Dublin

Következő lépcsőfok. Ha már minden más és új, és még mindig ugyan abban a malomban őrölsz, és ugyanazt a gabonát őrlöd, újra meg újra, mint egy elcseszett nap állandó ismétlődését, rá kell jönnöd, hogy te vagy a baj forrása.
Hogy érsz el testen vagy legalább a fejeden kívüli élményt? Ha lehetne, talán beiratkoznék egy elektrosokk terápiára. Talán tényleg jobb volt tudatlannak lenni, mert akkor okosnak képzeltem magam, de most, csak szimplán tudom, hogy buta vagyok.
Új hobbiként út széli növényeket fogok gyűjtögetni, hiányzik valami virágzó, valami ami bíbelődést igényel. Ez is olyan, mint a virág az asztalon, anyánál úgy megszoktam, a koliban ott volt a balkon, enélkül...
De nem jó a bolti virág, nekem az elesett vagy nehéz sorsú, még is küzdő szellemű növények kellenek. Aztán lehet, én leszek számukra a vég, pedig nélkülem teljes növényi életet élhettek volna, de ezt magamért teszem, sajnálom, hogy ők csak másodrangúak.
Legszívesebben parkokat gyomlálnék. Bár itt is elég sok a tetű, nem szeretem a tetves virágokat, szóval, nem tom.
Vicces, hogy mennyire nem szeretem a fehéret, így csak halkan jegyzem meg, hogy a falak és az ágynemű is fehér, vagy a szekrény, esetleg a tálkám belseje, a csempe, az ajtó, a wc, szóval fehér. Elborult pillanataimban, látom magam előtt, mit pingálnék rá, de aztán jön a racionalitás, hogy ez egy bazi nagy fal, és semmi eszközöm sincs, valamint alapvetően joghatóságom. Meg a vége az, hogy nem kell ránéznem, és tökre meg tudok barátkozni azzal, hogy ennyire fehér az egész.
Persze utána azzal is bántom kicsit magam, hogy az én saját lakásom vagy házam, milyen színű falakkal fog rendelkezni, pedig nem nagyon látok rá esélyt, hogy ilyesmi valaha is bekövetkezzen. Saját lakás? Na ne vicceljünk már ilyen komoly dolgokkal. Nem is csak a tulajdonlás tényével van baj, mert ugye ahhoz pénz kell, hanem, hogy ez kötöttséget jelent. Azt, hogy képes vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy az adott településen, állandó lakással rendelkezem, helyhez kötöttséget, állandóságot, szóval félelmet. Nem akarok hosszútávon függeni egy helytől, és mégis, milyen kis képtelen helyzet.
Annyira kellemes, amikor olyasmiről olvasol, amire te is vágysz. A legutolsó három könyv különösen elkapta a lényeget, mondhatni a szívemet, és jól meg is gyötörte, mert művészekről szólt, tehetséges fiatalokról.
Az kicsit jobb kedvre derít, hogy 3 nap sincs hátra, és meccset nézhetek, élő NFL, és februárig vége se szakad, mert ez azt jelenti, hogy ismét kibírtam a 6 hónapos böjtöt, és megint jön a bőség ideje xD. De mert az is van, sajnálatos, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a hatalmas fehér falat teli pakoljam LCD tévékkel, hogy ha egyszerre 5-6-7-8 meccs is megy, mindegyiket élőben nézhessem, mindig választanom kell majd, és néha a szuper is szuper között nem tudom mi alapján fogok dönteni, talán egyiket se nézem, és belefulladok az értelmetlen önsajnálatba. Most fogom az elő szezoni meccseket kiszortírozni, mert tényleg nem nézhetem mindet egyszerre. Nem tudom ezt amcsiban, hogy csinálják, talán kéne egy csatorna ami ismétlésekre specializálódik. Nem akarom mindet letöltögetni, nem mintha nem lenne 100 GB szabad helyem, direkt hasonló vészhelyzetekre xD. De akkor sem.
Eddig bírtam, de most már kész vagyok tőle, hogyan igazolhatta le Tim Tebow-t a Pats???????????????
Nem akarom, hogy látnom kelljen, azt a köcsög isten mániás fejét.
Hm, komolyan a tutyimutyi emberekről most tényleg ne beszéljünk.
Ma megpróbáltam, teherbe ejteni egy mandarint, kis esély van rá, hogy sikerült, mert lehet más baj van vele. Holnap és holnap után még megpróbálom egyszer egyszer, és utána várom a csodát, mert egy gyerek nagy felelősség, és egy életre szóló elkötelezettség :P.
Kéne valami új perspektíva képek terén, de egyszerűen nem érdekelnek az emberek, vagy az általános turisztikai látványosságok. Vagy a színes képek xD.
Mellékelek pár képet Dublinról, semmi rendszer, csak amolyan Hajnal stílusban.

