Hogy érsz el testen vagy legalább a fejeden kívüli élményt? Ha lehetne, talán beiratkoznék egy elektrosokk terápiára. Talán tényleg jobb volt tudatlannak lenni, mert akkor okosnak képzeltem magam, de most, csak szimplán tudom, hogy buta vagyok.
Új hobbiként út széli növényeket fogok gyűjtögetni, hiányzik valami virágzó, valami ami bíbelődést igényel. Ez is olyan, mint a virág az asztalon, anyánál úgy megszoktam, a koliban ott volt a balkon, enélkül...
De nem jó a bolti virág, nekem az elesett vagy nehéz sorsú, még is küzdő szellemű növények kellenek. Aztán lehet, én leszek számukra a vég, pedig nélkülem teljes növényi életet élhettek volna, de ezt magamért teszem, sajnálom, hogy ők csak másodrangúak.
Legszívesebben parkokat gyomlálnék. Bár itt is elég sok a tetű, nem szeretem a tetves virágokat, szóval, nem tom.
Vicces, hogy mennyire nem szeretem a fehéret, így csak halkan jegyzem meg, hogy a falak és az ágynemű is fehér, vagy a szekrény, esetleg a tálkám belseje, a csempe, az ajtó, a wc, szóval fehér. Elborult pillanataimban, látom magam előtt, mit pingálnék rá, de aztán jön a racionalitás, hogy ez egy bazi nagy fal, és semmi eszközöm sincs, valamint alapvetően joghatóságom. Meg a vége az, hogy nem kell ránéznem, és tökre meg tudok barátkozni azzal, hogy ennyire fehér az egész.
Persze utána azzal is bántom kicsit magam, hogy az én saját lakásom vagy házam, milyen színű falakkal fog rendelkezni, pedig nem nagyon látok rá esélyt, hogy ilyesmi valaha is bekövetkezzen. Saját lakás? Na ne vicceljünk már ilyen komoly dolgokkal. Nem is csak a tulajdonlás tényével van baj, mert ugye ahhoz pénz kell, hanem, hogy ez kötöttséget jelent. Azt, hogy képes vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy az adott településen, állandó lakással rendelkezem, helyhez kötöttséget, állandóságot, szóval félelmet. Nem akarok hosszútávon függeni egy helytől, és mégis, milyen kis képtelen helyzet.
Annyira kellemes, amikor olyasmiről olvasol, amire te is vágysz. A legutolsó három könyv különösen elkapta a lényeget, mondhatni a szívemet, és jól meg is gyötörte, mert művészekről szólt, tehetséges fiatalokról.
Az kicsit jobb kedvre derít, hogy 3 nap sincs hátra, és meccset nézhetek, élő NFL, és februárig vége se szakad, mert ez azt jelenti, hogy ismét kibírtam a 6 hónapos böjtöt, és megint jön a bőség ideje xD. De mert az is van, sajnálatos, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a hatalmas fehér falat teli pakoljam LCD tévékkel, hogy ha egyszerre 5-6-7-8 meccs is megy, mindegyiket élőben nézhessem, mindig választanom kell majd, és néha a szuper is szuper között nem tudom mi alapján fogok dönteni, talán egyiket se nézem, és belefulladok az értelmetlen önsajnálatba. Most fogom az elő szezoni meccseket kiszortírozni, mert tényleg nem nézhetem mindet egyszerre. Nem tudom ezt amcsiban, hogy csinálják, talán kéne egy csatorna ami ismétlésekre specializálódik. Nem akarom mindet letöltögetni, nem mintha nem lenne 100 GB szabad helyem, direkt hasonló vészhelyzetekre xD. De akkor sem.
Eddig bírtam, de most már kész vagyok tőle, hogyan igazolhatta le Tim Tebow-t a Pats???????????????
Nem akarom, hogy látnom kelljen, azt a köcsög isten mániás fejét.
Hm, komolyan a tutyimutyi emberekről most tényleg ne beszéljünk.
Ma megpróbáltam, teherbe ejteni egy mandarint, kis esély van rá, hogy sikerült, mert lehet más baj van vele. Holnap és holnap után még megpróbálom egyszer egyszer, és utána várom a csodát, mert egy gyerek nagy felelősség, és egy életre szóló elkötelezettség :P.
Kéne valami új perspektíva képek terén, de egyszerűen nem érdekelnek az emberek, vagy az általános turisztikai látványosságok. Vagy a színes képek xD.
Mellékelek pár képet Dublinról, semmi rendszer, csak amolyan Hajnal stílusban.
És igen, a képek direkt fekete fehérek, még mielőtt valaki megkérdezné, nem véletlen mellé nyomás.....Van egy szint, ami már nekem is nagyon lent van, és mégis létezik...
