Nem mondanám magam túl családközpontúnak, egyébként sem vagyok túl embercentrikus. Tehát én nem kedvelem őket annyira. A fő baj MAMA. Egyszerűen senkit se szeret, mindekit piszkál, hiszen ő 63 évesen mindent jobban tud..stb.
Épp most vannak itt Józsiék, mama legkisebb fia és népes kis családja. Azaz nő meg a kölykök, 2 fiú. Én a nőt utálom, meg mama is, így folyton vannak konfliktusok. Én most kivételesen, sőt meglepően jót beszélgettem Józsival. Persze csak azért mert mamán és rajtam kívül nincs itthon senki. Apa elment temető ügyeletre, Dóri meg még mielőtt ideértek volna elhúzta a csíkot. Jó neki. Józsi meg nyomta ezt a tipikus bulizós témát, aztán mikor nem sokat tudott kíhúzni belőlem. Akkor jött a tovább tanulós témát, amivel megint nem árultam el neki túl sokat. Egyszerűen utálom kiadni magam, hogy utána az egész család rajtam csámcsogjon, köszönöm nem ebből nem kérek.
Igazából azt sem értem miért jópofiznak itt egymással, hiszen elvileg épp konfliktusban vannak, most meg nyomják itt a mindenki mindenkit szeret, imád, megért....fffffúúúúúúújjjj!!!
Gusztustalan.
Jelenleg kivonom magam a beszélgetésből, mint mindig, úgy se tudnék mit mondani nekik, ami érdekelné is őket. A gyerekek meg mint 2 ördög, csak derék alatti magasságban.
Itt a szünet, de nem tom mit kezdjek vele. Nincs semmi öteletem, meg pénzem se. Szerintem itthon fogok poshadni, mert engem nehéz elviselni, az itthoniaknak meg kötelező, nem dobhatnak ki engem.
No comments:
Post a Comment