És igen, a képek direkt fekete fehérek, még mielőtt valaki megkérdezné, nem véletlen mellé nyomás.....Van egy szint, ami már nekem is nagyon lent van, és mégis létezik...

Írország

Veteményünk, amikor még otthon voltam

Önkritika

Be kell vallanom, ha esetleg nem lenne nyilvánvaló, erősen önkritikus személyiség vagyok.
De miért is ne?? Másokkal szembe hiába lennék, azzal nem sokra mennék, és csak nyomorúságossá tenne, hogy mennyire szörnyűek az emberek. Ezzel igazán kár lenne időt fecsérelni.
Mindig vágytam arra, hogy olyan lenne, mintha nem lennék, bármilyen környezetben imádok visszahúzódni a háttérbe, a lehető legkevesebb fennakadást okozni, mert én is hasonló dolgokra vágyok. Mindig azt hiszem, egyszer majd azt kapom viszonzásul, amit én is adok pozitív értelemben, és aztán mindig újra és újra padlót fogok, ha arra gondolok, mennyire naiv vagyok.
De az is igaz, hogy amíg nincs a nevem a tulajdoni lapon, addig bejön nekem az alárendelt alkalmazkodó szerep. Hiszen nézz rám, nincs semmim. Fizikai és lelki téren is nincstelen vagyok, és épp még csak hajlandóságom sincs változtatni az egészen. Régen azt gondoltam akkor vagyok hasznos, ha vannak terveim, céljaim, és megfelelően kidolgozott haditerveim is az eléréséhez. És amikor szembesültem a valósággal, hogy az egész ugyanolyan jól megtervezett illúzió mint annyi minden ebbe a redvás világban, akkor elkezdtem a nincstelen életmódot preferálni. Ami annyira jól sikerült, hogy most már abban se vagyok biztos, mely tulajdonságaim a sajátjaim, és miről mit is gondolok, mert a fejem és a szívem ha nagyon átvitt értelemben akarom megközelíteni, szóval mindkettő üres.
Mama azzal vádolt, hogy semmibe veszem és nem értékelem az embereket, és teljesen igaza van, már nem találom azt a "gombot" amit fel kellett kapcsolni amikor az emberi kapcsolataimról volt szó, mert teljes mértékben elhanyagoltam, mégis minek nekem ez a vacak?? mentalitással. Gondolom az a legsajnálatra méltóbb, hogy még csak nem is sajnálom. Mert mint megtanulhattam, a sajnálat egy felesleges energiapocsékoló érzelemszerűség.
Szóval új képként felmerült bennem, hogy mennyi hasonlóság is van köztem és egy szappanbuborék között.
Kifejteni nem akarom, szerintem elég árnyalt a kép így is xD.
Térjünk rá, a mai nap sérelmére, szóval a párkapcsolatok. Szeretem, hogy mindig emlékeztetnek rá, mekkora cink, hogy nem vagyok kapcsolatfüggő, mivel én talán a kapcsolatparanoid egy jó kifejezés, még ha nem is létezik. Ha csak az utóbbi 3 évet nézem, nem hiszem, hogy egyetlen kapcsolat aminek tanúja voltam, bekerült volna a jaj de irigylem őket skatulyába, vagy hogy egyszer majd én is ilyet szeretnék.
Én alapvetően sérült vagyok, nem tudom milyen mélyre süllyednék sérülés terén egy kapcsolaton belül, de jelen pillanatban is félek megtudni. Lehet hülyeség, de én csak azt látom, hogy ki mennyire sérül egy kapcsolatban, és ez hogyan hat a további választásaira, és életszemléletére. Nem az a hű de fasza kisfilm.
Az egész tiszta adok kapok, és kevés esély van rá, a különböző természetek miatt, hogy az egész harmóniában egyensúlyban maradjon, valaki felé mindig egy kicsit, vagy nagyon elmozdul a mérleg nyelve, és azt a másik nem kedvezményezettfél is megsínyli. Annyi embert ismerek, aki jelenleg is bele van ragadva egy kapcsolatba, mert elég jó ez, meg miért változtasson, és mégis boldogtalan és elégedetlen, de tenni semmit se tesz ellene. Nem csak az, hogy a kapcsolatot hozza rendbe, hiszem ahhoz két ember kell, és szerintem már ilyenkor a kármentés teljesen értelmetlen, hanem, hogy kitalálja miként lehetne elégedettebb az életével.
Attól félek, hogy egyszer csak pont egy ilyen helyzetben találom majd magam, és én is abban a szerencsétlen tudatállapotban fogok leledzeni, hogy minek változtassak, ez is van olyan jó, mint egyedül lenni. Remélem akkor egy ázsiai szokás hatására, az én fejemre is ráborít valaki egy vödör hideg vizet.
De ami jelenleg zavar, hogy szeretnék megtanulni rajzolni, jó most nem vehetek részt egy 4 napos intenzív kurzuson, de akkor is kell valami, amitől az elcsökevényesedett képzelőerőm beindul, és a kezemmel együttműködve, valami 30%-ban csodásat alkot. De nem találom a témát. Nagy vonalakban se emberek, se természet, se épületek. Az absztrakt nem az én világom, de akkor mi? Kellenek a részletek, amikkel el lehet bíbelődni, de azért átlátható, és valahogyan kellően inspirálóan hat a rajzolhatnékomra.
Így teli hassal azt gondolom sokaknak áldás lenne ha köddé válnék, tehát részben figyelembe veszem őket, mondhatni kivételesen, és igyekszem a kedvükben járni.

