Hol is?

Jelen pillanatban nem tudom mit említhetnék, hogy otthon voltam, majd vissza akartam jönni, majd nem jöttem, és mégis itt vagyok? Megmagyarázni annyira nincs kedvem, el sem hiszem, hogy csak 10 napról volt szó, 2x-3x hosszabbnak éreztem.

Ami jelenleg gondot vagy kis aggodalmat okoz, az a törékenységem. Az elmúlt napokig nem voltam tisztában mennyire egyszerűen meg lehet törni, és ez mennyire maradandó is tud lenni. Váratlan volt, és mégis várható, csak az ereje volt képes földbe döngölni, úgy érzem esélyem sem volt, én voltam a magányos kis facsemete akit elkapott egy F4-es tornádó, még a létezésem emlékét is eltörölte. 

Most ott tartunk, hogy fut a 2.0-ás próbaverzió, határozottan teszt üzemmódban. A háttérben ott az 1.0-ás verzió, mint alap, de a továbblépés milyensége, hogyansága inkább útközben alakul ki, nem egy előre megírt programkód alapján fut. Hogy gondoljak magamra nőként? Próbálok, de eddig aligha volt rá igazán szükségem. 

Erős az emlék hova nem akarok kilyukadni, mit kell elkerülnöm, és mi az ami alapból része kell hogy legyen egy napnak, kicsit erős elvárások, de nem szeretem a kudarc érzését, így nincs más dolgom, mint a lehető legjobban teljesíteni az elvárásokat. Tudom, hogy azok nincsenek, de pont ezért vannak is, én pedig időnként a két álláspont között lavírozom úgy ahogy tudok.

Nagyobbacska hír: NINCS GÉPEM. Nem tudom, és nem is kell tudnom hova változik a világ, de hogy magammal szemben is ennyire homályosan látok, az nem túl szerencsés. Hova lett a másfél éves énem aki élt halt egy gépért, hiszen a mostani képes volt 1 perc alatt lemondani egyről. És még csak nem is hiányzik. Nem értem magam, mi lesz a következő megdöbbentő lépésem??

Elvárosiasodtam, ezt sem gondoltam volna, hogy megtörténik, de itt tartok. Hihetetlennek érzem, hogy én aki egy 1000 fős faluból származom idáig juthattam, váltogatom az országokat, együtt élek valakivel aki fontos számomra, felnőttként, nőként, mint aki éli az életét, nem azt figyeli mások hogyan élik, hanem végre ő is éli a sajátját.

Nagyon furcsa szituáció, kevésbé labilis másokat nézni, figyelni, mint átélni, benne lenni. 

Sajnos van egy nyuszi oldalam ami ha valami váratlan ér azonnal bekapcsol, most őt próbálom manuális vezérlésre állítani, már nem tetszik a hozzácsatolt automatikus válaszreakció minta.

Bátrabb és nyíltabb szeretnék lenni, belül az is vagyok, csak keveseknek hagyom ezt látni is. Nem is igazán értem mitől tartok vagy mi tart vissza, talán csak a saját ostobaságom, mert legtöbbször még mindig én vagyok önmagam ellensége. 

Ennek örömére most le is tesztelem magam, mennyire vagyok képes ezt átültetni a valóságba :).