Hát eljött ez a nap is, nem úszhattam, meg, nem ugrottuk át, és még élek is. Miután ezek közül mindegyik igaz, nekem ma fizika érettségi írásbelim volt. Hát igen, ez egy önként vállalt kínzás volt.
Az egész ott kezdődött, hogy én 2007 őszi szünetében kitaláltam, hogy 2008. január 10-én csütörtökön az egész 10-es anyagból osztályzó vizsgát fogok tenni. Nem is kell mondanom, egész furán néztek rám az emberek ha megtudták, mik a szándékaim. Főleg, hogy számomra a tanulás luxus volt, és ha egyszer nem volt kedvem akkor nem tanultam, csak max nézegettem a képeket. Így jutottam odáig, hogy vizsga után kétségbeesetten sírtam ki magam, hogy ez mégis mekkora blamázs már. Na mindegy, úgy döntöttem ilyennek is lennie kell az ember életében, mikor felsül. De január végére (ugye addig rágtam a kefét, hogy vajon hogy sikerült) kiderült az igazság, hogy valamiféle csoda folytán 5-ös lett. Na ja én is csak néztem mint Rozi a moziban.
Ezután már nem volt megállás azon a bizonyos lejtőn, kitaláltam, én egyes egyedül, hogy akkor már miért ne tegyem le 2008. augusztus 25-én hétfőn a 11-es fizika osztályzót is, még mielőtt egyáltalán elkezdődne a tanév. És megint nem állított meg senki, így történhetett meg ez a baleset is, mert valahogy ez is 5-ös lett. Pedig Gálnál vizsgáztam, nem is Fehér Gabcánál.
Szóval így sikerült végül is az előrehozott középszintű fizika érettségiig jutnom, aminek ma volt az írásbeli része.
A tanulás most sem ment, ráadásul Gál kitalálta, még az év elején, hogy miért ne járnék én az ő érettségi felkészítőjére, én meg mondom persze. Hát már az első alkalommal beégetett, meg olyan dolgokat mondott hogy kettéállt a fülem tőle, így hogy megkíméljem agytekervényeimet, úgy döntöttem nem járok én ilyenre, ahol még házi feladatot is adnak...
Csak hogy Gálnak is kellett egy hihető történetet kreálnom, miért is nem tudok én járni, de ebben szerencsére elég jó vagyok, tehát probléma megoldva. Már mint tanulás ügyileg, de persze attól még nem ártott volna többet készülnöm, de ez már a múlt úgy hogy minek rágódjak rajta.
Valahogy úgy képzeltem, hogy én majd mennyire fogok izgulni, meg rettegni, meg félni, de valahogy a várt hatás elmaradt. Egyedül ma véltem felfedezni ebből egy keveset, de ezt is csak a felkelés és az elindulás közötti egy órában, utána megnyugodtam, vagy csak rosszu vagyok összerakva. Az én kis nirvana állapotom akkor lépett életbe, mikor megláttam Robit, Ada osztálytársát, hogy valójában milyen tüneteket is kéne produkálnom ha izgulnék.
DE MÁR TÚL VAGYOK RAJTA :D:D:D
Szóval, hogy a végeredmény milyen lesz, még nem tudom, a kettes szerintem biztos meg van. Úgy hogy lassan ideje lesz neki állnom a tételeimnek, mert Június utolsó hetében jön a szóbeli....
BOLDOG 23. SZÜLINAPOT ROB. :D (L)
No comments:
Post a Comment