Google :)

Fafej

A hugom elintezte, hogy apa nelkul menjunk "vasarolni". En pedig olyan
halatlan vagyok, hogy kozoltem vele, en leginkabb egyedul akarok
menni. De tenyleg egyedul akarok menni, egesz vegig zenevel a fulemben
ugy hiszem, meg kicsit jol is ereznem magam. De most nem tudok
elaludni, mert szemetnek erzem magam, hogy nelkule akarok menni.
Legalabb 2-3 alkalommal osszefogunk veszni, egymas agyara megyunk, es
megis arra hajlok, hogy ezt is elviseljem, mert nem tehet meg vele,
hogy itthon hagyom, amikor mindenki mas is szemetkedik vele, nekem le
kell nyelnem az ellenerzeseimet, es a jo erdekeben fejethajtani az
elkerulhetetlennek.
Egy kicsit sajnaltatom magam, mert akinek "panaszkodhatnek", vagy
sirankozhatnek, nem ugy latja a helyzetet vagy a vilagot, mint en, es
a beszelgetes vegen, csak rosszabbul ereznem magam, mert
magyarazkodnom kellene, hogy egyaltalan megertessem a masikkal a
problemat. A magyarazkodas pedig nem az erossegem, valaki vagy ert
valamit vagy nem.
Mondjak valami vicceset is? :P Az apam azt hiszi leszbikus vagyok xD.
Mult heten tettem egy ovatlan megjegyzest, mikor megkerdezte mit
tervezek szombatra, es felhoztam vicckent menjunk a felvonulasra. A
hugom szerint pedig par hete kulon megjegyzi, hogy neki mindegy, hogy
milyen nemu emberben talalunkra a parunkra, csak boldogok legyunk. Es
mivel meg soha senkit nem hoztam haza, es emlitest se tettem senkirol
az evek folyaman, szegeny ugy erzi biztositania kell a tamogatasarol,
hogy nem zavarja a szexualis iranyultsagom. Meg kell mondanom, a
jelekbol itelve az anyam es a mostoha apam is hasonloan gondolkodik,
esetleg azzal a plusz pikanteriaval egyutt, hogy meg szuz is vagyok.
Pff, nesze neked, csak mert nem vagyok kapcsolatfuggo, es nem ertem,
hogy nem vilagos nekik, hogy kapcsolaton kivul is lehet szexelni.
Ha meg tartanam a kapcsolatot Diaval, most szivesen meghivnam egy
villamlatogatasra, csak ugy, hogy lassam ki milyen kepet vag xD, az
biztos, hogy gonosz modon, nem fogom kijavitani a tevedesuket,
szimplan csak viccesnek tartom a helyzetet.
Aludnom kene, kar, hogy most epp a 14-07 idoszakban vagyok ebren, meg
nem vagyok eleg faradt es almos.

