel, a mai a 24. bugyi mentes napom egyhuzamban :D.
Viszont már a harmadik hűtő leolvasztós :(.
Most, hogy végeztem mindennel amit tegnapra terveztem, úgy döntöttem szabadságoltatom magam, és elmegyek kicsit zülleni. Szerencsére az én verzióm igazán költséghatékony, csak rengeteg kavics és víz kell hozzá, persze a nasit sem hagyom itthon.
Elvileg sok gondolkodni valóm lenne, de a valóságban ezeken már párszor átrágtam magam, így mindent szépen elzárok egy pihenő szobába, és hagyom magamat is kicsit pihenni.
Az utóbbi 8-10 napot szívesen kihagynám az életemből, de nincs varázspálcám, mint ahogy rendbehozó bájitalom se, a valósággal gyenge, gyarló emberként kell megküzdenem. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de lehetnék kevésbé eltérőek is.
Mindenesetre kalandra fel, megyek és elszórakoztatom magam, amilyen szerencsém van még a bokámat is kitöröm a sok kövön. :)

2009.07.26. Múlt idézés

Persze hosszú csatát vívtunk, de én nyertem, ez életre halálra menő csata volt és őt leszúrtam... :D Ez volt a harmadik egér amit leszúrtam, tudjátok, ez ragadt meg bennem a sok vámpírvadászos könyv után, egereket szurkálok le.... :). A könyveim is megérkeztek...

Rinivel volt egy kis sírós webkamos éjszakánk, remélem legalább egy kicsit tudtam segíteni...

Kylemore Abbey 08.07.