Kylemore Abbey 08.07.

Cong 08.06

Renville 08.05

Hiányos másság

Ne várj,  ne kérj,  ne számíts semmire,  és akkor nincs is semmi baj. Kár,  hogy túl naiv vagyok, és újra meg újra beleeesem valamelyik fent említett hibába. Rossz érzés,  hogy már ez is hibának számít,  mikor váltak ezek a dolgok hibává?
Fájó a viszonzás hiánya,  néha majdnem elviselhetetlenül. Talán csak túl engedékeny vagyok, nem mintha hagyna nekem más lehetőséget.
Tegnap kicsit beleolvastam a naplómba, nem vezetem se régóta, se rendszeresen,  de vicces volt az utolsó mondat 3 hónappal ezelőttről, végül az én hibám,  hogy nem vált valósággá,  most olyan visszatérős az üresség. A kettős mérce a baj, más megítélés alá kerülök én és ő.
A horoszkóp se segít sokat,  egyszerűen csak nem értem és nem tudom.
Magányosnak érzem magam,  és ijesztően hat a jövő. Szívesen mennék moziba,  piacra,  könyvtárba,  őrülten hiányzol blogocskám, mintha fél ember lennék, pedig lenne mondanivalóm és gyönyörű megosztásra váró képeim is....
Majd egyszer...talán.

Hol is?

Jelen pillanatban nem tudom mit említhetnék, hogy otthon voltam, majd vissza akartam jönni, majd nem jöttem, és mégis itt vagyok? Megmagyarázni annyira nincs kedvem, el sem hiszem, hogy csak 10 napról volt szó, 2x-3x hosszabbnak éreztem.

Ami jelenleg gondot vagy kis aggodalmat okoz, az a törékenységem. Az elmúlt napokig nem voltam tisztában mennyire egyszerűen meg lehet törni, és ez mennyire maradandó is tud lenni. Váratlan volt, és mégis várható, csak az ereje volt képes földbe döngölni, úgy érzem esélyem sem volt, én voltam a magányos kis facsemete akit elkapott egy F4-es tornádó, még a létezésem emlékét is eltörölte. 

Most ott tartunk, hogy fut a 2.0-ás próbaverzió, határozottan teszt üzemmódban. A háttérben ott az 1.0-ás verzió, mint alap, de a továbblépés milyensége, hogyansága inkább útközben alakul ki, nem egy előre megírt programkód alapján fut. Hogy gondoljak magamra nőként? Próbálok, de eddig aligha volt rá igazán szükségem. 

Erős az emlék hova nem akarok kilyukadni, mit kell elkerülnöm, és mi az ami alapból része kell hogy legyen egy napnak, kicsit erős elvárások, de nem szeretem a kudarc érzését, így nincs más dolgom, mint a lehető legjobban teljesíteni az elvárásokat. Tudom, hogy azok nincsenek, de pont ezért vannak is, én pedig időnként a két álláspont között lavírozom úgy ahogy tudok.

Nagyobbacska hír: NINCS GÉPEM. Nem tudom, és nem is kell tudnom hova változik a világ, de hogy magammal szemben is ennyire homályosan látok, az nem túl szerencsés. Hova lett a másfél éves énem aki élt halt egy gépért, hiszen a mostani képes volt 1 perc alatt lemondani egyről. És még csak nem is hiányzik. Nem értem magam, mi lesz a következő megdöbbentő lépésem??

Elvárosiasodtam, ezt sem gondoltam volna, hogy megtörténik, de itt tartok. Hihetetlennek érzem, hogy én aki egy 1000 fős faluból származom idáig juthattam, váltogatom az országokat, együtt élek valakivel aki fontos számomra, felnőttként, nőként, mint aki éli az életét, nem azt figyeli mások hogyan élik, hanem végre ő is éli a sajátját.

Nagyon furcsa szituáció, kevésbé labilis másokat nézni, figyelni, mint átélni, benne lenni. 

Sajnos van egy nyuszi oldalam ami ha valami váratlan ér azonnal bekapcsol, most őt próbálom manuális vezérlésre állítani, már nem tetszik a hozzácsatolt automatikus válaszreakció minta.

Bátrabb és nyíltabb szeretnék lenni, belül az is vagyok, csak keveseknek hagyom ezt látni is. Nem is igazán értem mitől tartok vagy mi tart vissza, talán csak a saját ostobaságom, mert legtöbbször még mindig én vagyok önmagam ellensége. 

Ennek örömére most le is tesztelem magam, mennyire vagyok képes ezt átültetni a valóságba :).

Meglepetés

Vicces, hogy az elmúlt 7 év alatt, amióta álmodozom, vágyakozom e dolog megvalósításáról, most kerültem hozzá a legközelebb, de nem elég közel.

Talán sose lesz alkalmam ezt a dolgot valóraváltani, egy örök ábránd kép marad, egy megvalósulatlan fantázia.

Tegnap elzálogosítottam a gépem, mint kiderült a semmiért. Szerintem ez is teljes mértékben rám vall, kitépem a szívem valakiért, hogy utána végig nézzem hogyan nyisziteli darabokra, mert csak ennyire számított számára.

Sose esett még ilyen jól többes számot alkalmazni a személyemmel kapcsolatban, és nem hiszem, hogy a közeljövőben ez újra megismétlődne, egy időre elegem van az érzelmi szerelmi részből. Megvárom mi lesz 1 hét múlva, mi a döntés, mi az ítélet, és mivel nem vagyok hasznossági tényező, egyszerűen csak feladom. Vissza kell szereznem a gépem, ahhoz pedig pénz kell, és a pénz plusz érzelem sose adott még ki teljes összeget.

Mivel bárkinek beleszólása van az életembe, tessék a terv, holnap munkaügy, nincs más lehetőségem, majd pótfelvételin kecskemét kertészmérnök szak, levelezős talán, és máris meg van a hogyanja annak, hogyan sikerül látszólag örökre semmifalvára száműznöm magam.

Már csak egy férj kell, gyerek nem, de egy férjre igazán szükségem lenne, egy papíros valakire, aki nem gondolhatná meg csak úgy magát, hogy bocs, de ez nem megy, szia, puszi, cső. Mindent nem lehet egyszerre ugye? Azért bennem még él a remény..

MO..II..--.

Magyarországon, ismét, 11 hónap után.
Nem  akarok itt lenni, nem mintha nem lehetne jó, vagy elfogadható, hanem mert máshova húz a szívem és a lelkem. Itt már nem vagyok otthon, nem úgy, mint azon a másik helyen, azzal a valakivel. Bárcsak ezt ő is figyelembe venné.
Nem ismerem továbbra sem a jövőt, ha úgy alakul, hogy maradnom kell, akkor képes leszek a leglehetetlenebb helyzetre is igent mondani, mert maradni képtelen vagyok, mennem kell, menni valahova.
Ettől függetlenül milyen? Fura, nem alszom jól, állandóan felébredek, mivel azt álmodom nem itt vagyok, nem egyedül, jaj de furcsa egyedül. Ha felébredsz tapogatózni az után a valaki után az ágyban - eredménytelenül, álmodni, felébredni, összezavarodva mi a valós, és mi az álom, és minek kellene maradnia.
Minden zaj idegesít, magyarul van, értem, és nem hallgat el, valahogy semmi sem klappol.
Valahogy semmi sem jó.
Az egyetlen remény továbbra is a jövő, a tervek, programok, de részben áltatás ez is, mert amíg nem tudsz biztosat, felemészt a sötét kétség, s lágyan álomba ringatja nem létező holnapod.