Papír szív

Valami olyasmivel akartam kezdeni, hogy jaj de mennyire szar már megint a helyzet, de időközben megvigasztalódtam. Hogy ez minek köszönhető, egy könyvnek. Épp letöltögettem párat, a kedvenc oldalamról, amikor már épp kilépve, megtaláltam a tökéleteset. A neve Szakítópróba, Cora Carmack-tól. Csak amit a fülszövegen olvastam annyi az összes infóm arról a könyvről, de máris elvarázsolt. Épp ezért fogom e lehető legtovább halogatni, mert annyira jó kis csemegének mutatkozik.
Hihetetlen, de apánál vagyok, a héten igyekezett mindenféle közvetett cselekedetekkel bizonygatni, hogy szerinte már eltelt annyi idő ami után eljátszhatjuk a mi sem történt paródiát. Hát ma én is úgy keltem, hogy legyen. Elakartam kicsit szabadulni anyától, ahol belekerültem az állandó körforgásba, miszerint igyekszem követni azokat a parancsokat amiket anya kiad. Nem azért mert nem követek jól parancsokat, de már unom, hogy természetesnek veszik. Néha kicsit magammal is kell foglalkoznom, különben elveszítem a kontrollt. Tehát éljen a netezés. Ha bárki kérdezte volna, az indok egy fontos és halaszthatatlan blog bejegyzés lett volna, és végül úgy döntöttem, meg is valósítom.
Az borított ki, hogy megérkezett az útlevelem. Szinte egy héttel hamarabb, mint ígérték, és nem szeretem amikor csalódnom kell egy ígéretben, mert néha túl sok minden függ attól, hogy betartsák. Persze ezeket a helyzeteket igyekszem elkerülni, mert utálok mások szavától függni, hiszen valahol a lelkem mélyén tudom, hogy nem tartják majd be. És amikor kiderül, hogy igazam volt, akkor mégis megsértődöm, hogy megtörtént. Hála a hivatalnak 7 nappal szegényebb lettem, amit már nem lehet visszacsinálni, elveszett és nem visszahozható. A kárt pedig senki nem fogja nekem megtéríteni. És idő kell amíg túl jutok rajta.
Hülye Forma-1. Alonso szegény elég gyenge az autója, és csak a 10. lett, és amikor néztem, persze zenével a fülemben, mert a magyar komcsik hátborzongatóan elrontják az élvezeti értékét, az a kedves kis gondolatom támadt, hogy Alonso mellett még a 200 km/h sebességet is nyugodtan tűrném, mert annyira bízom benne, mint senki másban akit viszont még ismerek is. Felé a tipikus idegen bizalmam van, ami elég erős ahhoz, hogy már 7 éve kitartson, őszintén szólva a szüleimet is beleértve, nem tudom van e olyan ember aki felé ennyire hosszú időn keresztül képes voltam bizalmat sugározni. Még szerencse, hogy ő a biztos pontom, aki a víz felett tart akkor is, amikor már szívem szerint én magam nyomnám a fejem a víz alá. Csak végre nyugtom lenne.
A rossz kedvem, most kevésbé erős, ez a könyv, és Alonso látványa, némi szex aláfestő zenével hatásos kedvcsinálónak bizonyult.
Tegnap gonosz voltam, a húgom elkérte volna a fényképezőmet, én pedig egyszerűen csak nemet mondtam, mert tulajdonosi jogkörrel ehhez volt kedvem. Haragszom rá, hogy amikor legutóbb odaadtam, csak úgy tovább passzolta apának, és egyikőjük sem tájékoztatott erről, csak a végén, amikor végre vissza akartam kapni.
Felsoroltam magamnak jó pár teendőt, de még az se biztos, hogy egyet végre tudok hajtani, nem hogy mindet. A zene segít, ahogy a legutóbbi könyvben is olvastam, segít a lényegre koncentrálni, vagy a semmire, és, hogy legalább a fejemben egyedül lehetek, ha máshol nem is.  És némi 50 árnyalatos beütésként, belegondolni, hogy melyik tetszik annyira, hogy szeretném, ha megdugnának rá. Van pár kedvenc.
NFL fronton is szomorú vagyok, A Pats volt TE-jét "siratom". Álom melója volt, álom élettel, és mégis tönkre vágta, amennyire csak tudta, és ha bebizonyosodik, hogy gyilkolt, élete végéig börtönben csücsülhet. Szerencsétlen idióta. Mindig mérlegelni kell egy ilyen cselekedet előtt, megéri e, ha a legrosszabb forgatókönyvvel számol. Szerintem a börtön büntetés nem olyan opció, ami miatt megéri, ilyesmit művelni.
Így hihetetlennek találom, hogy nem talált semmi olyat az életében, ami miatt megérte volna uralkodnia magán, hogy ne csessze szét, az addigi élete munkájának gyümölcsét, és ne dobja el a jövőjét.
Ha hazamegyek szerintem életbe lép, a ne szólj hozzám, nem fáj fejed metódus, bevackolom magam a szobámba, és úgy teszek, mint ha én lennék az egyetlen élő ember a faluban, vagy legalábbis a házban.
Itt van Marcsi, és ha a húgomnál vendég van, akkor átváltozik, mint egy kikapcsolhatatlan csacsogó gép.
Én már a némasági korszakra gyúrok, ha nem lesz kihez szólni magyarul, akkor biztosan nagyon nagyon keveset fogok beszélni, és beérem a csak magammal folytatok diskurzust állapottal. Azt tervezem, hogy ha az idő néha engedi, keresek valami  közeli parkot, és rajzolgatni fogok. És megvilágosodtam, hogy ezt a rajzéhséget ne a növényekre, hanem az emberekre vetítsem ki. Nem tudom mennyire lesz nehéz, azon kívül, hogy nagyon, de meg akarom próbálni. Vissza akarok kerülni, abba a tavaly februári állapotba, amikor olyan sok mindennel meg voltam elégedve, amikor úgy 90%-ban teljesnek és épnek éreztem magam.
Várok egy levelet, ami végre segít tisztábban látni, de nem akar megérkezni. Jelenleg csak fenyeget, hogy létezik, és bizonytalanságban tart, türelmet kíván. Lehet, hogy fura, de a gondolat, hogy valaki meg akar ismerni, megijeszt. Mert magamra nézek, és látom amit ő látna, majd magamba nézek, és látom, amit nem láthat. Olyan dolgokat, amiket jobb elrejteni, és keresem amiket érdemes lenne megmutatni, és nem találok, nem látok semmi ilyesmit. Szóval megijeszt, hogy megakar ismerni, miközben nekem nincs mit mondanom, nincs mit mutatnom, és nincs mit adnom.

True Blood S06 - Elindult!!!! Tessék szorgalmasan nézni...amíg még van Erikünk

Q. T. filmjeinek zenéjével a fejemben sokkal könnyebben tudok gondolkozni, és koncentrálni. Minden más egyéb zajt, hangot, személyt kizárva, internetezhetek.
Pár napja jutott eszembe, hogy idő van, ilyenkorra szokták időzíteni a True Blood következő évadjának sugárzását. Jó is, hogy eszembe jutott, mert valóban 2 részt már le is adtak, én meg szépen letöltögettem, kerestem hozzá feliratot, és már alig várom, hogy megnézhessem. Most csak azért vagyok ilyen lelkes, mert tudom, hogy ha megnéztem őket, már nem leszek. Erről az évadról jelent meg a hír, nem tudom mennyire kacsa, hogy Alexet kiírják, és a 7. részben melynek címe Temetés, meg is hal, véglegesen, amennyire csak egy vámpírt lehet megölni. Annyira szeretném ha a hír nem lenne igaz, miért nem Billt nyírjál ki, a könyvekben is Erik a nyertes, akkor itt miért nem? Mert Sookie férje és gyerekének apja a valóságban???
Meg van a Vikings sorozat első évadja is, amit azért akartam megszerezni mert Alex egyik testvére is szerepel benne Gustaf. Azt hittem olyanok lesznek mint két tojás, de igazából, talán csak akkor tudnék bármi hasonlóságot felfedezni, ha egymás társaságában készült képeket kellene vizsgálgatnom róluk. Alexet szívesen meglesném egy eredeti svéd nyelvű filmben is, milyen amikor az anyanyelvén beszél?
Kicsit ki vagyok akadva a torrent oldalamra, miért nincsenek fent már azok a filmek amiket megakarok nézni? Máskor milyen gyorsak, most meg semmi.
A biciklim megint bántott, most a kosár, egy nagyobb bukkanónál lepattant, és épp a kerekem alá akart esni. Sikerült megállnom, de az első teleszkópba és a fékbovden végébe bevertem a térdem, igen, vérzett és szép lilás. Na melyik lábamon, a balon, amin a lassan egy éves balesetem sebei is voltak, és a nyomai látszanak.
Más amit meg is akarnék osztani, nem piszkálja a csőröm. Kivéve egy dolgot.
Sport. Amcsi. Jéghoki. NHL. A döntő. A Chicago nyerte meg ma reggel a kupát, miután idegenben legyőzték 3-2-re a Bostont, megszerezve ezzel negyedik győzelmüket. Ez teljesen tönkretette a napomat, mert a Boston szinte önmaga engedte át a győzelem jogát ellenfelének, hiszen 1-0, 1-1, 2-1, 2-2, 2-3 sorrendben alakult az eredmény, az utolsó két találatot a Chicago az utolsó harmad szinte legvégén szerezte, a legkritikusabb pillanatokban bukták el nem csak a meccset, de az utolsó esélyüket az egyenlítésre, és a kupára. Idióták.
Így sajna amcsi nézhető sport nélkül maradtam, mert a magyar sportcsatornák az MLB-t nem hajlandóak közvetíteni, szemétség tőlük, én biztosan szívesen nézném. Ha lenne anyánál net, akkor is nézném, de így, hogy csak apánál van, és nem szándékozom nála aludni ez egy halott ötlet. Azért akárhogy is állnak, hajrá Oakland Atlethics.